Gluténmentes tortilla

Napok óta kívántam a tortillát. Egyrészt, ettem egy nagyon finomat, amiben saláta levél és fűszeres sajtkrém volt, de azt az ízt most sem sikerült reprodukálni, másrészt tényleg egyszerű vacsora ötlet. A baj mindig az, hogy két félét kell készítenem, ha nekiállok, mindig kell egy gluténmentes változat is, amitől őszintén tartottam. Sok receptet megnéztem a neten, de egyik sem tetszett igazán, hol nem volt itthon az a hozzávaló, hogy nem tetszettek az arányok, stb. Arra gondolva, hogy végül is liszt, sütőpor, olaj és víz kell bele, gondoltam megpróbálom. A képek alant tanúsítják, hogy nagyon jól sikerült, megkockáztatom, hogy most kivételesen finomabb lett, mint a gluténes. Rugalmas, és könnyen nyújtható tésztát kaptam, szépen átsült és még fel is lehetett tekerni. Másnap is jól fogyott felvágottal.

Mivel a tortilla tölteléke bármi lehet, tényleg, itt most csak a gm tortilla receptjét írom meg, hogy számomra is és azok számára, akik még szeretnék elkészíteni, meglegyen. A feltekert állapotról nem tudtam képet készíteni, mert a fiuk rögtön befalták, mikor kezükben volt már nem mutatott olyan jól.

Hozzávalók:

200 g Schar mix B

1/2 csomag sütőpor

jó csipet só

kb. 200 ml meleg víz

2 evk olaj

A lisztet elkevertem a sóval, az olajat beleöntöttem az előzőleg megmelegített vízbe és a liszthez kevertem. Dagasztóspirállal, majd kézzel egy perc alatt összegyúrtam a tésztát. A víznek jó melegnek kell lennie, szerintem ez fontos. A tésztának rugalmas, nem ragadós, lágy állagúnak kell lennie. Igaz, hogy szilikon lapon nyújtottam, de egyáltalán nem igényelte az alálisztezést, ezt furcsállottam, de nagyon örültem neki. Mikor kisült (1-1 perc mindkét oldalának kellett) folpakkal letakartam, hogy puha maradjon.

Próbáljátok ki, ha szeretitek a tortillát!

Feta sajtos spenót pite

A recept a Kifőztük májusi számában jelent meg. Rögtön megtetszett és a furcsa helyzet állt elő, hogy minden hozzávaló volt itthon, úgyhogy egy piknikre készülve nekiálltam és elkészítettem. A recept több spenótot írt, de nekem az nagyon soknak tűnt, a liszt nem vett volna fel ennyit, szerintem.

Nagyon finom lett, főleg langyosan, a réten, a fák árnyékában fogyasztva (egy kis bor, vagy sör jól jött volna még hozzá, de nekem erre most gondolnom sem szabad, lévén, hogy a pocaklakóra tekintettel kell lennem).

Hozzávalók:
a tésztához:
220 g liszt
100 g vaj
100 g spenótpüré (nálam fagyasztott, kiolvasztva, kinyomkodva volt ennyi)
1 kk só
1 tojás sárgája
a töltelékhez:
150 g feta sajt
2 tojás
250 g mascarpone
egy kis marék friss bazsalikomlevél összevágva
1 gerezd fokhagyma

tetejére fenyőmag pirítva

A tészta hozzávalóit a tojás és spenót kivételével a robotgép táljába tettem és a késsel összeállítottam, tapadós, de morzsálódós lett. Utána hozzáadtam a tojássárgáját és a kinyomkodott spenótot és hamar összegyúrtam. A hűtőben pihent másnapig. Másnap kinyújtottam és a tepsibe simítottam, a széleit levágtam, 180 fokon 20 percig elősütöttem, lencsét használva nehezéknek. Addig a töltelék hozzávalóit összekevertem, rákanalaztam az elősütött tésztára és még 20 percig sütöttem 180 fokon, míg a teteje barnulni kezdett. A megpirított fenyőmaggal megszórtam.

Reteklevélpesztos csigák (kilófaló)

Nemrégen készítettem én is reteklevél pesztót, mandulával, fokhagymával, olíva olajjal, parmezánnal és természetesen reteklevéllel. Mivel már a pesztós tésztához nem volt kedvem és féltem, hogy megromlik a hűtőben, csigába álmodtam.

