Zabpelyhes - ribizlis szelet

A nagyobbik fiammal jelenésünk lett volna a védőnéninknél, aki egyébként a állítom, hogy a védőnők gyöngye, és elfelejtettem az időpontot, Éva néni viszont felkelt korábban a kedvünkért, mert 7:30-ra kértem az időpontot. Egy rossz szava se volt (pedig nem először csináltam meg ezt vele), hanem másnap már fogadott is minket, ezért a koránkelésért kárpótlásként vittük neki ezt a sütit. Mivel ő (is) egészségtudatosan étkezik, ezért direkt neki találtam ki ezt a sütit.

Nagyon egyszerű kis sütemény. Mivel a ribizli olcsó, finom és tele van vitaminnal, érdemes ezzel készíteni (nekem is már a fagyasztott került elő), de bármilyen más savanykásabb gyümölccsel is finom lehet.

Hozzávalók:
1 csésze zabpehely
2 csésze tej/zabtej
3 evk xillit
2 tojás
kb. fél kg ribizli
1 kk vaníliapor
2 evk xillit (vagy ízlés szerint annyi, amennyivel elég édes számodra)
2 evk vaníliás pudingpor (vagy sima étkezési keményítő és vaníliapor)

A zabpelyhet megfőztem a tejben, egészen sűrű lett, közben ízesítettem a xillitel. Mikor kicsit kihűlt, belekevertem a tojásokat, majd felét belekanalaztam és elsimítottam egy kisebb tepsiben. A ribizlit a xillitel, vaníliával és 1 dcl vízzel tűzre tettem majd az egy kanál vízzel elkevert pudingport is hozzátettem, mikor már főtt. Közben a ribizli kicsit összetört, de nem szűrtem le, mert szeretem így. Rákanalaztam a korábban tepsibe simított zabpehelyrétegre és a tetejére kanalaztam a maradék zabpelyhet. Kicsit nehéz volt elegyengetni a tetejét úgy, hogy a gyümölcsös részt ne nyomja szét. Majd 30 percet sütöttem 180 fokon. 

Ha legközelebb készítem, szerintem csak egy réteg zabpelyhet teszek, tojás nélkül, és a gyümölcsös réteget, mást nem és nem is sütöm, csak hűtöm. Szerintem úgy mégjobb lesz, de a védőnénink és mások szerint is finom lett.

Sárgabarackos krumpli nélkül készülő gombóc (extragyors)

Egyik hétvégén nagyon megkívántam a sárgabarackos gombócot. Ez nem gluténmentes recept lesz, mert a GM gyerekem utálja a barackot, minden formájában, így neki nem készítettem, csak a családnak. De simán el tudom képzelni, hogy jól működne Schar kenyérliszttel is. Mivel nem volt itthon krumpli Ottis krumpli nélkül készülő gombóctésztáját választottam. Még soha nem készítettem így gombócot, de azt hiszem ezután fogok, szilvásat is sokszor.

Arról, hogy mennyire kívántam az is tanúskodik, hogy este fél 8-kor álltam neki (Farkasapa meg is jegyezte, mikor látta mit művelek este, hogy: "Te tényleg nagyon kívánhatod azt a gombócot!"), mert addigra lett minden meg hozzá és háromnegyed 9-re készen is lett. Igaz, hogy Farkasapa úgy bevacsorázott a még meleg, friss gombócokból, hogy egész éjjel forgolódott.

Hozzávalók:
750 ml víz
500 g liszt
só a vízbe, ízlés szerint
7 evk kókuszolaj
2 tojás
kb. 15-20 barack
2-3 evk barna cukor

Első körben megpirítottam a morzsát. Majd a barackokat készítettem elő (mosás, törlés, felezés, bele pici barna cukor). A vizet az olajjal, sóval felforraltam, majd beleszórtam egyben a lisztet és igyekeztem elkavarni. Kicsit nehéz volt kavarni, mert nagyon-nagyon sűrű volt a tészta, egyébként ebben az állapotában roppant hasonlított a krumplis alapú tésztához. 

Mikor kicsit hűlt, belekevertem egyenként a két tojást (én a robotgép spirál karját használtam erre). Elképesztően jól dolgozható tészta lett belőle, én voltam a legjobban meglepődve. Kivettem a kezembe egy maréknyit, ellapogattam, beletettem a fél, vagy egész sárgabarackot (attól függ mekkorát sikerül venni, nekem két fajta volt, egy kisebb meg nagyobb méretűek, ez utóbbiból csak fél fért bele) és szépen gombóccá alakítottam. Igazából meleg volt a tészta,mikor elkezdtem a gombócolást, de csak annyira, hogy bírja a kezem. Tényleg jó volt dolgozni vele, nem ragadt, nem tapadt, és összeragadt ahol kellett. Közben már forrt a víz, ebbe helyeztem egyszerre 4-5 gombócot, és megvártam míg feljött a víz tetejére. Még főztem egy-két percet, majd a morzsára szedtem.

Legközelebb kipróbálom kilófaló liszttel is, így elsőre nem mertem.

Sárgabarackos tarte tatin

Sajnos nagyon szeretem a tarte tatin féle süteményeket. Készült már almás, szilvás és most barackos. Ez az a fajta sütemény, amit nagyon nehéz reformosítani, mert pont attól finom, hogy sok benne a vaj és a cukor. Ez sem alakbarát verzió, aki nem akar hízni, annak egyáltalán nem ajánlom. Viszont hihetetlenül finom. Bár nekem már kicsit túl édes volt, mivel elszoktam a normál cukortól. Ehhez barna cukrot használtam, ezért minimális mennyiséget ettem belőle. Viszont igazán finom karamellt csak valódi cukorral lehet tapasztalataim szerint készíteni. A tészta most omlós, méghozzá Piszke receptje alapján, mert a sok-sok kipróbált tarte tatin verzióból ez ízlett nekem a legjobban. 

Pikk-pakk megvan egyébként, nálunk a lecsó utáni desszertnek készült egyik hétköznap este vacsorára.

Hozzávalók:
A tésztához:
17 liszt
8 dkg vaj
1 csapott ek. cukor
6 ek. tejszín
1 kk. vaníliakivonat
a "feltéthez":
kb. 10-12 db barack
3 evk barna cukor
5 g vaj

A tésztát, minden hozzávalót a késes robotgép tartályába öntve, összedolgozom és fóliába csomagolva egy órára hűtőbe teszem. 

A barackokat elfelezem, a cukrot a vajjal összeolvasztom, nekem még csak nem is lett folyós, mikor megéreztem a karamell illatot már el is zártam alatta a tüzet és átkanalaztam egy piteforma aljába, szépen elegyengettem. Kiraktam a barackokkal, úgy, hogy a karamell felé a az belsejük nézzen. A tésztát kinyújtottam nagyjából a piteforma méretére és ráhelyeztem a barackokra. Megszurkáltam és 180 fokon addig sütöttem, míg a teteje megbarnult. Eszméletlen finom volt egy-egy gombóc vaníliafagyival. 

Gluténmentes sós keksz

A kisfiam nagyon szereti a sós sütiket, pogácsákat. Néha vért izzadok, hogy valami ehetőt hozzak össze számára a gluténmentes lisztből. Ezt a receptet most próbáltam először és nagyon jól működött. Viszonylag olcsó, mert a legolcsóbb, Emese kenyérlisztet kell hozzá használni (egy csomag 375 forint volt) és már régóta várta a sorsát, mert kenyeret ilyenből nem szoktam készíteni. A margarin mennyisége viszonylag sok, de ha ehető kekszet szeretnék, nem spórolhatok vele. Nagyon finom lett, rögtön elképesztő mennyiség fogyott belőle. A család többi része úgy nyilatkozott, hogy "kicsit fújtós", de ezen nem csodálkoztam, mert a gluténmentes sósak sajnos ilyenek, viszont a lisztérzékeny kisfiam nagyon hálás volt, ő tudta értékelni. Szerintem a többi ilyen jellegű sütemény viszonylatában nagyon is jó volt.

Hozzávalók:

1 zacskó (400 g) Emese kenyérpor

1 kocka ráma (250 g)

2 evk tejföl

1 kocka élesztő 

1 csapott evk Fiber Husk

1 kk só

1 tojás a tésztába és 1 tojás megkenni

magok ízlés szerint

Az élesztőt el kell keverni a tejfölben. A lisztet tálba szórtam, beletettem a sót és összedolgoztam a darabokra vágott margarinnal, végül a tojással és a tejföllel rugalmas tésztává gyúrtam. Kb. 2 órát állt a hűtőben, a recept szerint elég fél óra, de nekünk így jött ki a lépés. 

Picit lisztezett (rizsliszt) deszkán kinyújtottam, kb 0,5 cm-s vastagságúra és kocka forma kekszkiszúróval kiszaggattam. Megkentem a tetejüket tojással és megszórtam magokkal. 200 fokon kb. 20 percet sült. Két tepsinyi adag lett belőle.

Fordított meggyes

A kép pocsék, sajnos amíg fényképeztem (persze késő este) még azt sem láttam, hogy homályos. Viszont ez a süti extrán finom! Ezért akkor is felteszem, ha a kép borzalmas. Fűszeres Eszternél láttam meg, ő mákos réteget is készített hozzá, de én azt most nem kívántam. Eszembe juttatta, hogy milyen finom is volt tavaly a fekete ribizlis fordított pite, amit szintén tőle sütöttem meg, akkor még gluténmentesen. Mivel a lisztérzékeny kisfiam semmilyen formájában nem eszi meg a piros színű gyümölcsöket, most nem fáradtam vele, hogy gluténmentesen készítsem el. Amilyen finom, olyan egyszerű, tényleg. A tészta egy egyszerű kevert és a gyümölccsel sem kell sokat dolgozni. Nagyon szeretem az ilyen jellegű sütiket! El lehet készíteni ribizlivel, egy egyszerűbb leves után második fogásként, de reggelire is nagyon jól esett a kávéhoz. 

Hozzávalók:
50 dkg meggy magozva
ízlés szerint xillit
1 ek keményítő
A tésztához:
2,5 dl natúr joghurt
1 tojás
1,5 dl kókuszolaj
2 dcl xillit
3,5 dl rétesliszt
1 zacskó sütőpor

A tészta hozzávalóit robotgéppel összekevertem. A meggyet kimagoztam, megszórtam a xilittel és belekevertem az étkezési keményítőt. Beleszórtam a piteforma aljába, majd ráöntöttem a kevert tésztát. 180 fokon sütöttem, míg a teteje szépen megbarnult (nem nagyon).

Kalászkenyér

Nem gluténmentes recept következik. Ezt a helyes formázási módot nemrégiben láttam a TVPaprikán, és eszembe jutott, hogy milyen régen szeretném én ezt kipróbálni. Varga Gábor Desszertszerelem könyvében is van egy ilyen recept, így azt vettem alapul, mert az kéznél volt. A formázás nem bonyolult, a recept sem az, így hamarabb elkészült, mint gondoltam. Természetesen elsőre nem lett olyan szép, mint szerettem volna, de az ember lányának el kell fogadnia, hogy nem lehet elsőre olyan ügyes. Sokszor fog készülni, mert csodásan ropogós héjú, belül foszlós kenyér lett, és a formázásnak köszönhetően sok volt a héj rajta, amit én kifejezetten szeretek. Csak törtük és ettük, csak akkor hagytuk abba, mikor elfogyott. Érdemes is frissen elfogyasztani, egy kis darabka maradt másnapra, az már nem volt annyira ropogós reggel, megpuhult kissé.

