Tex-mex házi tortillával

Egy reggel arra ébredtem, hogy nagyon ennék tortillába göngyölt babos - kukoricás krémet, tejföllel és salátával.
Más el sem tudja képzelni reggel, hogy ételre gondoljon, nekem meg csak ilyenek jár a fejem, mert reggel és minden (délutáni) alvás után iszonyú éhes vagyok. Nem tudom, hogy ez örökölhető -e, de apukám, sőt az ő apja is ilyen volt. Legendák keringtek a családban arról, hogy a nagyapám (akit én nem is ismerhettem) egyszer  mosogató levet itta meg, mert túlságosan álmos volt, de farkaséhes, ezért a tálból a szájába döntötte. Én mindig kétkedve hallgattam ezt a legendát, de tény, hogy apukám, aki soha nem ette meg a süteményeket, mikor délutáni alvásából felkelt, megevett mindent, amit a konyhaasztalon hagytunk. Egyszerűen nem is nézte mit töm a szájába, csak lapátolt mindent befelé.
Nálam azért ennyire nem súlyos a helyzet (remélem), de az is tény, hogy reggel alig várom, hogy a kávé mellé ehessek néhány falatot.

Ezért fordulhatott elő, hogy ezzel a recepttel ébredtem.
Most hétvégén végre volt elég időm a tortilla sütéssel pepecselni, így belevágtam.
Hát, csak erős idegzetűeknek ajánlom. Miért is? Lehet, hogy rossz helyről vettem a tortilla receptjét, de nagyon szenvedtem vele. Összeállt, de olyan erősen ragadt a nyújtás során, hogy még annyi lisztet rápazaroltam, mint amennyi a tésztájába került. Tapasztalatom szerint (egyszer-kétszer már vállalkoztam a tortilla sütésre) vigyázni kell, hogy nehogy kiszáradjon, mert arra gyorsan hajlamos.
Akkor a recept:
18,5 dkg fehér liszt átszitállva
15 dkg kukorica liszt átszitálva
2,5 ml meleg víz
Tulajdonképpen ennyi hozzávalóval kell rugalmas, nem lágy tésztát gyúrni, a recept szerint késsel. Én inkább a robotgépem spirálját ill. a kezemet használtam. Állítólag 3 percig kell gyúrni lisztezett felületen, de én mikor szép sima volt a tészta, abbahagytam. 16 részre osztottam, letakartam folpackal és felmelegítettem a palacsinta sütőt szárazon. Ahogy egy gombócot kerek, vékony lappá nyújtottam, leráztam róla a lisztet és beletettem a forró palacsintasütőbe. Kb. 1-1 perc mindkét oldala, de lehet, hogy kevesebb. Mikor szépen pirul, átfordítom. Utána egy tálra raktam és letakartam egy tiszta konyhakendővel, mert mikor megsül elég kemény, de ahhoz, hogy feltekerjem, puhának kell lennie.
A kence:
egy babkonzerv
egy kukorica konzerv
2 evk csípős ajvár (Aldiis Lommé - szerintem nagyon finom)
2 evk paradicsompüré
1 kk mexikói fűszer by Max
egy fej hagyma
ízlés szerint só
Minden mehet a turmixba. Krémnek is finom, el tudom képzelni kenyérre kenve is.
Előkészítettem mindent.
Tejföl - krém - saláta levelek - tortilla
Mehetett a tekercselés. Nem volt könnyű, mert kicsit tört a tortilla. Legközelebb biztos, hogy kipróbálok más receptet rá.
A gyerekeknek persze nem kellett, pedig Ábel kedvéért (bár előre tudtam, hogy nem számíthatok rá) készítettem gluténmentes változatot, ami 4 tortillára volt elég. Ennek is leírom a receptjét. Csodák - csodája, ezt valahogy jobban sikerült, nem volt olyan rossz dolgozni a tésztával.
48 dkg Shar mix B átszitálva
33 dkg kukorica liszt átszitálva
100 ml meleg víz, ill, annyi, amennyivel gyúrható a tészta
Ábel csokikrémmel meglocsolva ette, de nem bántam. Végül is semleges ízű, bármivel lehet tölteni.

Cukormentes bazsalikomos limonádé

Farkasapa is át szokta olvasni a főzős magazinjaimat, bár mostanában csak egyet veszek meg általában, a Nők lapja konyhát. Elégedett vagyok vele, színvonalas szép és követhető. Vannak benne különleges és vannak benne egyszerűen elkészíthető receptek.
A férjem megkívánta Vrábel Krisztina által közzétett bazsalikomos limonádét és ma, mikor vásárolni voltunk, célzottan haladt, vett lime-ot, bazsalikomot és jó sok citromot.
A recept egyszerű:
A cukorral (150 g) és a vízzel (250 ml) szirupot főzünk. Belefacsarjuk a citromok és lime-ok levét (4 citrom és 2 lime), majd beletesszük a bazsalikomot és beleturmixolunk kicsit. Felöntjük ízlés szerint vízzel és behűtjük.
Eszméletlen finom volt, meg kellett ismét állapítanom, hogy Farkasapának nagyon jó az ízlése.

Mivel most abban a kivételes helyzetben vagyok, hogy van Steviám, ezért azzal is készítettem egy adagot.  200 ml víz, 2 kiskanál Stevia por, 2 citrom és egy lime ment bele, ill. 4 bazsalikom levél. A turmixolásnál szinte tejszerű lett a víz, de csak hab volt, ahogy állt, letisztult.

Nem olyan íze volt, mint a cukorral készültnek, de nagyon finom volt. Kevésbé markánsan édes, mintha  a nyelvemen szétáradt volna az édes íz, mikor lenyeltem a limonádét.
Láthatóan a gyerekeknek is ízlett, pedig nem gondoltam volna, hogy a bazsalikom így bejön nekik.

Sült eper Steviaval

Már nagyon régóta vágytam rá, hogy kipróbáljam a Steviát. Most lehetőséget kaptam rá a Provitamin.hu jóvoltából. Nagyon örültem neki.

Ráadásul ölembe pottyant (na jó, térítés ellenében, de nagyon-nagyon olcsón) öt kg eper. Adta magát a feladat, hogy eperlekvárt készítsek cukor nélkül. Annál is inkább, mert a szomszédasszonyom által áthozott egy üveg lekvár, amit frissen főzött, még azon melegében el is fogyott. Ez azt mutatta, hogy a család ki van éhezve a házi főzésű eperlekvárra. 

Infrastruktuálisan nem vagyok berendezkedve lekvárfőzésre, értsd. nincs 10 literes fazekam, üvegeim, befőzőporaim stb. Ezért tettem lépéseket. Mivel a szomszédasszony dzsemfix-et használt és mivel más tapasztalatot nem szereztem, én is azt vettem. Az öt kg epernek elég volt az 5 literes lábasom is és sikerült nagy nehezen felkergetnem a padlásra Farkasapát, aki oda nem nagyon szereti betenni a lábát, ki tudja miért, és lehozattam vele 5 db üveget, amik már tavaly nyár óta ott porosodtak  Gondolom anyukám gyűjtötte nekem őket, mert ő szeret gyűjtögetni, mi mindig elvisszük az üvegeinket a szelektív gyűjtőbe. Most viszont nagyon örültem, hogy ez az 5 db literes borkán valahogy megőrződött. 

Szóval, a dzsemfix hátoldalán talált recept alapján, normál cukorral megfőztem 3 kg epret, amit a családnak szántam. Bevallom egy ekkora adagba nem mertem használni a Steviát, amit még nem ismerek, ezért úgy döntöttem, majd magamnak főzök alternatív módszerekkel. 

A képen a magamnak készített sült eper látszik, aminek az öttletét innen vettem, a Steviát pedig a már említett Provitamin.hu-tól kaptam. Most a folyékony Steviát használtam. Ez egy üvegcse sötétzöld folyadék, ami  gyorsan feloldódik. Érdemes kipróbálni limonádéba is.

Egy zománcos tepsibe öntöttem kb. egy kg epret, a nagyobbakat feleztem és rácsepegtettem 10 csepp Fluid Steviát. 108 fokon sütöttem kb. 45 percet. Mikor már úgy láttam, kész, leöntöttem a levét az epret egy üvegbe kanalaztam. A levét besűrítettem egy evk tortazselével és ráöntöttem az eperre. Jól összeráztam, lezártam és hagytam kihűlni. Reggel már ezzel ettem a kalácsot. 

Tudok élni, mi?

Tejfölös meggyes süti gluténmentesen

Sok meggyet kaptunk és elég savanyka volt. Épp sütibe való. Ezt a receptet találtam hozzá és gluténmentesen készítettem el.
Hozzávalók a tészta alaphoz:
10 dkg kukorica liszt
10 dkg Shar mix C vagy B
10 dkg túró
1 dcl tej (nekem a receptnél megadott 6 evk nem volt elég)
6 evk olaj
4 evk barna cukor
1 kk sütőpor
egy -két csipet citromos só és kevés szárított citromhéj
Összedolgozzuk és tepsibe simítjuk.
1 kg meggy és valamennyi cukor. A meggyet előre lecukroccuk, majd kifacsarva a tésztaalapra szórjuk.
A teljfölös réteghez.
3 dcl tejföl
3 evk vaníliás pudingpor
4 evk barna cukor
Ezeket is elkeverjük és a tészta-megy tetejére öntjük.
160 fokon sütöttem 1 órát.
Nekem kicsit savanyú lett és a kukoricát is nagyon kiéreztem a tészából, de azért finom volt.

Olaszos hétvége

Nem én főztem, hanem Farkasapa. Látta, hogy mikor megemlítette, hogy akkor hétvégére főz húslevest és pörköltet, akkor nagyon fancsali képet vágtam, ezért lázasan törte a fejét, mit készítsen, hogy én is és a gyerekek  is megegyék.
Már hét közben emlegette, hogy pénteken, mivel ő vigyázott a gyerekekre, meleg vacsorával fog várni, friss zöldségekből készít fritattát. Ezt a tojásételt mindketten szeretjük, most tavasszal fel lehet dobni sok-sok zöldséggel. Valamiért péntekre mégsem készült el (túl sok más dolga akadt), ezért szombat délután könyörgő szemeket meresztettem rá és többször elmondtam, milyen éhes vagyok. Ez hatott, nekiállt a fritattát elkészíteni.

Hozzávalók:
10 dkg szalonna zsírjára sütve
5 dkg borsó
1 kis cukkini
2-3 újhagyma
1 paradicsoma
5 tojás (ebből egy kisebb tepsinyi lett)
1 dcl tejeszín
5 dkg füstölt vagy más jellegű sajt lereszelve
só, bors, szerecsendió
és minden más zöldség, amihez kedvünk van
A szalonnát felkockázzuk és zsírjára pirítjuk, a pörcöket kiszedjük és félretesszük. A maradék zsiradékon a zöldségeket a puhaságuktól függően megpároljuk, de csak kicsit, hogy roppanósak maradjanak és ráöntjük a tejszínnel, fűszerekkel elkevert tojást. Majd betoljuk a sütőbe 200 fokra 20 percre, vagy amíg megpirul a teteje.
A gyerekek egy falatot se ettek belőle, de nekünk felnőtteknek nagyon ízlett, ők még nem értek meg a kulináris élvezetekre.

A húsleves helyett pedig minesztrone levest főzött, ami annyira jól sikerült neki, hogy nem győztem dicsérni. Kellett is neki a dicséret, mert a piszok kölykök ebből se voltak hajlandóak enni. Már látom rossz sorsomat, hogy ezen a hétvégén ismét felmerül a húsleves - pörkölt kombináció, hogy a gyerekek ne csak hideget egyenek egész hétvégén.
Ha valakinek volna jó tanácsa, hogy mit tegyek, hogy elfogadják az új ételeket, szívesen veszem.

Én is sokszor igyekszem Farkasapa kedvében járni. Ő nagyon szereti a salátát, ezért mikor Németországból jön haza, estére mindig a kedven salátáját készítem. Mozarella - paradicsom, bazsalikom, olívaolaj és valami friss péksüti. Azért lett ilyen szép színes, mert sikerült sárga színű koktél paradicsomokat is vennem. Kis fogpiszkálókra tűztem a fél paradicsomokat a kis golyó mozarellákkal, de később kiderült, ez a lépés teljesen felesleges volt, arra volt jó, hogy kicsit tovább piszmogjon vele Farkasapa, mielőtt megeszi.

Vicces nap

Ki gondolná, hogy viccesnek lehet tartani azt, ha valaki leszáll a villamosról és azt tapasztalja, hogy hirtelen leszakad az ég és olyan zápor árad rá, mint égi áldás, amilyet még életében nem élt meg kint az utcán. Pedig az, vicces, ahogy esernyő hijján fut, szalad a zuhogó esőben, meg - meg csúszik a kis nyári szandálban, amit nem kifejezetten ilyen időjárásra terveztek. A fittneszteremig sajnos még úgy 600 m van hátra. Az pont arra elég, hogy valaki bőrig ázzon a "futó" nyári záporban, ami sajnos nem fut el elég gyorsan. Egy utcasarkon egy sorstárs a kutyájával álldigál, akivel kedvesen el lehet csevegni a kialakult helyzetről. Rokon lélek, az rögtön látszik, pedig egy-két percig lehet csak beszélgetni.
Vicces, ahogy a terembe érve reménykedve előpakolom a meglehetősen nedveske tornaruhát, amit sajnos (a környezettudatosság lehet káros is) vászonszatyorban szállítottam és bárhogy óvtamt, rossz sorsra jutott. Mindegy, az is jó, hogy csurom vizesből - alig vizesbe lehet átöltözni.
Az igazi élvezet ezután jön. A tornaóra, konkrétan Kettlebel óra (ha valaki nem ismerné:bazi nehéz fémgolyók emelgetése, ezekkel történő változatos kínzatás), négy fiu és az edző tásaságában, átázott cuccokban, mezítláb (még jó, hogy legalább a körmöm kifestettem). A hajam vizes marad, mert olyan fokú az izzadás, hogy nem tud megszáradni. A ruha meg végkép nem.
A tornának vége, Martonvásárig még hosszú az út, neki kell vágni. De mibe is? Hát, marad a tornaruha, az még mindig egy fokkal jobb állapotban van, mint a többi ruhadarab. Gáz az egész, de már annyira, hogy vicces, a toalettemen már semmi nem javít, nem ront. Városi szandi, legócskább melegítőnadrág, kopott fekete póló, mindez vizes és büdös. Ez aztán aztán a trendi cucc!
Aztán otthon, a két gyerek és Farkasapa, ezekkel a kicsinységekkel mit sem törődve ugranak a nyakamba és ölelnek, ahogy egy rég látott anyukát-feleséget kell.

Azért mégiscsak szép ez a mai nap!

Semmi kis édességek gyorsan

Epres kehely

Ehhez gondolom nem kell recept senkinek, bármiből összedobható ilyenkor, eperszezonban.

Az enyémhez kellett:

200 g túró

2 dcl tejszín

édesítő

két marék eper

kevés cukor

citromhéj, vanília

A túrót kikavartam az édesítővel és a citromhéjjal, vaníliával. Felvertem a tejszínt. Az epret kicsit villávval cukorral szétnyomkodtam. Hagytam egyben is szemeket a tetejére. A túrót összekevertem a tejszínnel. Rétegeztem a holmikat. Tejszínes fehér réteg, összenyomkodott eper, még egy kis fehér réteg, majd díszítettem a tetejét szeletekre vágott eperrel. 

Most édesítővel készült, de természetesen nem olyan finom, mint cukorral. Mivel tudtam, hogy nagy adagot fogok enni belőle, a fiuk viszont valószínűleg meg sem kóstolják,  muszáj volt.

Csokis kukoricapehely (gluténmentes)
Ez az édesség se egy nagy szám, viszont gluténmentes. A korábbi is, de az Ábelt nem érdekelte. Ehhez nagy reményeket fűztem.
Gluténmentes étcsokit összeolvasztottam kis vajjal, majd kevertem bele gluténmentes kukoricapelyhet és kis kupacokat raktam egy sütőpapírra. Utána hűtőbe tettem egy órára. Ropogós maradt a kukoricapehely és mégse bolti csokit esznek.

Profiteroll
A zenélő autónál kapható tejszínkrémes golyót (akciósan három csomag 1200 Ft) szoktam megvenni, mert égetett tésztát még sohase készítettem és nem is tervezem, kicsit tartok tőle. Egy vanília vagy csokipudingot elkészítek. Egy tálba öntök egy csomag golyócskát, és leöntöm még fagyosan a forró pudinggal. Aztán rövid időre hűtőbe teszem. Hamar egymáshoz hűlnek. Szerintem nagyon finom, és hát a fő jó tulajdonsága, hogy egyszerű, viszont nem gluténmentes.

Anya kimenője - szabad délután

Sajnos akkor, frissiben nem írtam meg az élményeimet, de talán a jövő évihez ez is elég lesz kedvcsinálónak. Ez egy keresztény rendezvény, amit keresztény nők szerveznek kifejezetten anyukáknak.
Már több éve szeretnék elmenni, de valahogy soha nem sikerült. Most is rosszul jött ki, mert egy kedves barátnőm látogatott meg aznap Angliából, de csak a délelőtött tudtuk együtt tölteni.
Már a belépéskor és regisztrációkor kaptunk egy kis csomagot, amiben elég változatos dolgok voltak. A szervezőket dícséri, hogy nagyon jól ki volt találva a díszítés és a konferencia témája, össze volt hangolva minden. Ez nagyon tetszett.

Állítólag minden alkalommal van egy ének (kicsit amerikás szokás, de nem baj, mert legalább nem kellett nekünk is megtanulni), amit lejátszanak az alkalom alatt többször is.
Most ez volt az és nagyon jól szórakoztunk:
http://www.youtube.com/watch?v=Wkc9-SvqfDM

Aztán volt egy kis egyfelvonásos, egyszereplős "színdarab" arról, hogy anyaként hányféle szerepet kell eljátszanunk. Sokat nevettünk, mert azt hiszem magunkra ismertünk mindahányan, hogyan próbálunk megfelelni reggel-délben-este a család, a környezetünk elvárásainak. Próbálunk az rendelkezésünkre álló időből a legtöbbet kihozni, aztán szidni magunkat, hogy megint elhanyagoltunk jónéhány fontos dolgot, de leginkább saját magunkat.

Idézet az Anyai Szívek hírlevélből, ami szerintem nagyon jól összefoglalja a fő előadást:
"Julie Barnhill, 3 gyermek édesanyja, vidám előadásával felvértezett bennünket, hogy merjünk gyermekeink főnöke lenni és ezt akár szóval is erősítsük meg bennük. Kiemelte, hogy nem a túlzott szigor a célra-vezető - hiszen a célunk, hogy olyan otthont teremtsünk, ami menedék és ahová szívesen jönnek majd vissza a gyerekeink - hanem az, ha anya-ként szívélyes határozottsággal tudjuk irányítani gyermekeinket. A gye-rek érdekét szem előtt tartva tudnunk kell határozottan nemet mon-dani egyszerűen (ezt gyakoroltuk is J) vagy pl. így: megértem, hogy sze-retnéd, de… NEM. Mindeközben vegyük észre a hétköznapi dolgokban azokat a pillanatokat, amik számunkra “szentek” lehetnek: egy nevetés, gyermekünk hajának tapintása, kéz-a-kézben sétálás. Julie arra is bíztatott mindannyiunkat, hogy maradjunk érdekesek, maradjunk nők! Nem csak anyák, akik gyerekeket nevelnek. Családunk tagjait is bátorítsuk időről-időre, kiemelve egy-egy napon őket a többiek közül, hogy érezhessék, hogy különlegesek. Ahhoz, hogy ilyen “belevaló anyák” lehessünk, ne felejtsük el, hogy Isten ismer bennünket, ismeri a gyere-keinket, a nyomasztó terheinket, álmainkat, sőt az összetört álmainkat is. Ő tud és akar segíteni."
Azóta gyakorolom az általa megtanított mondatot: "Tudom, hogy nagyon szeretnéd, de NEM!, Tudom, hogy vágysz rá, de most NEM!, Sajnálom, de NEM!" Áron fiam, ha nem is tud róla, utálja Julie Barnhill-t.

A másik előadás nem volt túl jó, legalább is én kicsi untam, de volt mondanivalója, csak kicsit vértelenül lett előadva, főleg így Julie után. Nem volt egyszerű az előadó helyzete sem.

A vacsora valami mennyei volt, nagyon jól esett. Egy Guru nevű helyről rendeltek és már a csomagolás nagyon tetszett. A matrica, amivel le volt ragasztva a doboz "Szeretettel készül" felirat volt. Hát nem ötletes! Egyből jobb étvággyal fogyasztottam. Volt vegetáriánus menü is, méghozzá "Zöldfűszeres sajttal és fetával töltött tortilla tekercs". Lehet, hogy magamtól nem választanám, de tényleg nagyon finom volt. Persze volt hozzá sós burgonyachips is, hogy valami egészségtelen is legyen benne és rengeteg süti közül is lehetett választani (én mértéktartóan három kis kocka sütit kóstoltam meg). Egyébként itt lehet megnézni a kínálatot.

Állítólag majd a hanganyag is meghallgatható lesz. Bárcsak lenne egyszer időm újra végighallgatni. Idézet az Anyai Szívek hírlevélből.
"Az idei előadások hanganyaga is hamarosan meghall-gatható lesz interneten. Erről tájékoztatni fogunk Benneteket. Addig is szívesen ajánljuk figyelmetekbe néhány ko-rábbi előadás elérhetőségét: www.kegy.hu oldalon."