Ez nem gluténmentes recept. Mivel Ábel korlátozottan fogad el új dolgokat, nem szoktam kísérletezni olyannal, amit már előre tudom, hogy meg sem kóstol. 

Szóval: egy egyszerű kis csiga, hétköznapi vacsorához, baráti borozgatáshoz, vagy kinti sütögetéshez.  Én másnapi piknikre szántam, de egy morzsa se maradt ebből az adagból, frissen elfogyott. Nagyon finom, puha, gazdag ízű sós sütemény lett. Próbáljátok ki.

Hozzávalók:
a tésztához:
250 g kilófaló liszt kelt tésztákhoz
10 g friss élesztő
1 kockacukor
kb. 2 dcl langyos víz
a töltelékhez:
5 púpos evk reteklevél pesztó
15 dkg trappista sajt

A tészta hozzávalóiból klasszikus kelt tésztát készítünk. Direkt nem tettem bele olajat, mert a pesztó elég olajos és a sajt is sok zsírt tartalmaz. Gyakorlatilag egy kenyértésztát dagasztunk, fél-egy órát kelni hagyjuk (míg láthatóan duplájára nő) utána téglalap alakúra kinyújtjuk. Megkenjük a pesztóval és megszórjuk a reszelt sajttal egyenletesen. Feltekerjük, kb. 2 cm széles csigákra vágjuk és sütőpapíros tepsire rakosgatjuk. Bekapcsoljuk a sütőt és 210 fokon 10-15 percig sütjük. 

Ebből az adagból egy nagy tepsi csiga lett. Nyersen gyönyörű zöld volt a tetején is a pesztó, de a sütés közben megbarnult, csak ha beleharaptunk látszott a zöld szín. 

Banános kölespite (gluténmentes)

Ábel nagyon szereti a kölest, ezért igyekszem sokféle formában elkészíteni, mert egészséges, ásványi anyagokban dús gabona. Az alábbi nem is recept, inkább ötlet, mert bárhogy ízesíthető, bármilyen gyümölccsel elkészíthető. Tulajdonképpen készítettem egy tortaalapot kölesből, kiraktam gyümölccsel és leöntöttem pudinggal. A klasszikus gyümölcstorta, piskóta helyett köles alappal. Mivel nem kell sütni, igazi nyári nyalánkság lehet. Azt nem mondom, hogy szép, mivel én az egyszerű vaníliás ízvilágot szerettem volna a banánhoz, elég halovány lett, de bármivel színezhető. El tudom képzelni, hogy a kölesbe kakaóport keverhetünk, málnával rakjuk ki és csokipudinggal öntjük le, stb. Mivel nekem Ábel ízléséhez kell alkalmazkodnom, nem tudtam variálni, de ha ti kipróbáljátok máshogyan, feltétlen írjátok meg.

Hozzávalók:

Az alaphoz:

1 csésze (2,5 dcl köles)

1 csésze tej

2 csésze víz

ízlés szerint cukor, vagy más édesítő

Belsejébe:

3 kisebb banán a közepére

fél csomag vaníliás pudingpor (Haas gluténmentes)

3 dcl tej

2 evk fruktóz (vagy más édesítő, ízlés szerint)

A kölest megfőztem a tejes vízben(én nagyon alaposan meg szoktam mosni a kölest, sok vízben, és mikor a szűrőből már nem fehér lé csorog, akkor nyilvánítom tisztának, utána teszem bele a tejbe/vízbe) , mikor már majdnem készen volt, akkor kevertem bele a fruktózt, csak szemre (nem is lett túl édes). Mikor elkészült, kicsit hűlni hagytam, de még melegen áttettem egy vízzel kiöblített tortaformába és igyekeztem egy kanál hátával eligazgatni. Azt szerettem volna, ha a széle vastagabb, a közepében pedig van egy mélyedés. Nekem kicsit túl vastag lett a széle, lehet keskenyebbre hagyni. Lefedtem egy fóliával és betettem a hűtőben, ott pihent,míg teljesen ki nem hűlt. A köles nagy nedvszívó képessége miatt, teljesen összeállt a "tészta". Belekarikáztam egyenletesen a közepébe a banánokat, majd főztem a tejjel és a fél zacskó pudingból egy adag pudingot, ráöntöttem és megint betettem a hűtőbe. Ha a puding megdermed, készen van. 

Tökéletes anyák nincsenek - Anya kimenője 2013

Április második hétvégéjén került sor az Anya kimenője napra, amit már nagyon vártam. Tulajdonképpen egész évben készülök rá, semmiért ki nem hagynám. Ez most egész napos rendezvény volt, ami nekem különösen jó volt, mert egy egész napot tölthettem egyedül, hasznos gondolatokat hallgatva, feltöltődve és keresztyén könyveket vásárolgatva. Tényleg imádom ezeket az alkalmakat!

A téma "húsbavágó" volt, kevesen lehettünk ott olyanok, akiknek nem jött jól egy kis gyereknevelésről szóló előadás, workshop. Nekem egy 6 éves és egy 4,5 éves kisfiam van, és bár nagy a szeretet közöttünk, akadnak súrlódások, bonyodalmak, számomra megoldhatatlannak tűnő helyzetek is bőven. A fő előadó, akinek a szemináriumaira is bejelentkeztem olyan témákban tartott előadásokat, hogy "miért nehéz az anyaság?", "elégedett gyerekek", "különböző gyerekek, különböző igények". Ugye, hogy ígéretesen hangzanak? Nagyon élveztem őket. Ha hasznosnak találjátok a magatok számára, olvassátok el az alábbiakban a vázlataimat az elhangzott előadásokról.

Miért nehéz az anyaság?

Ha a gondolat vigasztal, mindenkinek nehéz, nemcsak neked. Nincs anya, aki úgy nyilatkozna, hogy fenékig tejfel.

Egyensúlyt kell tartani: a gyerekkel való bensőséges kapcsolatnak élőnek és folyamatosnak kell lennie, de a tekintélyünket is érvényesíteni kell. A zsarolás és fenyegetőzés csak gyengíti a kapcsolatot. A jó kapcsolat kialakításához nem elég a gyerek mellett lenni egész nap, rá is kell figyelni. Tapasztalat szerint legkevesebb napi 5 perc intenzív figyelem már elegendő, hogy a gyerek elégedett legyen (un. szembenézős figyelem).

Minden gyerek napjában van egy-két, vagy több nehéz időszak, amely órákból is állhat. Készüljünk fel ezekre előre, hogy ne érjen váratlanul. Ha egy helyzetben elvárjuk, hogy bizonyos módon viselkedjenek, akkor azt előre mondjuk el nekik, ez segíti, hogy bennük is tudatosodjon, ill. ne élesben kelljen fegyelmeznünk, mások előtt.

Elégedett gyerek.

Ez nagyon érdekes előadás volt. Tulajdonképpen rá kellett jönnöm, hogy valahogy így nevelem a gyerekeimet, csak nem vagyok elég tudatos benne. Lehet a mindennapi beszélgetések része, hogy miből mennyi az elég, tudatosítanunk kell a gyerekekben mennyi mindenük van, és hogy ez számukra elég. Természetesen mi inkább a bőséget akarjuk nekik megadni, de nem fogják az értékelni, ha nem tudják mennyi számukra az elég. (Egy étkezéssel kapcsolatos képpel szemléltette: túl kevés - afrikai család ül egy tál étel körül, elég - egy gyerek átlagos reggelije volt a fotón, bőség - itt egy finomságokkal megrakott asztalt ült körül egy vendégsereg, túl sok - egy hordó méretű kínai kisfiú előtt hevert vagy 50 hotdog)

Fontos, hogy tanítsuk meg a gyereknek az "elég" fogalmát. Ez biztosítja, hogy a "bőséget" értékelni tudja. A mérce az lesz, amit adunk, amit megengedünk. Ha egy gyerek minden héten kap valami játékot, ajándékot, akkor neki az lesz az "elég". Ugyanígy van az édességgel, vagy mozival, fagyival, zsebpénzzel, bármi mással. Akkor neki a bőséget elég nehéz érzékeltetni. Nekünk kell abban tudatosnak lennünk, hogy a gyerek "elég" fogalmát meghatározzuk. Az előadó elmesélte, hogy a gyerekei (négy fia van) a saját zsebpénzükből vettek maguknak fagylaltot, ezért ünnepszámba ment ill. óriási ováció fogadta, ha ő meghívta őket egy jégkrémre.

Mi tesz a gyereket elégedetlenné? 

Például, ha nincs otthon elég feladata, úgy érezheti, hogy nem kell kivennie a részét a családi munkákból, ha vigasztalásból, vagy hobbiból vásárolni visszük, ha a szülők hatalmat tulajdonítanak a "cuccoknak", ha túl sok cucc van otthon, ami fölösleges. Az elégedetlenséget munkálja a tévé, reklámok, katalógusok.

Hogyan előzhetjük meg az elégedetlenséget?

Ha az édesanya attitűdje alapvetően gondoskodó, tényleg figyel a gyerek valódi szükségleteire. Ha a gyerek tulajdonságait, erősségeit dicsérjük, ha az egyéniségét értékeljük, nem szorul tárgyakkal történő megerősítésre. Ne vegyünk jutalomból ajándékot (hű, mennyiszer beleestem ebbe a hibába). Töltsük értékes tevékenységekkel együtt az időnket, az teszi a gyerekeket a legboldogabbá. Példaként elmesélte, hogy Amerikában, ha egy gyerek nem járt Diesniland-ben, akkor mindenki lesajnálja. A szülők sok esetben hitelt vesznek fel, csakhogy elvihessék a gyerekeiket ide. Egy unokaöccsük, miután épp visszatértek Diesnylandből horgászni ment a családdal és mikor fogott egy jókora halat, felkiálltott: Apu, ez jobb mint Diesnyland."

Helyes pénzügyi döntések megtanítás már kora gyermekkorban.

Ha a családnak van egy havi költségvetése, aminek a megtárgyalásába a gyerekeket is beleveszik, vagy csak hallgatóságként jelen vannak, mikor a szülők beszélnek róla, az megalapozza a gyerekek pénzhez való későbbi viszonyát. Végezzenek házimunkát, de ne ezért kapjanak zsebpénzt, mert akkor csak és kizárólag ezért fogják elvégezni, holott az a cél, hogy megtanulják, a családi munkából nekik is ki kell venni a részüket. Meg kell tanítanunk nekik, hogy különbséget tegyenek, elsősorban a saját példánkkal, a vágyaik és a szükségleteik között. Valószínűleg ruhára és cipőre szükségük van, míg egy újabb csodajátékra vágyhatnak. Jó módszer, hogy listakészítésre bíztatjuk a gyereket, a vágyait szedje pontokba, fontossági sorrend szerint. 

Ha nemet mondunk, meggyőződéssel tegyük, a gyerekek nagyon hamar megérzik, ha kicsit is sajnáljuk őket, mert valamit nem kaphatnak meg. Rendszeresen ajándékozzuk el azokat a dolgokat, amikre nekik nincs szükségük, természetesen őket is belevonva.

Különböző gyerekek, különböző igények 

Ez volt az egyik legjobb előadás, nagyon örülök, hogy hallhattam. Természetesen nem új keletű gondolatokról van szó, mégis így pontról - pontra átnézve az egyes személyiség típusokat és hozzá nevelési ötleteket is hallva, nagyon hasznos volt. 

Az előadó két skálán: lassú-gyors és feladat orientált - kapcsolatorientált, osztotta be a gyerekeket. Ezek kombinációi adják az egyes személyiség típusokat. 

Lassú és kapcsolat orientált

Ezek az úgynevezett könnyű gyerekek. Igazi csapatjátékos, támogató, laza. Fontos neki a rutin és az állandóság, segítőkész, szívesen követ, nem vezető alkat. Nem szeret a központban lenni, fontos neki mások véleménye. Hűséges és érzékeny. 

Nevelése: irányításra, bátorításra, megerősítésre van szüksége. Legyünk velük empatikusak, megsínylik, ha durván bánnak velük. Ha nekik valamit megígérünk, törekedjünk rá, hogy meg is tartsuk (persze erre máskor is érdemes törekedni, de náluk kiemelten fontos). Ő az, akinek mindegy, hogy mikor, hova mennek, bármit jó szívvel elfogad.

Lassú és feladat orientált

Lelkiismeretes, lassú a feladatmegoldásban. Saját maga elé állít elvárásokat, és nagyon nehezen viseli a kudarcokat. Odafigyelnek, sőt elmerülnek a részletekben, mindent elemeznek, nehezen döntenek. Óvatosak, a siker ígérete nélkül bele sem fognak semmibe. Tartózkodóak, az emberi kapcsolataikban szegényesnek tűnhetnek, nem igénylik annyira a testi kontaktust. 

Nevelésük: nem szabad siettetni őket, fontos megtanítani őket arra, hogyan tudják feldolgozni a kudarcot, biztatásra, bátorításra szorulnak a feladatok elvégzése közben. Meg kell nekik tanítani, hogy magukkal szemben reális elvárásaik legyenek. Általában lemeríti őket, ha sokat vannak emberek között, figyelni kell rá, hogy elég időt tölthessenek magányosan is, hogy feltöltődjenek. Ha az ilyen gyereket arra kérjük, hogy azonnal hagyja abba, amit csinál, az nem vezet jó eredményre, időt kell hagyni nekik, hogy befejezzék amit elkezdtek. Rájuk is vonatkozik, hogy ha ígérünk nekik valamit, tűzön-vízen át tartsuk be, még akkor is, ha valami jobbat terveztünk, nekik különösen fontos az állandóság, nagyon megviseli őket a hektikusság. (Az előadó elmesélte, hogy az egyik fiának, aki ebbe a típusba tartozik, azt ígérték, hogy a szülinapján délután otthon fognak videózni, de a család suli után értement, elrabolták, bekötötték a szemét és elvitték egy hihetetlen vizi élményparkba. Mire a gyerek elbőgte magát és egész délután nem lehetett vele bírni, mert ő videózni akart otthon. Az előadó kérte, mi ne kövessünk el ekkora hibát.)

Gyors kapcsolat orientált

Ezzel kapcsolatban sajnos nem találom a jegyzetemet, úgyhogy csak amire emlékszem. 

Kockázatvállaló, gyorsan hoz döntéseket, bevállalós, határozott, kezdeményező. Nagy baráti köre van, mindenki fontos számára, igazi "party arc". Vicces, szeret a középpontban lenni.

Nevelése: nyesegetni kell a baráti kapcsolatokat, mert rossz irányba is vihetik, nem szabad, hogy a baráti kapcsolatai felülírják a családi kapcsolatokat. Ő az, aki mindig más barátjánál alszik és csapatostul hozza haza az ismeretlen barátokat.

Gyors feladat orientált

Az igazi nehéz gyerek. A főbb jellemvonásai megegyeznek a korábban leírt gyors jellemvonásokkal, viszont ő a saját akaratát és terveit helyezi mindenek elé. Az előadó elmesélte, hogy a fia, három éves korában át akarta venni az uralmat a családban. Mindenről határozott véleményük van, nem tűrnek ellentmondást, igazi vezető alkatok. Mindig próbálnak meggyőzni a saját igazukról, és ha ez következetesen nem sikerül nekik, akkor azzal is megelégszenek, hogy jól felbosszantanak. Türelmetlenek, számítóak, függetlenek, hűvösek és körültekintőek, a tények vezetik őket, érzelemmentesen döntenek. 

Nevelésük: nem szabad folyamatosan szembemenni velük, mert dacot szül náluk leginkább. Fontos, hogy az egyéniségüket elismerjük, de a tekintélyünket velük szemben kell a leginkább védenünk. Következetességgel, nagy adag határozottsággal nevelhetők, de ha egyik szülő és egyik gyerek is ilyen, akkor a családban borítékolhatóak a konfliktusok. 

Változások

Kedves Olvasóim!

Nagyon köszönöm, hogy követőim lettetek és érdeklődtök az általam készített ételek, sütemények iránt. Eddig az vezetett, hogy a gluténmentes, diabetikus diétába illeszthető ételeket kutassak, találjak ki, próbáljak meg elkészíteni. A neten lévő sok-sok receptből mindig tudtam válogatni, születtek számomra is meglepően jó sütemények, amelyek azóta állandó szereplői a konyhámnak. Továbbra is azt kívánom, hogy találjatok nálam jó és számotokra használható recepteket, de úgy érzem, hogy mostantól kevesebb energiát tudok fordítani új receptek kipróbálására és egyáltalán a sütésre-főzésre. Egyrészt a gyerekek is sok időt igényelnek, másrészt várom a harmadik gyerekünket, és bár az eddigi terhességeim teljesen problémamentesek voltak, valahogy már én is érzem, hogy múlik az idő (vagyis öregszem), másrészt a terhességem sem teljesen problémamentes. 

Valahogy azt érzem, vissza akarok térni ahhoz a fajta blogíráshoz, amikor még mindenféle téma érdekelt, viszont nem voltak állandó olvasóim. Sok könyvről, amit azóta olvastam, szerettem volna írni, de így, hogy "gasztroblog" lettem, nem akartam ilyenekkel terhelni az olvasókat, hiszen valószínűleg nem azért vannak itt. Aki szívesen marad, ha más témák is lesznek, azokat továbbra is szívesen látom, aki viszont nem szívesen olvas gyereknevelési könyvekről, keresztyén programokról, gondolatokról, azokra sem fogok megharagudni, ha elpártolnak. Természetesen lesznek receptek is, mert ez a téma is nagyon érdekel, továbbra is, még ha a sütéshez most valahogy nem is érzek nagy affinitást. 

Kívánom, hogy találjatok hasznos infókat, jó recepteket továbbra is nálam!

Szeretettel:

Margaretta

Mogyorós karfiol

Mielőtt azzal gyanúsítanátok, hogy kettőt lapoztam a szakácskönyvben, azért főztem ilyen ételt, előre cáfolom ezt az állítást. A mogyoró és a karfiol nagyon-nagyon jól harmonizálnak. Ezt akkor vettem először észre, mikor maradt egy adag főtt karfiolom és valami pástétomot akartam keverni belőle. Elöl volt egy zacskó sós mogyoró, és valamiért megkívántam együtt a kettőt. Akkor jöttem rá, hogy ez a kettő együtt nagyon finom. De tényleg! Próbáljátok ki! A férjem nem volt hajlandó komolyan venni, mikor kértem, hogy kóstolja meg, de az oviban, a munkahelyemen volt vállalkozó kedvű kolléganő és elismeréssel nyilatkozott róla, mármint a pástétomról. (Remélem nem csak azért, hogy ne bántson meg). Gondoltam ha abban jól szerepelt a kettő együtt, jó lenne valami egyszerű vacsoraételt kreálni belőle. Ez lett.

Hozzávalók:
1 kisebb fej karfiol
fél zacskó sós vagy sótlan mogyoró
1/2 dl tej
1 evk sörélesztőpehely

A karfiolt megfőzöm, de nem kell teljesen puhára. A mogyorót elturmixolom a tejjel és a sörélesztőpehellyel. 

A karfiolt egy kisméretű tepsibe teszem, leöntöm a "mártással" és megsütöm, míg a teteje megpirul. Tudom, hogy furán hangzik, de aki egyszer kóstolta, többé nem kételkedik. :)

Füstölt sajtos csigák

Ez egy húsvéti sós sütemény volt. Mióta a harmadik gyerekünket várom, egyszerűen nem kívánom az édeset. Már olyan is előfordult, hogy három hét alatt semmilyen süteményt nem sütöttem. Sőt, olyan is volt, hogy mivel a család hozzászokott a hétvégi házi édességekhez, én viszont képtelen voltam bármi értelmeset összehozni, a férjem keresett a környéken egy cukrászdát és vett maguknak néhány szelet süteményt. Szégyenkeztem is, hiszen van itthon alapanyag, van itthon épp elég recept, mégsem jut a gyerekeknek és a férjemnek igazi házi sütemény. De néha fel kell vállalni ezeket az időszakokat is. Amikor az ember lányának nincs ihlete, akkor kár nekiállni, úgyse sikerül semmi, úgyhogy Húsvétra sem készült semmi különlegesség, és inkább sósat kívánva ilyeneket készítettem. (Ez volt az első év, hogy anyósékhoz se vittem semmilyen süteményt)

Ez viszont nagyon finom lett, etette magát, és nem is volt nagy adag. Egyszerű, de jó kis recept. Baráti sörözéshez, borozáshoz kiváló.

Hozzávalók:
15 dkg teljes kiőrlésű tönköly liszt
15 dkg fehér tönköly liszt
1/2 evk füstölt pirospaprika
2 dkg friss élesztő
1,5 dcl langyos tej
1 tk méz
1,5 tk só
3 dkg kókuszolaj olvasztva
1 tojás

A töltelékhez: 20 dkg füstölt sajt, 5 dkg olvasztott kókuszolaj

Klasszikus kelt tésztát készítek a hozzávalókból, annyi különbséggel, hogy őrölt-füstölt pirospaprikát kevertem a lisztbe. 

