Annyira készültem fényképezni az ételeket, amiket főztünk, közösen Krisztiánnal és a fiukat, akikkel rengeteget játszottunk, sétáltunk azalatt a három szabadnap alatt, de semmi nem lett belőle.
Finomakat ettünk pedig, pl. pénteken, mivel régen Krisztiánéknál ilyenkor mindig bableves és pogácsa volt, én is ilyesmivel készültem (nálunk nem volt semmi különleges hagyomány). Volt finom zöldségleves és medvehagymás - krumplis pogácsa. Ezt később ismerősök is megkóstolták és állításuk szerint (még soha nem ettek medvehagymát) ilyen finom pogácsát rég ettek.
Volt igazi sonka, füstön füstölt négy kilós, amit természetesen elosztottunk több alkalomra, mert bár jó étvágyú család vagyunk, négy kiló hús ritkán fogy el egyszerre.
Volt szép sárga, foszlós - tejes kalács, Horváth Ilonka receptje szerint, ahogy tavaly is. Pont annyira volt édes és sós, amennyire kellett, gyönyörűen megkellt és mind elfogyott, ezért is sajnáltam, hogy elfelejtettem lefényképezni, ki tudja, mikor sikerül ismét ilyen jól, gondolom jövő húsvétkor.
A fiukkal sokat sétáltunk a parkban, mert gyönyörű idő volt, kivéve hétfőn. Ők is nagyon élvezték. Felfedeztünk egy utat, ahol senki nem járt, de rügyeztek a fák, nyíltak a virágok, méltóságteljes régi fákat találtunk és egy olyan csendes rétet, ahova még biztos visszatérünk néhányszor. Ábel nagyon élvezte a biciklizést, Áron meg a motorozást, bár ő nem nagyon tud még, de nagyon próbálkozik. Minden csatornafedelet észrevett a parkban (nekem is feltűnt, hogy milyen sok van), és gyorsan lepattant a motorról és ráállt a csatornafedélre, vagy tett pár kört rajta.
Ábel nagyon szófogadó volt, mivel Áron lassú volt, mindig szóltunk neki, hogy jöjjön vissza, ha túlságosan előre ment és mindig visszajött. Elégedettek voltunk vele.
Megláttak egy társaságot, akik egy fa ágán ugráltak, Ábel is ki akarta próbálni, viszont mikor apa feltette, gyorsan le akart szállni, ezzel szemben Áron fel se érte fejjel a faágat, mindenképp fel akart mászni.
Szóval szépen telt a Húsvét, bár nyuszi nem jött a gyerekekhez. Nálunk ennek semmi hagyománya nincs. Nálunk nem volt ajándék Húsvétkor, sem csoki, sem semmi más. Így mi se vettünk a gyerekeknek, igazából eszünkbe se jutott. Krisztiánt visszakültem, hogy legalább néhány csokit hozzon, de utána azt is mi ettük meg, mert olyanokat hozott, hogy a gyerekeknek nem nagyon ízlett. A nagyszülőktől kaptak csokikat, az pont elég is volt, így is egy hétig minden este ettek csokit. Nálunk úgy volt, hogy inkább elmentünk a templomba. Mivel most pont hétfőn kellett volna menni, most nem is gondoltunk rá, mert nagyon rossz idő volt, de igazából én azt szeretném, ha a gyerekeim megértenék, hogy Húsvétkor Krisztus váltsághalálát és feltámadását ünnepeljük. Ha nagyobbak lesznek, mindenképp az ünnep ezen oldalát szeretném előttük kidomborítani. Még nem tudom hogyan. Sajnos nálunk nem volt semmi hagyományos a templombamenésen és sonka, tojás, retek, kalács evésen kívül, ezért aztán nekem kell kialakítani, ami nehéz, de nem megoldhatatlan. Most még kicsik. Bár Ábelnek elmondtam, hogy Isten fia, Jézus meghalt és feltámadt értünk, ezt ünnepeljük, látszott, hogy nem fogta az adást.
Ha valakinek van jó öttlete, szívesen fogadom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése