Könyvajánló - Komfortos mennyország

Ennek a könyvnek az elolvasása is a legutóbbi napok (konkrétan múlt éjszaka) termése. Nagyon izgalmas volt, bár igazából nem történtek benne igazán nagy dolgok.

Egy átlagos de nagyon szép életet élő lányt brutálisan megerőszakolnak, meggyilkolnak. Utána valamilyen módon, ugyan már nem a földön, de folytatja az életét. Részt vesz a családjának az életében, végig kíséri őket és a gyilkosát, ill. a szerelmét 8 éven át, míg végül elköltözik megnyugodva és kielégülve a komfortos (nem ideiglenes) mennybe.

A mennyország az írónő látásmódjában olyanfajta hely, ahol a vágyak teljesülnek, nekem mégis nagyon nyomasztónak tűnt. Elméletileg mindenki halála után, a családok egyesülnek itt, de valahogy én semmi célját nem láttam az itteni életnek. Rá kellett jönnöm, hogy bármilyen szép is lenne, ha ilyen lenne a menny, semmi értelme nem volna. Milyen jó, hogy én olyan mennyben hiszek, ahol ezek is megvannak, de ott van Isten, aki Atyaként vár és Jézus, aki Fiúként vár, és nem egyedül leszek, hanem velük.

De mindegy, vissza a könyvhöz.

Szépen megírt történet, nagyon jó keretekkel, szép mondatokkal. Magával ragadó. Nem is érzi az ember közben a tragédia fájdalmát, mert olyan objektíven van elmesélve, nem csöpögős, mégis üt.

Akinek gyereke van, nem ajánlom. Nekem mindig belesajdul a szívem, mikor ilyen történeteket olvasok, ahol gyerekeket bántanak, hiszen velünk is megtörténhet és ennek a gondolatnak egy fikarcnyit se örülök.

Könyvajánló - A viskó

Hát igen, hozzám is elért végre. Már jó ideje próbáltam becserkészni, de valahogy senkinek nem volt meg a környezetemben. Aztán sikerült elolvasnom.

Újat biztosan nem tudok írni róla, sok jó kritikát kapott, sokakra volt hatással. Most én is azok táborához csatlakozom, akik megírják, bennük milyen hullámokat vetett a könyv.

Nagy várakozással voltam, de ahogy hallottam az alapsztorit, el se tudtam képzelni, hogy oldja fel az író azt az keserűséget, hogy valaki elveszíti a gyerekét, sőt, brutálisan meggyilkolják. El se tudtam képzelni, mit tud Isten mondani egy ilyen embernek (mármint az író szerint)

A végén csodálkoztam, engem is meggyőzött. A könyv nagyon pozitív, még ha ilyen iszonyú tragédiával kezdődik is.

A végén, a fülszövegben ott a figyelmeztetés, hogy nem teológiai művet tart a kezében az olvasó, hanem regényt. Hát igen is, meg nem is, szerintem. A Biblia Istenről kijelentett igazságai, amik igazán fontosak, olyan közérthetően vannak megfogalmazva, ahogy egy teológus sose tudná, de mégiscsak alapgondolatai a szentírásnak, hiszen ezt hiszik a keresztyének.

Isten megértő, elnéző, és nagyon-nagyon szeretetteljes a találkozó során.

Nekem a legmeghatóbb rész az volt, amikor Sophiával találkozott Mack és el kellett döntenie, hogy melyik gyerekét küldi a pokolra, melyket a mennybe. Annyira át tudtam érezni a gyötrődését, hiszen ilyen döntést nem lehet meghozni, hiszen képtelenség egyiket is a pokolra küldeni. Rájöttem, hogy Isten így érez velünk kapcsolatban. Hiszen gyermekei vagyunk. Ha mi tudjuk szeretni annyir a gyerekeinket, hogy nem vagyunk képesek ártani nekik, akkor beláthatjuk, hogy Isten szeretete még sokkal nagyobb irántunk. Miért is félünk tőle mint bírótól, hiszen nem az elveszésünkönk, hanem a megmentésünkön munkálkodik.

Tragédiák vannak (persze ilyenkor azt gondolom, csak engem ne próbálj meg Istenem ilyesmivel, mert az nem élném túl), de Isten szeret, feltétel nélkül, igazán, ahogyan csak a Teremtő tud.

Ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, keresztyénnek és ateistának egyaránt, bár lehet, hogy a keresztyéneknek jobban fog tetszeni és többet merítenek belőle, de hiszem, hogy mindenkinek áldás elolvasni.

Nekem nagy hála, és szeretet fakadt a szívemben, miután letettem, Isten iránt, aki soha nem feledkezett meg rólam