Fejlődés - semmi különös

Nagyon élvezzük, hogy Ábel egyre nagyobb és egyre okosabb és olyan szövege van, hogy néha leesik az állunk.

Tegnap reggel: "Anya, te olyan szuper vagy! Köszönöm!" Ez nem szó szerint ezt jelenti, ám, de akkor is tudom, hogy azt akarta kifejezni, hogy szeret és örül nekem. Gyakran ezt is mondja, hogy szeret, ami nekem azért fura, mert én nem mondom neki. Valahogy nekem nem csúszik ki a számon olyan könnyen, hogy: "Ábel, úgy szeretlek!" Nekem ez olyan amerikai jellegű, távol áll tőlem. Nekem se mondták soha a szüleim, de mindig tudtam, hogy szeretnek.

Azért örülök, hogy ilyeneket mond.

Próbáljuk rászoktatni a bilire, ill. hogy szóljon, ha bármilyen dolga akad, de nem nagyon akar ráállni. Sokszor felkéredzkedik az emeletre és ott nagy nyugalomba akkorát rak a pelusba, hogy utána zuhanyoztatnom kell. Többször kértem, hogy szóljon és ne menjen fel kakilni, hanem üljünk a bilire-WCre és tegnap volt először, hogy fel akart menni, előtte ráültünk a bilire, de nem jött semmi, utána fentről egyszer csak lejött, hogy rá akar ülni ismét, mert kakilnia kell, aztán a bilibe sikerült is egy kisujjnyi kaki, a többi később fenn a pelusba került, mielőtt fürdettük volna. De látszott rajta, hogy azt is sajnálja, hogy nem a bilibe lett. Valószínűleg fura neki a blilibe engedni, várnunk kell.

Le is fényképeztem őket, amint este a bilin ülnek, mert persze Áronnak is azt kell tenni, amit Ábel tesz, szigorúan követni kell a tesót. Úgyhogy gyorsan ő is hozta a saját bilijét és tolta a nadrágját. Ült is rajta egy percet, aztán felállt és játszani akart tovább, mondanom sem kell nem sikerült bele semmi, de nem baj.

Ábelnek a múlt héten sajnos súlyos középfülgyulladása volt, amit nagyon megszenvedtünk mindannyian. Iszonyú lázas volt, mióta megvan nem volt ilyen magas láza és mindig este, éjszaka. Szuper éjszakáim voltak. Antibiotikum hatására úgy néz ki, most meggyógyult, csak kicsit süket maradt, ami azért remélem elmúlik. Az amúgy szófogadó, ügyes kisfiam nem is reagál, mikor kérek valamit, ha bicajozik kint ötször kell szólni, ami eddig nem így volt. Néhány napba beletelt, mire rájöttünk, hogy nem rossz, hanem nem hallja, amit mondjunk. Holnap visszavisszük kontrollra.

Áron csoda ügyes. Igazi nagyfiu ő is. Minden megért, ha valamit csak megemlítünk, már megy és csinálja. Kombinál és gondolkodik. Szeret olvasni, esténként mindig beül az ölembe és erősen mutogat a könyvespolc felé és mondja, hogy "bo-bo", ami annyit tesz Böngésző, vagy Boribon, vagy Bogyó és babóca. Elég sajátos ízlése van, mert nem mindegy, mikor mit olvasunk, megvan a saját elképzelése minden estére. Szeret az ablakban állni és figyelni az utcát. Nagyon szépen mondja, hogy Apa és hogy Ábel. Persze anya sehol nincs, de már megszoktam. Ábel is az apát mondta először. Mondja, hogy lába, gomb, bili, Zsigi (kis barát), be(beül, beszáll), pu(puding), brrr (mindenféle autó, traktor, kukásautó). Azt hittem sokára fog beszélni, de most már reménykedek, hogy mégsem, mert olyan szépen mondja ezeket, és benne van az akarás, hogy közölje magát valahogy. Szereti a mondókákat, főleg a gyí-gyí-seket, azokat minden formában. Imád hancúrozni, ha csikizzük és gyömöszöljük. Ezeket aztán csináljuk is gyakran. Továbbra is bújós kisfiu, ha bárki sír, igyekszik erejéhez mérten vígasztalni, ami abban merül ki, hogy simogatja és közben olyan hangsúllyal gagyog, mintha azt mondaná: "ne sírjál". Nagyon édes. Sok örömünk telik benne.

