Fura nevet adtunk neki, sokak szerint. Valahogy mindig is szerettem volna egy Ábris nevű kisfiút, de a második fiunk születésekor mégsem mertük neki ezt a nevet adni, maradtunk a konvencionális Áronnál. Most viszont már nem volt vesztenivalónk. A kis meglepetésbaba megfogant és kezdettől fogva különleges ajándéknak tekintettük. Mikor az uh alapján megtudtuk, hogy egészséges, hatalmas örömujjongás volt bennünk és nagy megkönnyebbülés. A terhesség valójában terhes volt. Visszerek, óriási pocak, nem tudtam birkózni a fiukkal többé, nehezen mozogtam, főleg a végén, hosszú, meleg nyár, fuldoklás, vízbe menni nem volt szabad, de ezeket talán mindenki tudja....
Megérte! Most csak képekben Ábrisról.
A szülés után közvetlenül a boldog apukával. Félhomály volt a szülőszobán, amit nem bántam, de a kép nem lett túl éles.
1. napja a kórházban
4. nap már itthon a leharcolt anyukával
5. nap már éberebben
12 naposan
1 hónapos nagyfiú (sokat van kézben)
A nagyival
A mamával
Mosolyogni is tudok ám
2 hónaposan
Szeret itt játszani
kicsi töltött káposztám
két és fél hónaposan
Hason is szeretek játszani, de csak rövid ideig
Több értelmes képem nincsen róla, borzalmas képeket készítek, ezeket alig bírtam kiválasztani, de majd bővítem a bejegyzést a hét végéig, akkor lesz Ábris három hónapos. :)
3 megjegyzés:
DE jó, hogy végre rólatok is látok képeket:) Isten éltesse a kicsi Ábrist, nagyra nőjjön:)Én szeretem a különleges neveket:) A Páromat Tihamérnek hívják:)
Köszönöm, Kati! Tényleg nem átlagos a párod neve :)
Még nem is hallottam az Ábris nevet, olyan mintha egy becézett név lenne ;-)
Megjegyzés küldése