Vendégség nálunk

Csütörtökön vendégeink voltak, egy három gyerekes házaspár, akikkel így közösen nagyon régen találkotunk. Mivel ebédidő alatt éppen nálunk voltak, ezért kencéket készítettem és hozzá házi sütésű ciabattát. Ilyet eddig még sohase sütöttem, három helyen néztem körül a neten, végül egy régen elmentett, de soha nem próbált receptre esett a választásom. Nem bántam meg.
A recept itt, az eredmény, alant:

Annyira finom, foszlós volt a tésztája, ropogós a kérge. Mennyei, tényleg! A vendégeknek is nagyon ízlett, és azt hitték, hogy boltban vettem, amit dícséretnek vettem.
A recepten annyit változtattam, hogy kicsit a hűtőben, kicsit a pulton kelesztettem, mondjuk fele-fele időt. Féltem, hogy sokára tér magához a tészta reggel, nem lesz időm megsütni, ha csak felkelés után veszem ki a hűtőből, ezért éjszaka, mikor mentem aludni, kivettem. Azt gondoltam a receptről, hogy macerás, azért nem álltam eddig neki, de nem az, kezdők is belevághatnak, csak be kell tartani a mennyiségeket és a recept utasításait és biztos a végeredmény.

Hozzá klasszikus kencéket készítettem: répás krémet és tojáskrémet.
A tojáskrém halovány lett, mert már nem volt alkalmam friss petrezselymet, vagy snidlinget venni hozzá.
Akkor jöjjenek a recpetek:
Tojáskrém
5-6 db tojás
egy hagyma
egy csokor snidling, vagy petrezselyem
egy kvk mustár (lehet pikánsabb jellegű is, nekünk mos olyan volt)
majonéz
30 g vaj megolvasztva
Mindent összeturmixolok és edénybe simítok, hűtőbe vele, ahol szépen összeérnek az ízek.

Répa krém
3 db sárgarépa
10 dkg fülstölt sajt
2 gerezd fokhagyma
2 dcl tejföl
egy-két evk majonéz, ízlés szerint.
A répát és sajtot lereszelem a kislyukú reszelőn, összekeverem a többi hozzávalóval, mehet a hűtőbe pár órára, ennek mindenképp kell, hogy összeérjenek az ízei. Mindig nagy sikert arat, még olyanoknál is, akik egyébként répát nem fogyasztanak.

A fotók elég bénák, mint ahogy minden fotóm, de nem ez a lényeg, ez nem gasztroblog, ugyebár.

A srácok jól érezték magukat a vendég gyerekekkel, hangos szó nem volt köztük. Az egyik kislánynak megtetszett Ábel egyik plüse, és bár először nem, mikor mentek haza, mégis neki ajándékozta Ábel, amiért nagyon büszke voltam rá. Én pedig ki tudtam kérdezni a vendég feleséget, milyen három gyerekkel az élet, hátha egyszer még én is ilyesmire vetemedem.