Hozzávalók:
40 dkg liszt (BL 55)
240 ml langyos víz
12 g só
20 g friss élesztő
6 g cukor (nálam kettő kockacukor)


A hozzávalókból kelt tésztát dagasztok a spirál karjával a robotgépnek. Utána én átváltottam kézi üzemmódra a tésztát kitettem a munkalapra és kis lisztezés után gyúrni kezdtem. Vagy 5 percig intenzíven dolgoztam vele, majd kelni hagytam 1 órát.
Utána két darabra vágtam és rudat sodortam belőle. Ezt ellapogattam, majd a két végét behajtottam a közepéig, mintegy "gerincet" képezve a tésztának, ellapogattam és a széleit összecsipkedtem középen. Na most, nem tudom ez mennyire érthető, VG könyvében is így valahogy volt leírva. Ezt a műveletsort háromszor megcsináltam, majd egészen hosszú rúddá sodortam a tésztát. Nem volt könnyű, mert nagyon rugalmas lett. Egy ollóval .3-4 cm-enként majdnem az aljáig bevágtam és kihajtottam a darabokat. Meg kellett volna szórni alaposan liszttel, hogy ez legyen rajta a díszítés, de én ki nem állhatom a lisztes külsejű péksütiket, így ez nálunk elmaradt.

Gluténmentes omlós kakaós muffin

Egyik délutánra hirtelen gazdagabb lettem még két gyerekkel. Mivel az oviba szoktak alvás után uzsonnázni, úgy készültem, hogy nálunk is jó lenne. Az alvás persze elmaradt itthon, de mivel egy kislány is volt a társaságban, akivel amúgy nem ismerjük olyan jól egymást, gondoltam jó lesz közös programnak egy egyszerű muffin sütés. Viánál láttam meg nemrégen ezt az általa nagyon egyszerű és nagyon finom muffinként aposztrofált receptet, így ezt sütöttem meg. A gyerekek türelmetlenül várták, hogy megsüljön és csak az én cukorfüggő kisfiamnak nem ízlett, aki tényleg a lekvárt is porcukorral enné, ha hagynám, a többiek elégedetten majszolták uzsonnaként. 

Hozzávalók:
17 dkg puha vaj
2 egész tojás
13 dkg xillit (szerintem mehet bele több, mert nem lett édes egyáltalán)
1 zacskó vaníliás cukor
fél zacskó sütőpor
15 dkg gluténemtesn liszt (nálam Naturbit)
3 evőkanál házi meggylekvár (nálam ez volt itthon, ami folyékonyabb állagú)
5 dkg édesítetlen kakaópor (szerintem ez kicsit sok volt, legközelebb ebből kevesebbet tennék bele, és inkább csokicseppel gazdagítanám)

A nedves anyagokat összekevertem, majd hozzátettem a száraz anyagokat és alaposan elkevertem. A szokásos muffintésztánál sűrűbb lett, inkább vastag kenőcs állagú. 12 darabos muffinformába adagoltam, gyakorlatilag egy púpos evőkanállal, ami szinte teljesen megtöltötte a mélyedéseket, innen nőtt még meg. 

Gluténmentes Beiker - kenyér

A legtöbb lisztérzékenységgel küzdő családnak megvan a kedvenc kenyérreceptje, gondolom. Mivel én nagyon kísérletező kedvű vagyok, Ábel már rengetegféle kenyeret evett. Készülök, ahogy a gluténmentes palacsintákról is írta egy cikket, a gluténmentes és általam kipróbált péksüteményekről és kenyerekről. Szereztem a próbálgatás közben elégszer rossz tapasztalatot, de az alábbi recept a különösen jó tapasztalatokról szól. Beiker lisztet csak kiegészítésként tartottam eddig itthon (elég kevés helyen is lehet kapni) és kenyérsütésre többnyire Schar-t használtam. De mióta kipróbáltam ezt a receptet elképesztő mennyiségű Beiker liszt fogy :). Ez a kenyér hosszan puha, teljesen kenyérízű és állagú. Lehet bele keverni sokmindent, én is szoktam, pl: lenmaglisztet (egy evk), magokat összetörve vagy egyben, máklisztet (egy evk) - ettől sötétbarna színe lesz, de az állagán nem változtat. Tapasztalatom szerint talán 10 ml vízzel többet vesz fel, de volt, hogy nem adtam hozzá többet, mint amennyit a recept írt és úgy is jó lett. Az alapváltozatot fényképeztem le.

