Ezen a héten szoktattuk, nem volt vele semmi gond, alig akart hazajönni délben. Azóta ugyanazokat meséli mint Ábel (ki volt ott, ki nem, kivel játszott), bár azok a gyerekek, akiket emleget, nem is járnak a csoportjába. Mikor erre emlékeztetem, néz rám csodálkozva, mint aki nem érti mit beszélek. Szerintem a valódi csoporttársai nevéről fogalma sincs, csak Ábel csoporttársait emlegeti. 5 percig maradtam vele, mikor én vittem, mert egyszerűen nem igényelte. Már az utcán elköszönt tőlem, mondta, hogy innen már betalál, mehetek. Alig akart puszit adni, mikor otthagytam. A többi anyuka irígyen nézett, hogy nekem milyen jó. Hát, bizonyos szempontból tényleg, de lehet, hogy ezután jön majd a fekete leves.
Ma ment először mindkettő teljes időben oviba, én meg itt ülök az üres lakásban és azon gondolkodom, hogy a listányi teendőmből melyikhez is fogjak.
Ma reggel már 6-kor ébren volt. Miután felébredt, kötelező egy fél órát még ölben babusgatni, ellenkező esetben rémesen megharagszik és mindenki életét megkeseríti. Mivel ma erre egyszerűen nem volt időm, kérte, hogy ültessem fel a konyhapultra. Ott pedig meglátta a sült libacombot (már szét volt szedve, előkészítve Ábelnek ebédre) és rögtön kért belőle. Hány olyan gyereket ismertek, aki hajnali hatkor képes sült libacombot rágni? Rám hasonlít a kicsike :) Én is nagyon szeretek reggel, vagy délutáni alvás után rögtön enni valamit (mondjuk a legritkább esetben vágyom libacombra).
Azért még nem járatódott be, hogy őt is vinni kell oviba. Tudtuk, hogy ma Márton napi ünnepség lesz, legalább is Ábel szülői értekezletén értesültünk róla, így neki készítettem gluténmentes browniet. Nagyon finom lett. Reggel döbbentem rá, hogy igen ám, de Áronnak nem készültem sütivel, pedig valószínűleg ugyanúgy ünnepség lesz az ő csoportjukban is. Szégyenkezve bevallottam az ovónőnek és délelőtt bevittem neki is egy adag nem gluténmentes browniet, csak hogy ne legyen különbség.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése