Fejlesztés a kezdetektől

Van egy nagyon jó könyv, a címe: Anya, taníts engem!. A Deák és Társa Kiadó gondozásában jelent meg. Lehet kapni könyvesboltban is, de meg lehet rendelni interneten itt. Amúgy is ajánlom a tudatosszulo.hu oldalt mindenkinek, nagyon sok jó játék és könyv van itt.
Nekem nagyon hasznos volt. Újszülött kortól lehet foglalkozni a babával, ahogy nő és érdeklődik egyre többet. Eleinte csak az érzékelését tudjunk fejleszteni, különböző anyagokkal, simogatással, masszírozással, kevés zenehallgatással, ringatással stb., de ahogy nő egyre több gyakorlat van ami fejleszti az érzékelést. A könyv megkülönböztet érzelmi-, mozgás- és egyéb más fejlesztési lehetőségeket.
Szerintem nagyon hasznos.
Ábellel mindig végigcsináltam a gyakorlatokat, Áronnal már sokkal kevesebb idő jut rá. Míg csak Ábellel voltam itthon, jobban rá is voltam hangolódva, jobban tudtam figyelni a reakcióira, sajnos most már csak egyet-egyet csinálok végig Áronnal. Mindkettejüknek készítettem születésük után nem sokkal egy plakátot, amire különböző újságokból kivágott gyerek és anyuka "fejeket" ragasztottam. Természetesen nem csak a fejét, hanem ahogy szépen ki lehetett vágni a képet. Ezt mindketten nagyon szerették. Egy hónaposan, mikor már egy fél órát ébren voltak szerették nézni, ill. Áronnak az ágya fölé tettem, sokszor aludt el úgy, hogy nézte. Azt mondják a szakkönyvek, hogy ilyen pici baba korban az arcokat nézik leginkább, ezért kedves, mosolygós arcokkat ragasztottam a plakátra. Mivel a kontrasztos fekete-fehér rajzok is tetszenek nekik, készítettem egy fekete műanyag lapra fehér akrilfestékkel néhány "rajzot" (tudni kell, hogy én nagyon fakezű vagyok, ha rajzról van szó, sajnos megrekedtem az ovis szintnél, úgy bukdácsoltam végig a gimit, mármint rajzból). Napocskát, felhőt, füvet, kockát, kört stb.

Azt is szerették, sokat nézték és néha mosolyogtak is rá.

Áron számára hasznos gyakorlatok most:
- fürdőjében két pohárba hideg és meleg vizet töltök és melemártva a kezecskéjét mondom, hogy "Hideg", "Meleg". Magyarázni nem kell.
- zenére táncolni, énekelni a kezével ütni a taktust
- kekszet hagyni felvenni az asztalról
- masszírozni, simogatni különböző testrészeit
- fürdőjében megmutatni valamibe vizet merni és kiönteni
- csörgővel a figyelmét felhívni, követi -e
- mondókázni ("Gyí paci, paripa, Gyí paripám Besztercére, Így lovagolnak a hölgyek, Süti-süti pogácsát, Ez elment vadászni, Kerekecske gombocska, Főztem borsót, Áspis kerekes, Csip-csip csóka)
- tükör előtt állva az arc részeit mutogatni
- kedve, majd morcos arcot vágni
- kidugni a nyelvet, figyelni, utánozza-e
- egyszerű mesekönyvet lehet nézegetni már vele, megnevezni az állatkákat, figurákat benne
Szóval rengeteg egyszerű, hasznos ötlet van benne, mindenkinek ajánlom, aki szeretne a gyerekével tartalmas perceket eltölteni már a kezdetektől.

A másik nagy lehetőség, hogy mindent megadj a babádnak: a babamasszázs. Itt kezdtem járni egy "tanfolyamra" és az alapokat ott sajátítottam el. Aztán beszereztem a "Babás jóga" című könyvet, ami még nagyon sok hasznos öttletet adott. Azóta én is igyekszem megmutatni a friss babásoknak, amit tudok.

Ábelt majdnem két éves koráig masszíroztam, Áron is minden este, csak mostanában iszonyú meleg van és a krém elég zsíros, amivel masszíroznom kell, valahogy nem kedveljük.

