2011. január 15., szombat

Áron két éves

Bizony - bizony. Áron már két éves.
Mostanában minden ünnepünk szörnyen alakul, nem tudom miért. Most, épp dögrováson volt az egész család 13.-án, Áron születésnapján. Áron is lázas volt. Én hétfő óta szenvedtem valami fertőzéssel, amit persze sikeresen ráragasztottam a gyerekekre.
Két napig masszívan lázas voltam, azt se tudtam, élek-e vagy halok, mert elég régen nem volt lázam már, talán utoljára gyerekkoromban. Szóval kifeküdtem rendesen, ráadásul köhögtem egyfolytában, és éjszaka a gyerekeket ápoltam. Elég necces, mikor a gyerekek nem tudják még az orrukat se kifújni, ezért teljesen rád szorulnak. Így legalább 5-6x éjszaka csak azért is fel kell kellned, hogy a gyerek kifújja az orrát, pisiljen és csillapítsd a lázát, mindezt úgy, hogy te magad is alig élsz. Szegény Ábel szerdáról-csütörtökre olyan lázas volt egész éjszaka, hogy már a prcizniczhez folyamodtam, mert egyetlen lázcsillapító se tudta csökkenteni a lázát, pedig nem egyel próbálkoztam. A priznic se segített, egészen reggelig lázas volt, aztán másnap egész nap is. Végül Algopirynt adtam neki, attól péntek éjszaka lement. Azt hittem, akkor a nehezén túl vagyunk, de ma éjszaka megint lázas volt. Hogy ez miféle kórság, nem tudom! Egyre rosszabbul vannak a gyerekek, nemhogy javulnának. Sajnos én se vagyok még jól, pedig már egy kerek hete betegeskedem és antibiotikumot is szedek.
Ráadásul Farkasapa csütörtökön két napos céges buliba utazott Bécsbe, ezért anyukám eljött segíteni, hogy ki ne dőljek és ne legyek egyedül a lázas gyerekekkel. Sokat segített.

Szóval ezek miatt tegnap ünnepeltük a szülinapot, nem túl nagy felhajtással, de azért Áron így is csodálkozott, hogy miért is kap ő tortát és mi ez az egész felhajtás körülötte. Főztünk finom ebédet (amiből persze a fiuk a sült kruplit ették meg egyedül), és sütöttem gluténmentes tortát is, hogy azért Ábel is ehesen belőle, ha esetleg akar, sok reményt nem fűztem hozzá.


Áron nagyon helyes kisfiu. Élénk, rengeteg energiája van. Sokat bolondozik. Néha kijelenti, ahogy játszunk: "Anya, szejetlek, imádlak". Ilyenkor majd megzabálom, olyan aranyos.
Mióta beszél, szépen mondatokban, aztóa sokkal könnyebb is vele, és Ábellel is jobban megérti magát.
"Anya, nem akar beműködni", "Anya, tegyél csak lefele, kapcsold csak befele" - ilyeneket szokott mondani, ha valami nem akar sikerülni, vagy szeretné, ha bekapcsolnám a gépet, hogy macskákat nézegessünk. Nagyon szereti a cicákat. Ha lát egyet valahol kijelenti:" Nagyon veszek neked ilyet a boltba". Ez a kedvencem, mindent, ami megtetszik neki, meg akarja venni a boltba.
"Játszhatsz vele anya, nugodtan" - ezt is szeretem.
Nem sokmindennel játszik egyedül. igényli, hogy játszunk vele, kommunikáljunk folyamatosan. Még szerencse, hogy itt van Ábel, és néha ő is lefoglalja, mert egyébként fárasztó, hogy folyton minket nyaggat.
Ugrál rajtunk, és gyömöszöl álló nap, nagyon szeret hancúrozni.
Ábel jobban értette, hogy mit jelent a szülinapozás, jobban örült mint Áron és valószínű, hogy lelkesedésből még a tortából is evett, főleg a krémből. A torta receptje a másik blogon.

1 megjegyzés:

panna írta...

Boldog másodikat kívánunk Áronnak! És persze gyógyulást az egész családnak! Sok puszi: Anikó, Laci, Bori, Marcika

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...