Könyvajánló

Frei Tamás: A megmentő

Izgalmas könyv, de nem hagyott bennem mély nyomot. Azért kölcsönöztem ki, mert nem szeretem, ha olyan gondolat merül fel benne, hogy "hiszen ez tévés, miért akar írni", előítéletnek tartom, és meg akartam cáfolni. Ezt sikerült. Jól megírt könyv, nem találtam benne hibát, logikai bukfenceket az izgalmas és elég megalisztikus történet ellenére sem. Annak, aki könnyed kikapcsolódásra vágyik, magyar "író" tollából, szívből ajánlom.

Ulickaja: Daniel Stein, tolmács

Ahogy a többi könyve is, ez is lenyűgözött. Örültem, hogy egy-egy levél erejéig bepillantást engedett a saját szerzői vívódásaiba. Úgy képzelem, hogy ő valami nagyon elvont nő lehet, a könyvei alapján, de a leveleiből kiderül, hogy nagyon is hús-vér ember, néha hétköznapi gondokkal (gyomorrontást kap, aminek azért tulajdonít spirituális hátteret is),  de olyan kérdések foglalkoztatják, amik a hétköznapi embereket nem. A regény története szívfacsaró. A lengyel zsidó sorsokról olvasva, csak hűledezik az ember lánya, hogyan voltak képesek tovább élni. Persze volt, aki nem is volt képes, mégis sokan sokfelé származtak el Emszkből, ahogy Daniel Stein élt tolmácsként a németek között, és mentette minden erejével, magát nem féltve a testvéreit. Egy csodálatos, zsidó-katolikus ember önlétrajza elevenedik meg, úgy hogy közben át, megy át van szőve a sorstárak, és azok leszármazottainak apróbb-cseprőbb gondjaival, a levelezésen keresztül. Dokumentumok, naplórészletek, feljegyzések - ezekből áll a regény, és letehetetlen, hihetetlenül élvezetes.

Ulickaja: Életművésznők

Megható kis történet Zsenyáról, aki szereti az irodalmat, a saját életében nem nagyon boldogul, ill. idő, mire rátalál magára. Más nők eredeti, izgalmas és hétköznapiságában is felemelő életének pillanataiba enged betekinteni Zsenya életén keresztül. Az orosz női sors megannyi aspektusa. Ezt is nagyon élveztem.

Azt hiszem, lassan Ulickaja minden magyarul megjelent könyvét el fogom olvasni. Fogalmam sincs igazából, hogy miért is szeretem az orosz írókat, de tény, hogy a gimi ideje alatt sokat olvastam Dosztojevszkijt, Tolsztoljt (őt kevesebbet) és nagyon-nagyon tetszett az írásmódjuk. Valahogy úgy érzem, az én hangomon szólalnak meg. Ha lenne tehetségem, akkor legszívesebben úgy írnék, mint ők, persze nincs tehetségem, ezért olvasom csak őket.