Szerintem a mozgásfejlődésük nem véletlenül volt ilyen gyors. Ráadásul mikor Ábel mászni kezdett, a karjait kicsit mereven tartotta, még a doktornőnk is észrevette. Elkezdtem a karjait intenzívebben masszírozni, és egy hét múlva sokkal lazább lett, ügyesebben használta a mászáshoz. Mivel a masszázs serkenti az agy azon részeit, ahol a masszírozott testrész beidegzése van, ez visszahat a többi funkcióra, amelynek ugyanez az agyi terület adja a beidegzését. Remélem jól írom, valahogy így olvastam annak idején, amikor a masszázs mellett elköteleződtem.

Waldorf játék - nyuszi

A könyvtárban legutóbb kezembe került ez a könyv és nagyon megtetszett.

Kikölcsönöztem és aztóa nézegetem, próbálom elképzelni, hogy meg tudom-e varrni azokat a játékokat. Végül, kb. egy hónap lamentálás után nekiláttam megkötni az egyik játékot belőle, a nyuszit. Egyszerűnek tűnt a leírás alapján. Idetetszem a könyvből kimásolt képeket is. Remélem, másnak is hasznára lesz.

Ilyen lett az én nyuszim.

Amint elkészült, Ábelnek nagyon megtetszett. Elmondtam vele két mondókát és egy éneket és azóta kedves játszótársa a nagyobbik fiamnak. Nem gondoltam, egyébként, hogy egy ilyen bumfordi játéknyuszi megnyeri a tetszését, de talán igazuk van a waldorf pedagógia képviselőinek, hogy a gyerekek nem nézik, hogy mennyire szép egy játék és hamara megszeretik a természetes anyagból készült, végtelenül egyszerű játékokat. Egy kis fonott dobozt kineveztünk a házikójának és abba tettük a polcra. Minden este szépen hazamegy a nyuszi aludni. Majd ide kerülnek a kisnyuszik, ha lesznek, egyszer. Azóta vittük már orvoshoz és egyéb helyekre, mert szereti magával hozni, ami fura, mert egyetlen játékát se vitte eddig sehova itthonról.

Mondókák a nyuszival való játékhoz:

"Nyuszi, nyuszi, nyulacskám,

Ne félj tőlem, nincs puskám.

Van ám nekem egyebem,

Zöld káposzta levelem."

Nyuszi, nyuszi vígan játszik.

Csak a két nagy füle látszik.

Hajnal óta ugrál sorba,

Reketyébe, sombokorba."

Erdő szélén házikó,

Ablakában nagyanyó.

Lám egy nyuszi ott robog,

Az ajtaján bekopog.

Kérlek segíts énrajtam!

A vadász a nyomomban!

Gyere nyuszi sose félj,

Megleszünk mi kettecskén."

Áron

Áron nemrég lett fél éves. Körülbelül egy hónapja bújt ki két fogacskája alul és esett át az un. három napos lázon. Azóta egészen megváltozott. Addig, ha ébren volt sokat nyekergett és nem tudott hosszabb ideig játszani. Valahogy sokat aludt még. Azóta kicsit jobb a helyzet. A kezei még ökölbe voltak szorítva, mostanában lazább és ezért könyebben fog.

Minden érdekli, amivel Ábel játszik. Legjobban a legnagyobb dömpert szereti. Most már, mivel mászik, a padlón kotor és ha eléri a dömpert akkor hangos üdvrivalgásban tör ki és forgatja, püfölgeti, vizsgálgatja a kerekét, meg ilyenek. A teherautók, autók a kedvencei. Sajnos a rágókák, fürdős könyvek, mindenféle színes mütyürök, amikkel elhalmoztam a járókáját, nem érdeklik.

A legjobban azt élvezi, ha leteszem a padlóra és felfedezhet. Püfölgeti a játékokat a padlón és mászik utánuk. Tetszik neki, hogy tud haladni és hogy hangot adnak ki a játékok, ahogy kergeti őket.

Nem gondoltam, hogy ilyen hamar megtanul mászni, de valószínűleg erős benne a motiváció. Néha látom, hogy figyeli Ábel száját, hogy mit mond.

