Családi programok - Sehol Sziget és Vasúttörténeti Park, Doktor Natura Sziget rendezvény

A fiuk minden szombat reggel azzal kellnek fel: "Anya, ma hova megyünk". Bennük van a bugi és minden hétvégén menni kell valahova.
A múlt hétvégén Nőtincsen voltunk, a Sehol Szigeten. Érdekes kis hely, én úgy éreztem, tényleg a semmi közepén van. Ehhez képest nagyon sokan voltak. Nagy terülten fekszik, már a bejutás is izgalmas, mert egy fa pallón kell besétálni. Az első részében lovak vannak, boxokban állnak, vagy legelésznek, egy helyen lovagolni is lehet. Áron nagyon bátor, rögtön kereste a lehetőséget, hogy felüljön egy ló hátára, de eltanácsoltuk. Rettentő büdös is volt ott, úgyhogy gyorsan továbbálltunk. Van állatsimogató és néhány madár, ketrecben. Természetesen, ahogy az lenni szokott, az állatsimogató nagyon bejött a fiuknak. Ahogy egyre belljebb mentünk, felfedeztünk két csodaszép, eredeti játékokkal, óriási homokozóval, kézzel hajtható körhintával felszerelt játszóteret. Nagyon öttletes játékok voltak ott: csúszdák, különleges hiánták és még sok csuda dolog. A fiuknak sajnos a négylovas körhinta jött be a legjobban, úgyhogy a nap nagy részében vagy én, vagy Farkasapa forgatta a hintát a többi szülő nagy megelégedésére, mert így az ő gyerekük is szórakozott, mégsem nekik kellett erejüket megfeszítve, a tűző napsütésben tekergetniük a hintát, megtette ezt más szülő, akik voltak olyan balgák, hogy megmutassák ezt a csodahintát a gyerekeiknek.
Többször próbáltuk elterelni őket onnan, de csak a kisvonatos utazás és a fagyi volt képes maradandóan megszabadítani minket, szülőket a szenvedéstől.
Nagyon megkívántam az étteremben a kakaós gőzgombócot, de csak lopva nyeltem nagyokat, mivel Ábel nem ehetett. Hazaérve rögtön kerestem hozzá receptet, remélem egyszer lesz annyi időm, hogy Ábelnek is, és magunknak is készítsek egy jó kis szilvalekváros, kakaós gőzgombócot.
Mivel jó messze volt Nőtincs, szépen aludtak a hazafelé vezető úton, így én is kipihentem a körhintáztatás fáradalmait.
Látogassatok el Nőtincsre, a Sehol Szigetre, érdemes, csak ha a ti gyerekeitek is körhinta őrültek, kerüljétek el messzire a lovacskás körhintát.

Ezen a hétvégén, mivel nekem fontos programom volt, amiről majd beszámolok, Farkasapa vitte egyedül a fiukat a Vasúttörténeti Parkba. Előző este alig bírt Ábel elaludni az izgalomtól, nagyon várta már a kirándulást.
Én, ha nem mentem volna a saját programomra, akkor se szívesen mentem volna velük. Valahogy engem nem hoznak lázba különféle füstös gőzmozdonyok, meg se tudom különböztetni a dízelt a motorvonattól, és halálosan untat az egész. Bezzeg a fiukat nem. Bár Farkasapa azt mondta, az egész nem volt nagy durranás, és mindenért pénzt kértek, pedig már a belépőjegy se volt olcsó, a fiuk úgy tűnt, élvezik.
Nagy elánnal mesélt Ábel, mikor beszálltam a kocsiba, mindenről, amit látott. Én nem értettem sokat az egészből, de ez őt cseppet se zavarta. Mikor hazaértünk kezébe került a belépti jeggyel kapott kis térkép, ami parkot mutatja be. Azt vettük észre, hogy áll Ábel a szoba közepén, elmélyülten nézi a térképet, a kis ujját vezeti az utakon és magyaráz, hogy mi hol volt, hogy nézett ki és merre mentek, ott mit láttak. Nagyon édes volt!
Máskor is észrevettük, hogy egyrészt felismeri, ha egyszer már jártunk arra, akár autóval, akár gyalog és ha megmondjuk hova tartunk, de nem a megszokott úton megyünk az autóval, azonnal szól, kérdezi, miért erre megyünk. Hihetetlen, hogy mennyire a fejében van az utak képe. Nekem, aki általában a jobb egyben ülök, fogalmam sincs merre tartunk. Ha egyedül kellene autóznom, nem találnék oda, még akkor sem, ha már százszor végig mentünk azon az úton, mert általában nem érdekel, merre megyünk, nem figyelek oda.
Farkasapával, mikor készül útvonaltervet változtatni, összenézünk és várjuk Ábel mikor szólal meg hátul, hogy most miért erre kanyarodtunk, legyen szó akár az érdi Spar-ról, vagy a játszótérről, vagy Nándi papáékről, Csepelen.

A saját programom a Doktor Natúrsziget Egészségnapjának a rendezvénye volt. Vártam már, mert tudtam, hogy lesz Zumba party és megismerhetek jópár egészséges terméket, újdonságokat, vásárolhatok Ábelnek is olyan gluténmentes termékeket, amit máshol nem.
A szerzeményeim:
1 kg kókuszolaj - sok jót olvastam róla, eddig a borsos ára riasztott meg. Most 1400 Ft-ért kaptam egy kilót. Lehet benne sütni, vaj és zsír helyett süteményekbe is lehet használni. A sütést ki is próbáltam a hétvégén. Semmilyen mellékíze nincs. Azóta a Norbi kenyérre is azt kenek. Állítólag csökkenti a vérzsírszintet, ami nekem egyébként magas, és diéta-fogyókúra esetén nagyon ajánlott zsírféle.
250 g szezámliszt - ezt még nem tudom, mire fogom használni. Gondolom körülnézek a neten, hátha találok recepteket. Egyébként volt még nekik tökmagőrleményük és lenmaglisztjük is, de ebbe láttam a legtöbb fantáziát, és Ábel nagyon szereti a szezámmagot. Gondolom pástétomok ízesítésére is lehet használni.
250 g lenmag (nyálkátlanított, így az omega3 zsírsavak fel tudnak szívódni, nem ürük ki a bélből egyben) - a lenmagot is gyakran használom, zsemlébe, sütik tetejére, így most ezt fogom. Egybéként ők ajánlják joghurba keverve is. Mivel halat nem eszünk, ez az egyik legjobb és legkönyebben elérhető omega3 forrás.
500 g Xillit (cukor helyett) - állítólag 1,5X édesebb mint a cukor és nem szívódik fel, mint szénhidrát. Várom, hogy kipróbáljam.
1 kg diabetikus, 30% szénhidráttartalommal csökkentett liszt süteményekhez. Remélem szuper kis sütik lesznek belőle, és jól fog viselkedni a xillittel egyetemben. Majd beszámok a blogban a kísérleteimről.

Zumbáztam is. Nagyon feldobott, rá kellett jönnöm, hogy mivel nagyon szeretek táncolni, ezt a mozgásformát kifejezetten élvezem. Az elején persze meg akartam halni, 200 volt a pulzusom, de a végére egészen belejöttem, és már nem lihegtem, mint egy pulikutya, hanem normalizálódott a pulzusom és a légzésem. Bárcsak tudnék rendszeresen járni. Eszter, aki tartotta az órát, nagyon profi. A zeneszámok alatt egy-egy koreográfiát követett. Volt benne erősítés, és tánc is. Mindenkinek, aki teheti, javaslom, hogy próbálja ki.