Pihentető hétvége sok sütéssel

Gyönyörű idő volt pénteken és szombaton. Végre ráérősebbre vehettem a figurát, ezért sütöttem paninit.
A receptet Ottistól vettem, tökéletes, feleztem az adagot, de nem tértem el a recepttől.

Szombaton is csodaszép napsütésre ébredtünk, ezért külön-külön töltöttük az időt a fiukkal. Én elmentem Ábellel könyvtárba, Farkasapa meg vásárolni Áronnal. Ő húzta a rövidebbet, de így van ez, ha csak ő tud vezetni a családból és vidéken lakunk. Ők is szoktak jönni könyvtárba, de most muszáj volt néhány dolgot venni.
Csodás érzés volt elindulni Ábellel. Ő bringával, én gyalog a könyvekkel a hátamon. Nagy békességet éreztem. A boltban vettünk Maoam cukorkát, ami reményeim szerint gluténmentes és eheti, bár bővebb információm nincs, mint amit a csomagoláson feltüntetnek, az összetevők között nem láttam gyanús holmit. Most ez az első számú kedvenc, több csomaggal is elpusztít egyszerre. Egész úton rágtuk a cukorkát és beszélgettünk. Nagyon jó érzés volt. Sokat kérdezett Ábel, ilyeneket: "Az embereknek miért van hajuk?" "Miért nincs az embereknek kopoltyújuk?", "A medvék tudnak biciklizni? Én láttam a tévében, hogy egy medve biciklizett?". Aztán a könyvtárban mindketten keresgéltünk. Határozott céllal mentünk, Petson és Findus könyveket kerestünk. Kivettük Duda és Pocsolya kalandjait, ami szerintem helyes mese, a Minimax-ról ismerjük, a Kisvakond és az Egér karácsonyát, egy Sicc-et, a Kavicsmesét, Marék Veronikától. Sokat már ismer, Ábel, azért is vettük ki, de nyitott az új mesékre is. Végre kézhez kaptam Bögre úr meséit, kíváncsi vagyok, mit fog hozzá szólni Ábel.
Magamnak is szereztem jó könyveket, többek között egy új Ulckaja kötetet, majd beszámolok róla, ha sikerült elolvasnom.

Az egyetlen nehézség meseolvasás közben, hogy mikor Ábellel leülünk Áron is jön, ki ne maradjon, és sajnos neki még hosszúak azok a mesék, amiket Ábellel olvasunk, ezért feltétlen meg akarja zavarni, hajtogatja a könyvet, piszkál minket és mindent bevet, csak hogy abbahagyjuk. Ez engem nagyon bosszant, és elzavarom.
Vele is szoktam olvasni, csak olyankor eleve olyan könyveket választok. Boribon a kedvence, azokat mindig egymás után háromszor kell elolvasni. Na, ezt se szeretem túlzottan, de tudom, minden szülő szenved attól, hogy a gyerekek háromszor akarja meghallgatni a mesét, egymás után. Ilyenkor Ábel is odaül, de ő élvez minden mesét, még a Böngészőket is sokat forgatjuk vele. Azt mindketten nagyon szeretik, sokat nézzük.

Délutánra sajnos nagyon hideg lett, ezért csak Áronnal merészkedtünk ki egy gyors motorozásra, de hamara hazamenekültünk, mert jéggé fagytunk 20 perc alatt, hiába öltöztünk fel alaposan.

Ma a fiuk, Farkasapa, a két gyerek és a nagypapájuk elmentek a Közlekedési Múzeumba. Nagyon örültem, mert ilyenkor egyedül hagynak, és rendezkedhetek a lakásban kedvemre. Ilyenkor támadnak a legjobb ötleteim és felforgatom az egész házat. Nagyon élvezem. Sütök-főzök és filmeket nézek.
A mai pihenés eredménye egy finom bagell, amire már régóta fájt a fogam, de főve sült süti kicsit bonyolultabb, mint ami a hétköznapokba belefér, de a panini sikere után mindenképp ki szerettem volna próbálni. A recept természetesen Ottistól származik. Az ő receptjei egyszerűek, és tökéletesen sikerülnek.
A lisztmentes sajtos rúd receptje a másik blogon.

A békés, vidám hétvége a dolgos és aktív hét előfeltétele.

Könyvajánló

Jeanett Walls - Az üvegpalota című könyvet olvastam nemrég, és nagy hatással volt rám. A borítója jelentéktelen, azért kölcsönöztem ki, mert az új könyvek között volt, bár szerintem nem mostanában jelent meg.