Egy hónapja kezdett hangokat is kiadni. Addig az "őzéses" korszakon túl teljesen némán játszott. Már kezdtem aggódni, mert ugye csak Ábellel tudom összehasonlítani, de ő ebben a korban sokkal többet "dumált". Szinte állandóan, ha játszott. Szerencsére most már Áron is. Reggel, ha felébred, akkor elkezd gügyögni a halaknak és a képeknek, amik az ágya fölött vannak. Nagyon helyes!

Erika barátnőm nagyon jó képeket szokott a gyerekekről készíteni.

Ábel

Mikor este fürdetjük a gyerekeket mindig elcsodálkozom. Hogyan nőhettek meg ilyen hamar!

Ábel kész nagyfiu, önnálló akarattal, vállalkozókedvvel és határtalan vidámsággal. Nagyon elégedett vagyok vele. Naphosszat játszik, többnyire az autóival, brümmög, szirénázik. Az autókkal szerepjátszik is. Azok mennek doktorbácsihoz, azok mennek sétálni, és tulajdonképpen mindegyik önnálló életet él a képzeletében. Imádom figyelni, ahogy játszik. Olvasni is szeret, többnyire most az Anna, Peti és Gergőt. Egy kötet van meg most, de sajnos kevésnek bizonyul, mert állandóan azt kell olvasni. A rajzok is nagyon bejönnek neki. Továbbá a Bogyó és Babóca összes kötete, és a Böngészők. Ezeket másoknak is szoktam ajánlani, mert szenzációsan jó könyvek. Aztán néha leül az asztalkájához, minden felszólítás nélkül, gyurmázni kezd, trabit rajzol. Mikor sétálunk, gyalog jön velünk, mióta Áron megvan.

Szeret sétálni is. Közben állandóan szövegel. Kommentálja a látottakat, elmondja, ami eszébe jut. Egyik udvarban kakas és tyúkok szoktak kapirgálni, a másik udvarban vagy egy kedvenc kutyus, Tappancs, aztán egy ugatós, aztán egy nagy fehér, aztán jön a tüzép udvar, ahol mindig dolgozik egy markoló és néhány dömper. Nemrégiben bontottak egy házat az utcában, ahol sétálni szoktunk és dolgozott pár napig egy buldózer. Dózerolta a házat és a sittet elvitte egy teherautó. Ez körülbelül két hétre elég témát adott a játékához. Általában valakinek a kertjében kötünk ki, mert mindig találkozunk valakivel délelőtt és ott ragadunk. Én nem bánom, legalább van társaságom, Ábel pedig szokja a közösséget, nem beszélve Áronról, aki legalább sok embert lát maga körül.

Szeret mondókázni, főleg a "Liccs, loccs" kezdetűt, de mostanában mindegyikre vevő, persze főle g a mozgásos mondókák jönnek be. Mondja őket magában, látom, hogy mozog a szája, de csak egy-két szót mond velem ki tisztán. Nem bánom, tudom, hogy tudja őket, csak még nem elég érett rá, hogy egyfolytában mondja velem.

Szereti, ha énekelek. Néha ő kéri, hogy "zenét, zenét, zenét". Olyankor valamilyen cédét akar hallgatni. Leül az ágyra, gyakran egy könyvet is hoz magával és lapozgatja, miközben hallgatja a zenét.

Szeret néhány mesefilmet. DVD-ről nézünk mesét, a tévét nem szoktam bekapcsolni egész nap. Kedvencei: Éliás, a kis mentőhajó, Thomas, Bob, a mester, a kisvakond néhány epizódja, Vuk. Mostanában szeretném megszerezni neki a Verdák-at és a Micimackó epizódjait. Szerintem bejönne neki.

Ma vettünk egy műanyag konyhai szettet, mert a szomszédban állandóan főz, hátha kedvet kap itthon is. Készített is ebédet: "Főzök ebédre valamit. Adok neked is. Én is megkóstolom." felkiálltással.

Mindig igyekszik elpakolni maga után. Azt mondja, hogy mindjárt "befezem a munkat" és utána tényleg elpakol. Jó, nem mindent a helyére, de igyekszik és én ezt nagyra értékelem. Már kisebb korában is ilyen volt, ha valamivel nem játszott, helyére vitte és úgy hozott másikat.

