Sthal "Gyors édességek" könyvéből származik a recept. Gyors is, egyszerű is. Rögtön dupla adaggal indítottam és nem bántam meg. Nem változtattam diétássá a receptet, mert vendégségbe vittem és féltem, hogy kevésbé édesen nem fog nekik ízleni, de így is nagyon édes lett, pedig az eredeti recepthez képest a cukor mennyiségét 1/3-ával csökkentettem.
A jellegzetessége, hogy nagyon telt az íze a fahéjtól, és nagyon ropogós. Igazi kávéhoz való rágcsálnivaló, de uzsonnára is nagyon el tudom képzelni néhány cikk almával, ásványvízzel. Egy baja van, hogy gyorsan elfogy.
30 dkg liszt
15 dkg zabpehely
1.5 kk fahéj (kell bele)
20 dkg barna cukor
30 dkg vaj vagy margarin
1 kk szódabikarbóna
2 kk méz
A margarint a mézzel folyékonnyá kell melegíteni. A száraz anyagokat össze kell keverni egy másik tálban. A folyós mézes margarint belekeverni és addig gyömöszkölni egy fakanállal, míg az összes nedvességet felszívja. Érdemes pihenni hagyni 15 percet, mert addig a zabpehely megszívja magát és jobban formázható.
Kis golyókat kell formázni, kilapítani a tenyerünkben és sütőpapíros tepsire helyezni. 180 fokon barnulásig sütni (nem szabad túlsütni). Ha kihűlt leszedni a tepsiről és dobozba zárni, mert ha nem tesszük, visszapuhul.
Aki szereti a zabpelyhes rágcsálnivalókat, ne hagyja ki!