A legmegrázóbb az volt benne, hogy igaz az egész történet, úgy esett meg, ahogy le van írva. Egy new yorki újságírónő írja meg a gyerekkora történetét. Amerika, sivatagos vidék. Egy család, négy gyerekkel, állandó otthon és munka nélkül, vándorolva mindig másik rozzant autóval. A gyerekek erősek, önellátóak és éheznek. Az apuka alkoholista, életművész, az anyuka művésznek hiszi magát, egyébként tanár. A gyerekek egész nap nem esznek, kint bóklásznak a sivatagban, iskolába járnak, ha tudnak, és játszanak. A szülők szinte egyáltalán nem figyelnek rájuk, hogy van-e ruhájuk, cipőjük, ételük. Meglepett, hogy mindezek ellenére igazán nagy bajuk sohasem történt (bár a sivatagban rengeteg volt a skorpió, kígyó, veszélyes bogarak, bár három évesen az írónő virslit főzött és felgyulladt a ruhája, bár egész évben mezítláb jártak, mert nem volt cipőjük, stb), nem voltak betegek és a lelkiviláguk is ép maradt.
A szülők nem gonoszságból hanyagolják el a gyerekeket, hanem azért, mert úgy gondolják, így tesznek jót velük. Szeretik a gyerekeiket, de nem gondoskodnak róluk. A gyerekek nagyon okosak, sokat olvasnak, mert a szülők is ezt teszik, ilyen téren foglalkoznak velük. Kirándulnak, az apjuk sokat mesél nekik a természet törvényeiről. A szülők utálnak segélyt kérni, nem is teszik, és utálják a konvenciókat, ezért élnek így. A gyerekek ezt el is fogadják, de mikor az apjuk kis, elmaradott bányászfalujában letelepednek, és ott maradnak hosszú időre, akkor már kezdik érezni, hogy nincs ez így jól és keresik a menekülést.
Amellett, hogy az iskolában nagyon jól teljesítenek, a közösség nem fogadja be őket. Dolgoznak és a szemétből étkeznek az iskola mosdójában. Gyűjtenek a meneküléshez.
A legvérforralóbb epizód számomra az volt, amikor a gyerekek összegyűjtött pénzét az apa egyik nap elveszi és elissza, pedig tudja, hogy mennyi munka van abban a pénzben és hogy ez az utolsó lehetősége a legnagyobb lánynak, hogy egyetemre menjen.
Végül a gyerekek minden terve sikerül, mindannyiukból sikeres emberek lesznek, akik megtalálják a helyüket a világban. Mindez az elszántságuknak köszönhető és annak, hogy soha nem adták fel.
Megdöbbentő könyv, mindenkinek ajánlom, akinek gyereke van, hogy olvassa el.

Kate Furnivall - Vörös sál

Romantikus történet gazdagon. Élvezetes volt olvasni, bár néha úgy éreztem, rövidebben is meg lehetett volna írni. A munkatáborokról írt részek nagyon nyomasztóak voltak, de valósághűek, gondolom. A karakterek végletesek, jól kidolgozottak. Oroszországban játszódik a történet, Sztálin hatalomrakerülése után. Borzalmas állapotban vannak az emberek, az ország és a gazdaság. A propagandaszövegek persze hangzatosak, de árulás és besúgók vesznek körbe mindent és mindenkit.
Ebben a környezetben szökik meg Szófia egy munkatárborból, mert megfogadja, hogy a barátnője, Anna életét megmenti. Ezt csak úgy teheti meg, ha megkeresi Anna régi szerelmét, Vaszilijt, aki már más néven él egy Tivil nevű faluban, és a segítségét kéri.
Sok viszontagság árán eléri a falut, ahol a cigány, aki régóta várta, mert tudja, hogy a falu jövője függ Szófiától, befogadja és hamar kapcsolatba kerül Vaszilis-Mihaillal is. A vörös sál nem sok szerepet kap a könyvben, szerintem.
A történet vége rejti a fordulatot és természetesen a boldog végkifejletet.
Nem volt igazán mélyreható a történet, de jól szórakoztam.