Nagyon rossz evő, hogy valami rosszat is írjak róla. Ezen a téren semmi vállalkozókedv nem szorult bele. Az új ételektől irtózik, meg se kóstolja, vagy ahogy a szájához érintem elkezd fújjolni. Egyébként se sokmindent szeret. Néha egész nap egy darab kiflit és egy-két pudingot eszik meg. A krémtúrót, joghurtot már nem, régen még az is bejött. Néha a pudingos csészébe töltök mást, úgy megeszi. Ha szeretném, hogy valamit mégis megegyen, akkor le kell ültetnem a tévé elé (rettenetesen ellenkezik az elveimmel) és tömöm, úgy, hogy nem néz oda és nem törődik vele, mit eszik, persze, ha nem ízlik neki, akkor így se eszi meg. Nem könnyű. Lehet, hogy én rontottam el, lehet, hogy eleve ilyen, mert babakorába is nagyon hisztis volt az evéssel, bár egy éves koráig megette a gyümölcs és zöldségpüréket. Remélem fog változni, ez is haladás, mert 16 hós korában krémtúrón és bébiételen kívül semmit nem evett meg.

Kicsit szorongós és nem nagyon áll ki magáért. Ha egy gyerek kicsit erőszakosabb, akkor simán elvesz tőle bármit, még csak nem is hisztizik érte nagyon. Mindig engem hív segítségül, vagy éktelen sírásra fakad, de nem harcol. Sajnos. Valószínű, hogy én vagyok ilyen. Bár tudatosan nem nevelem így, de biztos hat a példa, és talán ezt is elrontottam.

Szóval, öröm vele az élet. Főleg, hogy a személyisége kezd körvonalazódni. Ha valaki pár éve mondta volna, hogy egy gyerek (saját gyerekem) fejlődésének a figyelemmel kísérése ennyi örömöt ad, soha nem hittem volna el. Sok gyereket ismertem (gyerekápolónő voltam egy ideig), de soha nem értettem, míg sajátom nem lett, hogy a szülők miért vannak annyira oda a sajátjukért.

Egyszerűen bámulatos, hogy egy tehetetlen újszülöttből hogyan lesz röpke egy év alatt gyerek. Akinek már önnáló személyisége van. Szavakkal talán le se írható, de biztos vagyok benne, hogy minden szülő tudja, miről is beszélek. :))

A fiuk

Néha rájövök, hogy olyan édesek a gyerekeim. Ábel ma egyszerűen szenzációs volt. Reggel, hallottam, hogy ébren van, bementem a szobájába, az ágyon játszott szépen az autóival. Nagyon édes volt. Nem is igényelte a társaságom. Később átjött hozzánk, felemelte az ásványvizes üveget, ügyesen kitekerte a kupakját és kijelentette: "igyunk". Aztán a csipeszekkel szeretett volna játszani. Megmutattam neki, hogyan kell összecsippenteni a végüket és föltenni a szárítóra. Onnantól azzal foglalatoskodott, hogy felcsíptesse őket. Minden sikerült neki. Utána olvastunk egy képeskönyvet, nagy élvezettel, majd mikor invitáltam, hogy menjünk le a nappaliba, kijelentette, hogy ő itt játszik inkább egyedül. Otthagytam és több mint egy fél órán keresztül, csendben, egyedül játszott a szobájában. Kakilt, kicseréltük a pelust és lejöttünk. Kérte, hogy olvassak "egy kis annapetit". Utána megírtam ezt a blogbejegyzést. Ami nem túl érdekes, csak nekem. Mert tudom, hogy más gyerek mennyire igénybe veszi a szüleit, mennyit kell szórakoztatni, hogy rendben legyen, Ábel viszont nagyon önnálló. Kedves és szolgálatkész. Mindig, ha befejezi valahol a játékot elrakja a játékait, addig nem megy sehova. Nem én tanítottam, egyszerűen ilyen. Nyílván szerettem volna, ha így viselkedik, de soha nem kellett kényszeríteni, benne van meg erre az igény. Biztos nem rám hasonlít.