Hagytam kelni, amíg láthatóan duplájára nőtt (ez kb. 3/4 óra volt), aztán gyúródeszkára borítva kinyújtottam téglalap alakúra. Megkentem az olvasztott kókuszolajjal és rászórtam a füstölt sajtot. Feltekertem és sütőpapíros tepsire sorakoztattam. Nekem egy nagy tepsinyi lett. 10 percet pihentettem, míg a sütő előmelegedett és 200 fokon megsütöttem. 

Finom illatok lengték be a lakást, amíg sült és a kész sütemény nem cáfolt rá a várakozásunkra. :)

A recept ötlete innen származik. 

Krémes zellersült

Egy diétás menürendelés alkalmával kaptam fokhagymás sült zellert ebédre. Ízlett nagyon, ezért többször megpróbáltam az íze alapján rekonstruálni, hogy mi is lehetett benne, hiszen nem lehet bonyolult. Az első kísérlet mégsem sikerült, de ez a mostani nagyon finom lett, ezért megosztom veletek is. A zeller egészséges, nagyon olcsó és viszonylag sokféle módon elkészíthető. Az egyetlen baja, hogy van aki nem szereti. Én nem tartozom ezek közé, én nagyon szeretem, mind szárzeller, mind gumós zöldség formájában. Ha egyszerű vega ebédre vágytok, keressetek a hűtőben egy zellergumót és máris kész az ebéd.

Hozzávalók:
1,5 nagyobb zellergumó
kevés fűszersó (bio delikát)
3 kávéskanál sörélesztőpehely
1 csapott evk rizsliszt
1 evk kókuszolaj
1 kk fokhagymasó
1 dcl tej
bors

A zellergumót kisebb darabokra vágtam és a darabokat további vékony szeletekre aprítottam. Bio fűszersós vízben puhára főztem. Mikor már majdnem készen volt, egy evk kókuszolajat megolvasztottam egy kisebb lábasban, rászórtam a rizslisztet, fokhagymasót és a sörélesztőpelyhet (ettől nagyon finom, sajtos íze lesz, sajt nélkül) és elkevertem. Egy pár pillanatig pirítottam, majd felöntöttem a tejjel és lassú tűzön besűrítettem. A zellert leszűrtem, tepsibe terítettem és mikor készen volt, ráöntöttem a "besamelt". A sütőben 210 fokon pirulásig sütöttem. 

Nagyon-nagyon finom krémes, tartalmas ízű ebéd volt a bulgurral. 

Mandulás csokitorta

A "Nők Lapja Konyha" legutóbbi számában jelent meg ez a süteményrecept Havas Dóra tolmácsolásában. Az első átlapozásnál eldöntöttem, hogy kipróbálom, lévén, hogy a gluténmentes variációhoz semmit nem kellett változtatni a recepten. Nagyon tömény, igazán csokoládés édesség. Aki szereti az ilyet, nem fog csalódni. Én nem vagyok a nagyon tömény édesség barátja, de a gyerekeknek nagyon ízlett, főleg a nagyobbiknak, akinek eredetileg készült is.

Hozzávalók:
10 dkg diabetikus étcsoki
10 dkg diabetikus tejcsoki
20 dgk Liga margarin (vaj)
20 dkg darált mandula
4 tojás
120 g barna cukor
csipet só
eredeti receptben szerepel fél tk őrölt fahéj

A csokoládékat és a margarint/vajat felolvasztottam vízgőz fölött, majd belekevertem a darált mandulát. A tojások sárgáját habosra kevertem a cukorral és ha tesztek bele a fahéjjal majd hozzákevertem a csokis masszához. A tojásfehérjéket felvertem a csipet sóval és óvatosan hozzákevertem a masszához. Kerek tortafomába simítottam (sütőpapírral bélelt) és 170 fokon 40-45 percig sütöttem. Tapintásra tömör volt, mikor kivettem. Szerinte cukrozatlan tejszínhab, vagy citromfagyi, esetleg citromjoghurt illik hozzá.