Vörös sál-

Áron két éves

Bizony - bizony. Áron már két éves.
Mostanában minden ünnepünk szörnyen alakul, nem tudom miért. Most, épp dögrováson volt az egész család 13.-án, Áron születésnapján. Áron is lázas volt. Én hétfő óta szenvedtem valami fertőzéssel, amit persze sikeresen ráragasztottam a gyerekekre.
Két napig masszívan lázas voltam, azt se tudtam, élek-e vagy halok, mert elég régen nem volt lázam már, talán utoljára gyerekkoromban. Szóval kifeküdtem rendesen, ráadásul köhögtem egyfolytában, és éjszaka a gyerekeket ápoltam. Elég necces, mikor a gyerekek nem tudják még az orrukat se kifújni, ezért teljesen rád szorulnak. Így legalább 5-6x éjszaka csak azért is fel kell kellned, hogy a gyerek kifújja az orrát, pisiljen és csillapítsd a lázát, mindezt úgy, hogy te magad is alig élsz. Szegény Ábel szerdáról-csütörtökre olyan lázas volt egész éjszaka, hogy már a prcizniczhez folyamodtam, mert egyetlen lázcsillapító se tudta csökkenteni a lázát, pedig nem egyel próbálkoztam. A priznic se segített, egészen reggelig lázas volt, aztán másnap egész nap is. Végül Algopirynt adtam neki, attól péntek éjszaka lement. Azt hittem, akkor a nehezén túl vagyunk, de ma éjszaka megint lázas volt. Hogy ez miféle kórság, nem tudom! Egyre rosszabbul vannak a gyerekek, nemhogy javulnának. Sajnos én se vagyok még jól, pedig már egy kerek hete betegeskedem és antibiotikumot is szedek.
Ráadásul Farkasapa csütörtökön két napos céges buliba utazott Bécsbe, ezért anyukám eljött segíteni, hogy ki ne dőljek és ne legyek egyedül a lázas gyerekekkel. Sokat segített.

Szóval ezek miatt tegnap ünnepeltük a szülinapot, nem túl nagy felhajtással, de azért Áron így is csodálkozott, hogy miért is kap ő tortát és mi ez az egész felhajtás körülötte. Főztünk finom ebédet (amiből persze a fiuk a sült kruplit ették meg egyedül), és sütöttem gluténmentes tortát is, hogy azért Ábel is ehesen belőle, ha esetleg akar, sok reményt nem fűztem hozzá.

Áron nagyon helyes kisfiu. Élénk, rengeteg energiája van. Sokat bolondozik. Néha kijelenti, ahogy játszunk: "Anya, szejetlek, imádlak". Ilyenkor majd megzabálom, olyan aranyos.
Mióta beszél, szépen mondatokban, aztóa sokkal könnyebb is vele, és Ábellel is jobban megérti magát.
"Anya, nem akar beműködni", "Anya, tegyél csak lefele, kapcsold csak befele" - ilyeneket szokott mondani, ha valami nem akar sikerülni, vagy szeretné, ha bekapcsolnám a gépet, hogy macskákat nézegessünk. Nagyon szereti a cicákat. Ha lát egyet valahol kijelenti:" Nagyon veszek neked ilyet a boltba". Ez a kedvencem, mindent, ami megtetszik neki, meg akarja venni a boltba.
"Játszhatsz vele anya, nugodtan" - ezt is szeretem.
Nem sokmindennel játszik egyedül. igényli, hogy játszunk vele, kommunikáljunk folyamatosan. Még szerencse, hogy itt van Ábel, és néha ő is lefoglalja, mert egyébként fárasztó, hogy folyton minket nyaggat.
Ugrál rajtunk, és gyömöszöl álló nap, nagyon szeret hancúrozni.

Ábel jobban értette, hogy mit jelent a szülinapozás, jobban örült mint Áron és valószínű, hogy lelkesedésből még a tortából is evett, főleg a krémből. A torta receptje a másik blogon.

Gluténmentes túró torta

Sütöttem egy gluténmentes piskótát, amit legyegyszerűbben rizsliszttel tudtam elkészíteni.
A sógornőm tanácsára kevertem gluténmentes pudingporral.
Szóval a recept:
3 tojás
3 kanál cukor
3 kanál rizsliszt
2 kanál gluténmentes vaníliás pudingpor
pici só

A tojások fehérjét felverrtem a cukorral. Mikor kemény lett, belekevertem a tojások sárgáját, majd a liszteket és a sót.
A tortaforma aljába sütőpapírt tettem és beleöntöttem a tésztát. 200 fokon sütöttem kb 20 percet. Szépen megnőtt, nem esett össze, de nekem elég száraznak tűnt a tészta. Krémmel elég jó volt, de üresen nem enném meg.

Krém:
50 dkg házi túró
citromhéj, cukor, vanília ízlés szerint
1 doboz tejföl
2,5 dcl tejszín vagy Hulala felverve
egy csomag zselatin
Túró tejföllel, cukorral, fűszerekkel összetör és belefogat a tejszín. A zselatint pár kanál vízben feloldottam és felmelegítettem, majd picit lehűtve beleforgattam a krémbe és rátöltöttem a piskóta tetejére  a kapcsos tortaformába. Lehűtöttem, a tetejére csokit reszeltem.

Nem egy nagy dolog, de hát most ennyi telt.