Gluténmentes diéta - egészséges életmód

Néha kínszevedés, néha észre sem veszem. Minden nap főzök, ahogy még sohasem (rettenetes). Muszáj háromfogásos menüt vinnie minden nap az óvodába, úgy, hogy az ételek száma, amelyeket egyáltalán hajlandó elfogyasztani kb. 20. Ebből kell variálni hónapról-hónapra napi három fogás. Finoman szólva, nem egyszerű. Én már kimondhatatlanul unom a húslevest, pörköltet, tejberizst, sültkrumplit, rántott húst, bablevest vagy babfőzeléket. Körülbelül ennyi főétel és leves, amit szívesen fogyaszt. Azért próbálkozunk, mindig egy-egy új ízt, ételt bevezetve, de a legtöbbször ilyesmit kell főzni. A halat, a szószos tésztákat, a gombát, a gyümölcsök nagy többségét, a főzelékeket, a gyümölcslevest nem eszi meg, ezek már kiestek a rostán. Nemrég a tejbe köles, avagy köleskása volt nagy sláger. Nagyon bizalmatlan volt, méregette, húzta a száját, miután végre megkóstolta pedig azt mondta: Anya, ez nem is olyan rossz, mint gondoltam!", hát, ennél nagyobb dícséretet még nem kaptam!

A zsemlék sütésében is fejlődtem. Eddig kizárólag muffin formában tudtam őket sütni, most már formázni is próbálom és sokkal jobb. Csak nagyon hamar rágós - gumis lesz, de sebaj, felkockázom, megpirítom sütőben, azt eszik a krémlevesekhez és a joghurthoz.
Sütök neki: amarántos zsömlét, mákosat, tökmagosat, szezámosat, napraforgó magosat, mogyorósat, lenmagosat, vagy csak simát. Eddig ezeket próbáltam ki.

Nemrég, a cukor rengeteg káros hatásáról olvasva elhatároztam, hogy teljesen kivonom az étrendjükből a csokit. Eddig se ettek mérhetetlenül sokat, de azért desszertként néha kapnak, főleg a Kinder csokit, vagy Tibit, mert az lisztmentes és általában van itthon. Most már azt sem (még elfogy a tartalék, és után indulunk). A sütikbe még cukrot teszek, mert az édesítő rosszul túri a hőt, de már felfedeztem a Xukor, nyírfacukor  lelőhelyeket, ahol lehet rendelni ezeket a csodákat, amik édesítenek de nem hízlalnak és nem rongálnak, mint a finomított cukor.
Ezzel egyidőben néhány különleges lisztet rendeltem egy reformboltból, mint a csicseriborsóliszt, szójaliszt, kölesliszt, hajdinaliszt. Ezeket is szeretném kipróbálni. A jól sikerült recepteket majd közkincsé teszem.

Most egyébként is kutatom és keresem a lehetőségeket, hogy ha más nem, én magam teljesen leszokjak a húsról. Nekem ez nem túl nagy áldozat, inkább az az áldozat, hogy húst kell ennem. A lustaság és az időhiány volt az akadálya eddig is, mert nagyon nehéz két-három féle ételt főzni, hogy mindenkinek a diétáját, szája ízét kielégítsem. Ezért inkább lemondok a saját vágyaimról, ebben úgyis nagyon gyakorlott vagyok, és megeszem, amit a család eszik akár kívánom, akár nem. A múltkor el is csodálkozott Farkasapa, hogy ahhoz képest, hogy mennyire szeretek recepteket olvasni és ételeket nézni, milyen igénytelen vagyok, ha a saját étkezésemről van szó. Ebben sajnos teljesen igaza van. Borzasztó, hogy néha mit meg nem bírok enni! Igazi konyhamalac vagyok.
Bár mostanában rendeltem magamnak (három-három napra) zsírégető diétát, de azt is kínszevedve tolltam le. Végül is mit lehet enni, húst salátával. Egyik se a kedvencem. Vettem Norbi - féle lisztből készült kenyeret is, mivel nekem a szénhidrát, a kenyér a legnagyobb kísértés. Borzalmas az íze, szerintem. Nem akarom Norbi üzletét rontani, de tényleg nem finom. Farkasapa egy reggel panaszkodott, hogy miért kell neki három napos kenyeret ennie. Mondtam, hogy bocs, nem vettem észre, hogy már nem friss, szerintem elég puha, és hozzátettem, hogy ha egy hétig ő is a Norbi - féle kenyeret rágná, biztos nagyra értékelné, hogy ma reggel három napos fehér kenyeret ehet. Fogyásról még nem tudok beszámolni, annak ellenére, vagy talán épp azért, mert kettlebel órára is járok, persze csak hébe-hóba. Tudom én, hogy a rendszeresség milyen fontos, de mit tegyek, ha állandóan közbeszól az élet. Hol anyák napja, hogy az oktató hiányzik egy hétig, hol Farkasapa utazik Németországba. Az elmúlt két hónapban, mióta beiratkoztam, össze-vissza 5x tudtam elmenni. Ez is valami, örülök neki, az ember lánya ne legyen telhetetlen. Ez a kettlebel óra egyébként elég gyilkos, de nem bánom, legalább érzem, hogy a tonna háj alatt azért izmaim is vannak.