Áron is korán kelt ma, sajnos. Nem volt vele gond, mert fél nyolcig eljátszott az ágyában. Most már össze-vissza forog, úgyhogy mindenféle mutatványokat végez az ágyában. Minden játék érdekli (eddig nem nagyon) és ezért tök jól elvan. Kb. fél hétkor ébredt, én nagyon álmos voltam, úgyhogy csak a fülemmel figyeltem rá, de tényleg eljátszott, egy kicsit sem nyekergett. Éjjel is csak ötkor evett, bár egykor meg kellett itatni, de az ilyen nagy melegben nem csoda. Ábel soha nem aludta át az éjszakát ebben a korban, mindig evett 2 körül, majd 5-6 körül, úgyhogy ki kell jelentenem, Áron jó fiu.

Nagyon szeret babakocsizni, most már hanyatt is. Csak nézelődik és csendben van.

Nagyon szereti, ha Ábel mögöttünk jön a lépcsőn. Akkorákat ugrik és síkít az ölemben, hogy néha attól félek, elesünk. Ábelre amúgy is egész nap vigyorog. Szeretem ezt látni.

Főzés anyával

Mivel az elmúlt hetet nálunk töltötte anyukám, így néha-néha lekerült vállamról a főzés gondja.

Ezeket készítettük:

Kapros sajtos lepény

Ez egy olajban sült lángosféle, amiben kapros juhsajt van. Néha juhtúróval keverve. Én nagyon szeretem, bár a tésztán lehet, hogy változtatni fogok, ha egyszer magam csinálom, mert elég olajos lett, szerintem túl sokat szív fel.

A recept szerint fél kg liszt, 50 g élesztő, tej, kis cukor, kevés só hozzáadásával készítünk egy kelt tésztát. A juhsajtot lereszeljük a reszelő nagylyukú részén, majd összegyúrjuk kaporral és sóval (mennyiség ízlés szerint) A tészta kelesztése után gonbócokra osztjuk és kezünkkel kilappogatva beletöltjük a kapros sajtot. Frissen a legfinomabb, másnap már szikkadt és nagyon kijön az olajos íz.

Egy nap a zöldbableveshez készítettem a sárgabarackos lepényt. Egy sokgyerekes (17 gyereket szült és táplált) anyukától kaptam egyszer, akinek mindig olcsó és laktató ételeket kellett készítenie. Sajnos a barack nem volt túl édes, emiatt annyira nem lett finom, mint az övé, amit sajnos jó pár éve ettem náluk (még gimis voltam), de azért a leves mellé kísérőnek megtette. Lehet szilvával is készíteni, azzal is csináltam már többször, úgy finomabb. Ha szilvával készítem, akkor a tetejét fahéjjas barna cukorral szórom meg. Most csak sima cukorral. A kelt tésztát a szokásos módon tejjel és rétesliszttel készítettem, Horváth Ilonka kalácstésztája alapján. Nekem az valahogy nagyon bevált. A barackokat megmostam, elfeleztem és kettőt-hármat raktam egy kis képzeletbeli négyzetre. A végén megszórtam cukorral és 200 fokon sütöttem, míg megpirult.

Tabulé és marokbaba

Tegnap készítettem egy kuszkusz salátát, amit a legújabb Praktikában láttam. Érdekes ízű saláta lett.

Hozzávalók:

10 dkg kuszkusz

1 dcl forró víz

2 paradicsom

1 kígyóuborka

3 szál zöldhagyma

3 szál menta

egy csokor petrezselyem

egy citrom leve és héja lereszelve

kb. egy dcl olívaolaj

A kuszkuszt leforrázni, a zöldségeket és zöld fűszereket felaprítani, az öntetet összekeverni és végül az egészet egybeforgatni. Nekem sajnos túl citromos lett, pedig a receptben írt mennyiség felét tettem bele, azaz egy citrom levének a felét. Valamiért én ezt az ízt sós ételekben nem szeretem. A férjemnek azért ízlett, bár nagyon nem volt elragadtatva. A kuszkusz miatt készítettem, mert már nagyon evett volna és semmi olyasmi hús nem volt itthon (bárány stb.) amihez kuszkuszt szoktak enni.

Patchwork órán egy un. marokbaba készítését tanultuk. Az enyém ilyen lett.Szerintem bájos. Szemet is vetett rá a szomszéd kislány, úgyhogy neki adtam.

