Délutáni rajcsúrozás

Itt a telepen, ahol lakunk nagyon jó kis társaság jött össze. Persze összehoz a közös sors és a gyerekek, de azt gondolom, hogy igazán kedves és segítőkész emberek barátságát élvezhetem.

Mikor Áron születésekor kórházba kellett mennem, a szomszéd lány jött át (akinek van egy Ábel korú kislánya) és 6 órától itt ült a nappalinkban, hogy ha Ábel felkelt, fel tudjon menni hozzá.

Amíg korházban voltam főztek ebédeket a férjemnek és az apósomnak, küldtek nekem a kórházba mogyorót, kesudiót, újságot és könyveket. Sokszor ellátnak zöldséggel, vesznek nem csak a saját gyereküknek zoknit, ha jó áron kapnak, hanem nekem is. Rengeteg mindent köszönhetek nekik, tényleg. Jó, hogy itt vannak. Mikor a gyerekeink kicsik voltak, sokat sétáltunk együtt, most már ez nehézkes, mert mindannyiunknak más az időbeosztása és vannak külön programjaink, ráadásul nekem már két gyerekem van, de azért délutánonként összejövünk.

Tavaly, mikor terhes voltam Áronnal, az ősz beköszöntével ők jöttek délután játszani hozzánk. Nyáron mi dekkolunk a kertjeikben. (A képeken a városunk játszóterén vagyunk, az utolsó szép és meleg őszi napot kihasználva csoportosan kivonultunk és sokat játszottunk. Sajnos a hideg miatt mostanában csak sétákra megyünk, játszótérre nem.)

Tavaly kicsit jobb volt a helyzet, mert ált. volt forralt bor, süti, mostanában csak egy finom teára futja, de azért a hangulat így is jó. Tegnap is így volt ez. Készítettem néhány videót és képet a srácokról, nagyon aranyosak voltak. Betettem az Alma együttes egyik lemezét és úgy beindultak, hogy a hasunkat fogtuk. Még Áron is rázta a fenekét. :)

Jó, mert nem csak mi, hanem a gyerekek is jóban vannak, kissebb-nagyobb összezördüléseket leszámítva. Most Zsigi a nagy kedvenc és viszont. Tegnap összevesztek valamink, mire szóltunk nekik, hogy ti jó barátok vagytok, ne veszekedjetek. Erre Ábel odament egész közel Zsigihez megfogta az arcát két oldalt és mondta neki: "Ne veszekedjünk!" és mintha egy puszit is adott volna neki. Édesek voltak. Mostanában már tudnak együtt is játszani, nem csak egymás mellett. Labdáznak és sokat dumálnak, de azt nem tudom mit, mert általában én nem értem, de láthatólag ők jól megértik egymást.

Mikor a szomszéd srác bejött, Áron óriási üvöltést csapott, gyorsan ideiszkolt hozzám, bebújt a hátam mögé, és az üvöltést abbahagyva, onnan nézdegélt Szabolcsra. Nagyon aranyos volt. Furcsa volt látni, hogy milyen kis félős, Ábelnél soha nem figyeltem meg hasonló reakciót.

A videón pont egy lassú szám megy, de azelőtt gyorsakra táncoltak a srácok. Áron is megjelenik rajta, átsétál a képen, de legalább látszik, hogy tényleg egyedül megy, végre sikerült lekapnom.