Vicces nap

Ki gondolná, hogy viccesnek lehet tartani azt, ha valaki leszáll a villamosról és azt tapasztalja, hogy hirtelen leszakad az ég és olyan zápor árad rá, mint égi áldás, amilyet még életében nem élt meg kint az utcán. Pedig az, vicces, ahogy esernyő hijján fut, szalad a zuhogó esőben, meg - meg csúszik a kis nyári szandálban, amit nem kifejezetten ilyen időjárásra terveztek. A fittneszteremig sajnos még úgy 600 m van hátra. Az pont arra elég, hogy valaki bőrig ázzon a "futó" nyári záporban, ami sajnos nem fut el elég gyorsan. Egy utcasarkon egy sorstárs a kutyájával álldigál, akivel kedvesen el lehet csevegni a kialakult helyzetről. Rokon lélek, az rögtön látszik, pedig egy-két percig lehet csak beszélgetni.
Vicces, ahogy a terembe érve reménykedve előpakolom a meglehetősen nedveske tornaruhát, amit sajnos (a környezettudatosság lehet káros is) vászonszatyorban szállítottam és bárhogy óvtamt, rossz sorsra jutott. Mindegy, az is jó, hogy csurom vizesből - alig vizesbe lehet átöltözni.
Az igazi élvezet ezután jön. A tornaóra, konkrétan Kettlebel óra (ha valaki nem ismerné:bazi nehéz fémgolyók emelgetése, ezekkel történő változatos kínzatás), négy fiu és az edző tásaságában, átázott cuccokban, mezítláb (még jó, hogy legalább a körmöm kifestettem). A hajam vizes marad, mert olyan fokú az izzadás, hogy nem tud megszáradni. A ruha meg végkép nem.
A tornának vége, Martonvásárig még hosszú az út, neki kell vágni. De mibe is? Hát, marad a tornaruha, az még mindig egy fokkal jobb állapotban van, mint a többi ruhadarab. Gáz az egész, de már annyira, hogy vicces, a toalettemen már semmi nem javít, nem ront. Városi szandi, legócskább melegítőnadrág, kopott fekete póló, mindez vizes és büdös. Ez aztán aztán a trendi cucc!
Aztán otthon, a két gyerek és Farkasapa, ezekkel a kicsinységekkel mit sem törődve ugranak a nyakamba és ölelnek, ahogy egy rég látott anyukát-feleséget kell.

Azért mégiscsak szép ez a mai nap!