Nekünk sem ártana egészségesebben élnünk. Nagyon bánt, hogy szinte minden, amit megfőzök, megeszünk valamilyen formában mű étel. Nehéz igazán természetes hozzávalókhoz jutni, ha nem lehetetlen. Pedig mi, őszintén, olyan család vagyunk, akik egy bevásárlás alkalmával sok zöldésggel, gyümölccsel, hússal, tejtermékkel (joghurt, tej, vaj, sajt) jövünk haza. Nem veszünk chipseket, kólát, üdítőket, de veszünk felvágottakat, virslit, margarint és ebből elég sokat fogyasztanak a fiuk is. De csak ha a joghurt feliratait megnézzük, elrémülünk, és ki tudja mi van a húsban és a zöldségekben. Sajnos ezek nem kivédhető dolgok. Drága méregtelenítő kúrákra nekünk nincs pénzünk és időnk se. Néha elég kétségbeejtő belegondolni.
Farkasapa vett múlt hétvégén egy igazi tanyasi tyúkot, ill. csak részeit, abból főzött levest, és egészen más, sokkal finomabb íze volt, mint a máskor vett csirkének. Ugyanakkor vett másféle módon nevelt csirkerészeket is, főleg combokat. Mikor a feldolgozásánál tartott, erősen szorította magát, hogy ki ne dobja a nem tanyasi csirke részeit (meg persze én is győzködtem, mert nincs kidobni való pénzünk), mert az előzőhöz képest nagyon  másként nézett ki. Szó mi szó, undorító volt. Nem is evett az elkészült sörös csirkéből, gondolom elege lett a feldolgozás során belőle. Ilyenkor ő is vágyik a vegetarianizmusra, de sajnos utána hamar elfelejti és megint húst akar főzni hétvégére.

Könyvajánló - David Staal: Kincset érő szavak

Keresztyén gyereknevelési könyv. Nagyon jó, nagyon hasznos. A hosszabb címe: "amit a gyerekeknek hallaniuk kell, hogy azzá váljanak, akivé Isten megalkotta őket".
Nem rejtett igazságokról szól, nem olyan titkokat oszt meg velünk, amikről fogalmunk sem volt, hanem aláhúz és hangsúlyoz dolgokat, amit mindannyian tudunk, de valahogy "nem sejtünk".
Az, hogy felelősek vagyunk a szavainkért, nem újdonság, ahogy az sem, hogy a gyerekek mennyire megjegyeznek szavakat, kifejezéseket, gesztusokat. Elég csak visszagondolni a saját gyerekkorunkra, a szüleink milyen szavai, amiket ránk vonatkoztatva használtak, maradtak meg bennünk. Nekem például az maradt meg, hogy apukám kövér kislánynak tartott, ill. olyannak, aki mindent elbaltáz, akinek valahogy semmi sem sikerül. Pedig szeretett engem, de valahogy a reakcióiból, szavaiból ezt szűrtem le. A gyerekek nem látják magukat reálisan, a felnőttek szavai által tartott tükör nagyon fontos számukra.
Én is tudom ezt, mégis annyiszor megbántom őket a szavaimmal, mégis sokszor nem figyelek oda, hogy ugyanúgy dorgálom őket, ahogy valaha engem dorgáltak a szüleim. Ahogy erről Angéla, a "Vannak még jó gyerekek" blog írója is beszámol. A mai "Jó anya" cikke különösen tetszett. Az egész program, amit csinál, nagyon ötletes szerintem és minden anyukának nagyon hasznos (sőt, az apukáknak is). Nézzétek majd meg!
De visszatérve a könyvhöz. Hamar el lehet olvasni, szerintem minden szülőnek kötelező.

