2011. február 21., hétfő

Ábel állapota most

Körülbelül december közepe óta tartjuk a diétát. Szerintem szigorúan. Nagy nehézséget jelentett, hogy külön edénykészlete legyen Ábelnek. Végül kiegyeztem önmagammal abban, hogy a tésztagyúráshoz, sütéshez mindenből veszek újat és az lesz Ábelé, a számunkra is használatos edényekbe főzök továbbra is, csak minden levest lisztmentesen készítek, magunknak is. Vettem új tésztaszűrőt is, nyújtódeszkát és nyújtófát. Van saját pohara, és és saját kenyeres doboza, ami zárható. Az edényeket mosogatógéppen tisztítom, reményeim szerint ez elegendő, és nem kerül glutén az ételébe.
Van külön polca, amin tartjuk a gluténmentes élelmiszereket és több doboz, amiben tartalékolunk. Külön ételhordóban viszem az oviba az ételét, amibe más nem teszek soha.
Hát így. Remélem, ez elég. Majd a márciusi vérvétel igazolja, ha mégsem, akkor újból át kell gondolnom, hogy mit kellene még megváltoztatnom.
Ábel jól van. A szeme még mindig karikás és sokszor beteg, de a pocakja, ami hordó alakú volt és kongó, lement, most olyan hasacskája van, mint más gyereknek. Ha jól lakik akkor előredomborodóbb, de nem úgy mint mikor még nem tartottuk a diétát. Megváltozott az emésztése, ez biztos.
Gondolom sok idő, míg a vasraktárai újra feltöltődnek.
Az étvágya sokkal jobb, összemérhetetlen. Elkezdett érdeklődni az ételek iránt. Nagyobb kedvvel eszik és sokkal nyitottabb arra, hogy új ízeket ismerjen meg. Tegnap az apukája savanyított gyöngyhagymát evett, Ábel pedig ahogy meglátta, kérdezte mi ez, de ezzel együtt már ki is kapott egyet a tányérból és bekapta. Sokáig nem ízlelgette, visszaköpte a tányérba, apukája rosszallásától kísérve. Hát, ez nem jött be, sebaj.
Annak, hogy nyitottabb lett az ételekre, rettenetesen örülök. Régen például egyáltalán nem kóstolta meg a süteményeket, most meg alig várja, hogy megsüljön, amiből ő is ehet, és a zsömléből is frissen kettőt rögtön elpusztít. Sokkal többet is eszik. Néha úgy érzem, egész nap csak etettek és ételeket készítek. Szinte óránként enne valamit, van, hogy csak a rágcsálás öröméért, de sokszor éhes is.
Régen a Danon puding volt a kedvence, mióta nem eheti, nem is veszünk, Áronnak sem, megszerette a natúr joghurtot és kefírt, amit addig gyakorlatilag meg se kóstolt. Ennek is örülök. Sokkal kevesebb mérget eszik így a gyerek, bár a gluténmentes lisztek sok fura dolgot tartalmaznak. Persze nem ismerem igazán az összetevőket, de a lupin fehérje és guarmag nem tartoznak szerintem a természetes élelmiszerek közé, már abból a szempontból, hogy Magyarországon mit ettek évek óta az emberek.
A viselkedése is megváltozott kissé. Nem volt igazán apatikus, vagy ilyesmi, mindig is okos, játékos gyerek volt, de mostanában már rosszalkodik is, és állandóan ugrál beszéd közben. Sokkal gyorsabb lett valahogy, és élénkebb. Sokszor nem alszik délután, mert nem fárad el eléggé, és nem nyavalyog a séta közben sem, hogy elfáradt, régebben ez előfordult, valószínűleg nem túl sok oxigén jutott az agyába, lévén, hogy nem volt mi szállítsa.
Sajnos mostanában kezdett elmaradni a fizikai fejlődése is (magasság, súly) a korabeli gyerekekével összevetve.
Szóval, mindent egybevetve, sokat javult az állapota, és remélem még sokat fog, ill. teljesen rendbejön, olyan lesz, mint a többi, korabeli gyerek.

Nincsenek megjegyzések:

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...