Hozzávalók
250 g Beiker liszt
250 ml tej és víz keveréke
2 evk burgonyapehely
20 g élesztő
1 kockacukor
2 evk olaj
1 kiskanál só
1 kiskanál Fiber Husk
2 evk napraforgó mag (vagy bármi) a tetejére

A langyos tejes vízben feloldom az élesztőt és a kockacukrot. A lisztet, sót, Fiber Huskot, burgonyapelyhet egy tálba mérem és összekeverem. Beleöntöm az élesztős keveréket, hozzámérem a két evőkanál olajat és alaposan összedolgozom. Kis méretű kenyérsütő tepsibe adagolom (evőkanállal, mert a massza sűrű, kenőcsös állagú), amit előzőleg kibéleltem sütőpapírral. A tetejét egy evk olajjal elsimítom, megszórom a magokkal és hagyom kelni fél-háromnegyed órát, amíg láthatóan megnő. Mikor a tepsibe kanalazom, akkor kb. a tepsi feléig ér a massza. Mikor már majdnem a tetejéig ér, akkor szoktam betenni az előmelegített 180 fokos (alsó-felső sütés) sütőbe. Kb. 3/4 órát sül, de kellhet a tűpróba.

Ha kipróbáljátok, sok sikert hozzá, és remélem nektek is annyira be fog válni, mint nekünk!

Kukoricabundás ropogós - omlós csirkecomb (gluténmentes)

Egy gluténmentes nagyon egyszerű főétel. Stahl könyvében találtam, már nem tudom melyikben. Nálunk vasárnapi ebéd volt. Előnye, hogy sütőben készül, minimális olajjal és nem a klasszikus panír, egy kis változatosság az állandóan sült krumpli-rántott hús kombót követelő gyerekeim étrendjében. 

Hozzávalók:
0,5 kg (nálam egy tálcányi) filézett csirke felsőcomb
én ilyet kaptam, de csmellből is biztosan jó lehet
250 g gluténmentes kukoricapehely
só, bors
1 doboz natúr joghurt
2 g fokhagyma összezúzva
olajspray

A húsokat sóztam - borsoztam, majd bepácoltam a fokhagymás joghurtba. Így nem is kell rá más (sem tojás, sem liszt). Hagytam egy délelőttöt pácolódni. A kukoricapelyhet robotgéppel apróra törtem egy lapos tálba tettem. A husikról nagyjából a kezemmel letörölgettem a joghurtot és beleforgattam alaposan a kukoricapehelybe, majd egy sütőpapírral kibélelt tepsire tettem őket szépen sorban. Befújtam őket olajspricnivel (egy még soha nem használt virágsrpicnit használtam ehhez a művelethez). A sütőt előmelegítettem 180 fokra és 30 -40 perc alatt megsütöttem a combokat (ha aranyszínű a bunda, akkor készen van). A hús puha lett, a panír meg extrán ropogós. Mi persze sült krumplival ettük, amit közben az Actifry-ban készítettem el, de salátával még jobb lehet.

Liszt nélküli kókuszmuffin

Ez egy liszt nélkül készülő édesség. Stáhl Judit egyik könyvéből való a recept, nekem nem volt kókusztejporom, meg az elég drága is, viszont volt rendes tejporom és nagyon kíváncsi voltam, milyen állagú lesz így a sütemény. Jelentem, finom és kellemes állagú, olyan piskótaszerű, talán picit száraz már másnap. Valamiért a fiuknak nem annyira ízlett, ezért aztán harmadnap kókuszgolyóban végezte a tészta, de azért érdemes megsütni.

Hozzávalók:
4 tojás fehérje
100 g kókuszreszelék
100 g tejpor (kókusztejpor)
100 g fruktóz
70 g kókuszolaj
1 zöldcitrom héja és leve (nekem ez kimaradt)

A sütőt 200 fokra előmelegítettem. A tojásfehérjéket felvertem a cukorral. A kókuszreszeléket és tejport összekevertem. Óvatosan a tojáshabhoz kevertem, majd a legvégén hozzákevertem, szintén óvatosan az olvasztott kókuszolajat. A muffintepsit kibélelem kapszlikkal és egy-egy nagy evőkanál masszát kanalazok bele. Kb. 15 percet sült, nem szabad túlsütni, mert akkor megkeményedik (nekem is túlsült az egyik adag, a másiknál már vigyáztam). Ebből az adagból 16 db muffinom lett.