Húsvét képek nélkül

Húsvét

Annyira készültem fényképezni az ételeket, amiket főztünk, közösen Krisztiánnal és a fiukat, akikkel rengeteget játszottunk, sétáltunk azalatt a három szabadnap alatt, de semmi nem lett belőle.

Finomakat ettünk pedig, pl. pénteken, mivel régen Krisztiánéknál ilyenkor mindig bableves és pogácsa volt, én is ilyesmivel készültem (nálunk nem volt semmi különleges hagyomány). Volt finom zöldségleves és medvehagymás - krumplis pogácsa. Ezt később ismerősök is megkóstolták és állításuk szerint (még soha nem ettek medvehagymát) ilyen finom pogácsát rég ettek.

Volt igazi sonka, füstön füstölt négy kilós, amit természetesen elosztottunk több alkalomra, mert bár jó étvágyú család vagyunk, négy kiló hús ritkán fogy el egyszerre.

Volt szép sárga, foszlós - tejes kalács, Horváth Ilonka receptje szerint, ahogy tavaly is. Pont annyira volt édes és sós, amennyire kellett, gyönyörűen megkellt és mind elfogyott, ezért is sajnáltam, hogy elfelejtettem lefényképezni, ki tudja, mikor sikerül ismét ilyen jól, gondolom jövő húsvétkor.

A fiukkal sokat sétáltunk a parkban, mert gyönyörű idő volt, kivéve hétfőn. Ők is nagyon élvezték. Felfedeztünk egy utat, ahol senki nem járt, de rügyeztek a fák, nyíltak a virágok, méltóságteljes régi fákat találtunk és egy olyan csendes rétet, ahova még biztos visszatérünk néhányszor. Ábel nagyon élvezte a biciklizést, Áron meg a motorozást, bár ő nem nagyon tud még, de nagyon próbálkozik. Minden csatornafedelet észrevett a parkban (nekem is feltűnt, hogy milyen sok van), és gyorsan lepattant a motorról és ráállt a csatornafedélre, vagy tett pár kört rajta.

Ábel nagyon szófogadó volt, mivel Áron lassú volt, mindig szóltunk neki, hogy jöjjön vissza, ha túlságosan előre ment és mindig visszajött. Elégedettek voltunk vele.

Megláttak egy társaságot, akik egy fa ágán ugráltak, Ábel is ki akarta próbálni, viszont mikor apa feltette, gyorsan le akart szállni, ezzel szemben Áron fel se érte fejjel a faágat, mindenképp fel akart mászni.

Szóval szépen telt a Húsvét, bár nyuszi nem jött a gyerekekhez. Nálunk ennek semmi hagyománya nincs. Nálunk nem volt ajándék Húsvétkor, sem csoki, sem semmi más. Így mi se vettünk a gyerekeknek, igazából eszünkbe se jutott. Krisztiánt visszakültem, hogy legalább néhány csokit hozzon, de utána azt is mi ettük meg, mert olyanokat hozott, hogy a gyerekeknek nem nagyon ízlett. A nagyszülőktől kaptak csokikat, az pont elég is volt, így is egy hétig minden este ettek csokit. Nálunk úgy volt, hogy inkább elmentünk a templomba. Mivel most pont hétfőn kellett volna menni, most nem is gondoltunk rá, mert nagyon rossz idő volt, de igazából én azt szeretném, ha a gyerekeim megértenék, hogy Húsvétkor Krisztus váltsághalálát és feltámadását ünnepeljük. Ha nagyobbak lesznek, mindenképp az ünnep ezen oldalát szeretném előttük kidomborítani. Még nem tudom hogyan. Sajnos nálunk nem volt semmi hagyományos a templombamenésen és sonka, tojás, retek, kalács evésen kívül, ezért aztán nekem kell kialakítani, ami nehéz, de nem megoldhatatlan. Most még kicsik. Bár Ábelnek elmondtam, hogy Isten fia, Jézus meghalt és feltámadt értünk, ezt ünnepeljük, látszott, hogy nem fogta az adást.

Ha valakinek van jó öttlete, szívesen fogadom.