Áron hordozásáról

Áron megszületése előtt eldöntöttem, hogy mivel még Ábel is kicsi, ezért időnként használnom kell a babakocsit, Áron kendőben fogom hordozni. Az egyik oldalon rengeteg hasznos információt találtam, videókat, leírásokat, véleményeket. Aki érdeklődik a téma iránt, annak melegen ajánlom a Mamamit. Szereztem is kendőt, persze a legegyszerűbb, legolcsóbbat, egy Nandu xxl-es kendőt. Én elég nagydarab vagyok és az újszülött hordozáshoz használható kenguru kötéshez hosszú kendő kell. Bár volt itthon egy rövid, az nem volt alkalmas. Ábelt is vittem benne néha, ill. még neki vartam anno egy Mei Taj-t, amivel azonban csak 3-4 hónapos kortól ajánlott hordozni, mert nem tartja olyan jól a baba fejét, viszont hárta is egyszerű megkötni.

Szóval Áron három- négy hetes korában lett felköttve rám először. Egyből nagyon tetszett neki. Rengeteget aludt rajtam, tulajdonképpen ahogy felkötöttem elaludt, sokszor itthon is ezt alkalmaztam, ha nyűgös volt. Sokan azt mondják, hogy a legjobb a babának, ha állandóan az anyukáján lóg, de szerintem ez nem így van, legalább is az én tapasztalataim szerint. Szerintem egy gyereknek szüksége van arra, hogy háton-hason fekve játszon, megismerje a tárgyakat, megcsócsálja őket, hogy hozzászokjon az időnkénti egyedülléthez. Úgyhogy amikor már nagyobb lett, az itthoni kendőzést megszüntettem. Rászoktattuk a kiságyban, csendben, egyedül való alvásra. Szerintem azzal adjuk meg a gyereknek is a kellő tiszteletet, hogy biztosítjuk a nyugodt pihenését. Ábelnél is ez vált be és soha nincs baja az ágyával, nem lett hülye gyerek, sőt. Kiegyensúlyozott és kedves, elég szófogadó is. Nála a kezdetektől elvártuk, hogy egyedül aludjon el, bár az első három hónap nehéz volt, mert nem akart cumizni, de utána megtanult egyedül elaludni és lett később egy macija is, akit Farkas Macikának hívnak és mindenben segít Ábelnek. :)) Mindig ott voltunk mellette, de nem kapkodtuk fel, ha nagyon sírt felvettük, megnyugtattuk, visszatettük. A fogzás idején, amikor éjszaka többször felriadt is ez vált be. Néha ringattuk is és ah beteg volt gyakran rajtam aludt el, mert nekem is megnyugtató volt, hogy mellettem van, de hosszú távon arra törekedtünk, hogy legyen az alvás kellemes, nyugodt pihenés. Most már nem is tűr meg minket az ágyában (már nagy ágyban alszik, Áron érkezése óta), még ideiglenesen sem. "Menj innen el" felszólítással elzavar, ne henteregjünk az ő territóriumában. :))

Áront szoktatjuk a babakocsihoz, csak ha dokihoz megyünk, kendőzöm, mert olyankor Ábel babakocsizik. Most már az idő nagy részében nézelődik és csak keveset alszik, de most is szeret kendőben lenni. Viszont egyre nehezebb. A legutóbbi mérésen 7.6 kg és 68 cm volt. A legjobban azt szereti, ha hasra teszem a babakocsiban, és kicipzározom a háttámlát, hogy nézelődhessen. Aztán, ha fáradt, elalszik szépen hason a kocsiban is.
Itt egy hordozós kép rólunk, amikor még csak két hónapos volt.