A kincset érő szavak, pedig a következők:
"Hiszek benned" - nem ugyanaz, mint az "ügyes vagy, jól csináltad stb", sokkal több annál. A gyereknek is hitet ad saját magában.
"Számíthatsz rám" - ott kell lennünk a gyerekekünk mellett, de ez nem elég, neki is tudnia kell róla, hogy ott vagyunk mellette, a rossz döntéseiben is, a mélységekben is, amikbe esetenként alámerül. Együtt vagyunk vele a játékában, a fantáziavilágában, az élményeiben.
"Nagy kincs vagy nekem" - tudja -e a gyereked, hogy ő a legnagyobb kincsed (persze Isten után, de a földi emberek közül mindenképp) az általa nyújtott teljesítménytől függetlenül? Ez fontos, mert sokszor a gyerek azt hiszi, azért szereted, mert ügyes, mert okos, hiszen ilyenkor fejezed ki felé a leginkább, hogy értékes számodra. Ha te értékesnek tartod őt, neki is könnyebb lesz más embereket csak önmagukért értékesnek látni.
"Sajnálom, bocsáss meg" - fontos, nehezen kimondott szavak. Míg mi elvárjuk a gyerekektől, hogy a társuktól, testvérüktől kérjenek gyorsan bocsánatot, ha bántották szóval, vagy tettel, nekünk a gyerek felé nehéz meglépnünk. Pedig nagyon-nagyon fontos. Ebből is azt látja, hogy értékeljük őt, fontos számunkra. Nem kell sajnálatunkat kifejeznünk olyan dolgok miatt, amikről nem tehetünk (pl. hogy esik az eső, ezért nem tudunk elmenni sétálni), hogy ne kopjon el ez a szó, de amikor kell, mondjuk ki haladéktalanul, mert akkor a leghatásosabb.
"Mert..." - válaszoljunk a kérdéseire, mondjuk el, miért értékes, miért szeretjük, mit értékelünk a személyiségében. Hadd kapjon egyértelmű, szülői válaszokat, mielőtt még máshoz forulna.
"Nem" - ez is lehet túl sokszor, vagy túl kevésszer kimondott szó. Az anya kimenője konferencián Julie Barnhill, az előadó is ezt mondta, sok-sok példával alátámasztva, hogy miért kell egyértelműen nemet mondanunk, ha tényleg úgy gondoljuk. A gyerekek nagyon hamar megérzik, egy apró hangsúlyból is a hezitálást és rástartolnak a résre. A ti nemetek legyen nem, mondja Pál apostol is. Én Áronnal tapasztaltam azt, hogy csak a sokáig hangoztatott, kitartóan képviselt nem tudja meggyőzni. Például tegnap, mikor nem akarta megenni a vacsorát, és előre megmondtam, hogy akkor nem kap babapiskótát. Ábel megértette és visszaült megenni a szendvicsét, mikor babapiskótát akart enni. Áronnal 4X futottunk neki, amikor ő kijelentette, hogy piskótát akar enni, én pedig négyszer mondtam el azt nyugodt hangon, hogy ameddig nem fogy el a tányérjáról a zsömle, szó sem lehet róla. Végül nem ette meg a vacsoráját, piskótát sem kapott. Viszont odajött, mikor később a palacsinát sütöttem és egy csokikrémes palacsintát megevett. Erre végül is nem vonatkozott a szabály. :) Nagyon ravasz kiskölyök, vigyázzni kell vele.
"Szeretlek" - végül, de nem utolsó sorban. Talán a legnehezebb szó. Hiszen tudja a gyerek a cselekedeteimből, láthatja, hogy szeretem. Ez nincs mindig így. Nekem kifejezetten nehéz ezt kimondanom, nem azért, mintha nem szeretném őket, hanem, mert olyan távoli a mi kúltúránktól. Olyan amerikainak találom, és végül is a szerelmünknek is ezt mondjuk, az mégsem az, mint a gyereknek. Én nem emlékszem, hogy egyáltalán egyszer is mondták-e nekem a szüleim. Azért én tudtam, hogy szeretnek, legalább is anyukám. Még a könyv olvasása előtt, a már emlegetett Jó anyu program olvasása közben eldöntöttem, hogy minden este úgy búcsúzom tőlük, sok puszi kíséretében, hogy kimondom, "szeretlek". Azóta Ábel is mondja nekem, sokszor, pedig soha nem kértem tőle, de csak azóta, hogy tőlem is hallotta. Fontos a feltétel nélküliség, amit nekünk, szülőknek kell megadnunk nekik, örökké.

Szóval szívemből ajánlom!