Szoktam mostanában, hogy már tartja jól a fejét Mei Taj-ban is hordozni, amit magam varrtam, még Ábelnek. Azóta, mivel a patchwork tanfolyamon sok technikát tanultam, kibéleletem és kidíszítettem. Ebben a hátamra is tudom kötni, de kapucnija nincs, ezért gond, ha elalszik, mert lóg a feje, de ha itthon lenne szükség arra, hogy magamra kössem, jó megoldás. A múltkor úgy varrtam, hogy a hátamon volt, mert ha nem, egyfolytában valami baja adódik, és nem tudok odafigyelni arra, amit Manka tanít.

kalács és perec

A múlt hétvégén készítettem egy tejes foszlós kalácsot édesség gyanánt, mert nagyon megkívántuk. A recept a drága Horváth Ilonka szakácskönyvéből származik, csak a végén annyit variáltam, hogy szórtam kakaóport a három részre osztott és kinyújtott tésztába és úgy tekertem fel, ill. fontam össze.
Recept:
0,5 kg rétesliszt
5 dcl tej
3 dkg élesztő
5 dkg cukor
egy vaníliás cukor
5 dkg olvasztott vaj
Élesztő felfuttat és utána a többi hozzávalóval a vaj kivételével 20 percig dagasztjuk a tésztát. Nálunk csak 10 perc volt, utána még 5 perc alatt az olvasztott vajat (nálunk margarin volt) beledolgozzuk. Egy órát kel, három részre osztjuk, egyenként kinyújtjuk téglalap formátumra és megszórjuk a cukrozott kakaóporral. Lehetett volna még olvasztott margarinnal meglocsolni, attól szaftosabb lett volna a töltelék, így csak vékony kis csíkok látszottak benne. A sütést 180 fokon olyan egy óra volt, a végén be kellett fednem a tetejét, hogy tovább ne piruljon és még 15 percig sütöttem, mert a püspökkenyér forma elég mély volt és az alja még ragacsos volt a villapróba szerint.


A sós perec receptjét a Terülj, terülj asztalkám! blogjáról néztem ki, annyira megtetszett és az én gyerekem is imád rágcsálni, hát elkészítettem.
Ilyen lett.

túró házilag

A szomszédasszonyomtól kaptam három fél literes joghurtot, ami két nap múlva lejár. Készítettem kettőből túrót. Nagyon-nagyon finom lett, sokkal finomabb, mint gondoltam. A két fél literes joghurtot beleöntöttem egy konyharuhába (amit egy tál fölé tettem), bele tettem egy kvk sót és egy két kiskanál tejfölt. Összekevertem, megszorongattam. Tiszta savó folyt ki a konyharuhából. Aztán felakasztottam a mosogató fölé úgy, hogy egy fakanalat beleszúrtam keresztben. Kicsit néha még megszorongattam, mert akkor jobban csöpögött. Aztán este betettem a hűtőbe úgy, hogy kicseréltem a konyharuhát egy szárazra. Ott már nem csöpögött, csak a konyharuha lett nedves. Szépen összeállt, szerintem ha kicsit préselem, vágható állagú lett volna. De nekem így is megfelelt.
Először kapros lusta rétest szerettem volna, amit azt hiszem Dulminánál olvastam, de sajnos a zöldségesben nem volt kapor. Rémes ez a hely, ahol lakunk, alig van tavasszal friss gyümölcs és zöldség. Nincs cseresznye, nincs kapor, nincs borsó, szóval borzasztó és van 4 zöldséges.
A múltkor is vettem egy kg borsót, alig volt a láda alján, abból viszont csak egy marék kifejtett borsó lett, mert hüvelyek nagy része olyan lapos volt, hogy nem volt benne csak néhány csökött borsószem. Igen mérges voltam, a friss borsófőzelék végül mirelit borsóból készült.
Tegnap készítettem derelyét (recept a Horváth Ilonka szakácskönyv szerint ) és abba töltöttem cukorral, tojással elkeverve, de magában is nagyon finom íze volt. Jó vacsora lett belőle.
Derelye:
Fél kg lisztet három tojással és kis vízzel összegyúrtam. Jó sokáig gyúrogattam, mert nehezen állt össze. Vékonyra nyújtottam, bár ez nagyon nehéz volt, mert iszonyú kemény volt a tészta. Jól megizzasztott. Aztán az egyik felébe úgy 10 cm-ként tettem a túró töltelékből, a köztes részeket megkentem tojásfehérjével és aztán ráhajtottam a tészta másik felét. Lenyomkodtam, derelyevágóval szétvágtam és lobogó vízben megfőztem. Elég kemény lett a tészta megfőve is, de én így szeretem, lehet, hogy tovább kellett volna főzni, nem tudom, úgy milyen lett volna és nem mertem, mert mi mindent nagyon al dente szeretünk.