Pataki Éva: Ami elveszett című könyve egy családregény.
Én főleg emiatt vettem ki a könyvtárból, nagyon kedvelem a családregényeket. Tetszettek az írónő őszinte szavai a regény elején, amikor is beszámol arról, hogy ő maga hogyan viszonyult ahhoz, hogy megírja az édesanyja családjának a történetét. Amíg az édesanyja élt, nem kérdezte, nem faggatta, ezért látszik, hogy nem első kézből kapott emlékeket idéz fel. Mégis színesen ír, élvezetesen, bennem nem volt hiányérzet. Kibontakozik előttünk egy mezőtúri zsidó nagycsalád élete a 20 században, annak minden nehézségével. A családot Auguszta (micsoda régimódi név!) a határozott elveket valló, hat gyerekét egyedül nevelő, saját lábán megálló, örökké zsörtölődő és a szinte mindenkit túlélő édesanya fogja össze. A hat gyerek életét követhetjük nyomon nagy vonalakban a regény során. A család egy része, akik Mezőtúrról Pestre költöztek, nagyrészt megmenekül a deportálástól, a mezőtúri ág viszon durván fogalmazva, ahogy maga az írónő teszi, "kiszáll Auschwicz kéményén". Megrendítő volt olvasni ezekről a sorsokról. Mennyi érdekes, értékes ember, mennyi tehetség veszett oda a lágerekben és a kremetóriumokban!
A zsidóság Isten kiválasztott népe.Engem személy szerint érdekel a sorsuk, talán ezért olvasok mostanában olyan sok, a soával kacspolatos történetet.Ausch Klára: Ajándékba kaptam az életem
Egy 16 éves lány a legdurvább lágerbe kerül 16 évesen. Korábban elkényeztették, szerették, védték, most odavetették a farkasok elé. A családja mind egy szálig elveszett, egy nagynénje marad vele a legnehezebb körülmények között is. Egymást támogatva élik túl a legnehezebbeket. A lágerbeli körülményekről és megpróbáltatásokról már sokan írtak. De az utána következő időkről, arról, hogy mit kezdtek magukkal, az életükkel azok akik túlélték, kevesen. Klára túlélte. Sokszor volt a határán annak, hogy feladja, talán fel is adta volna, ha a nagynénje nem áll mellette, de nekem úgy tűnik, soha nem volt többé igazán boldog. Azoknak az árnyai, akik nem élték túl, akiknek látta a halálát, már örökké vele maradtak. Nehezen bírta ki, hogy mikor már mindennek vége volt, ne dugdosson a zsebébe élelmiszert, nehezen szokta meg, hogy már nem kell kézzel minél gyorsabban magába tömni az ételt és hasonlók. A sok borzalmat elviselni, túlélni nehéz volt, de az se okozott kevesebb nehézséget, hogy utána újra megtalálja az életét, hogy berendezkedjen egy új világban, hogy újra bízzon az emberekben. Tanulságos kis könyv volt, sok gondolatot plántált el bennem.
Picit vidámabb vizekre evezve, de maradva a női sorsok témánál, Rebeca Miller: Pippa Lee négy élete a következő beszámoló témája.
Pippa egy sikeres kiadótulajdonos felesége, aki 30 évvel idősebb nála. A történet akkor kezdődik, mikor közösen beköltöznek egy időseknek fenntartott lakóparkba és Pippáról kiderül, hogy alvajáró. Az alvajárás alatt mindenféle furcsa dolgot művel, olyanokat, amit valaha része volt a múltjának, de amit már közel harminc éve lezárt. Az anyjával való kapcsolata rémisztő, még olvasni is, nem csoda, hogy abból a személyiségből, amivé a gyerekkora tette, igyekszik elmenekülni egy teljesen másba, a drogosok világába. Onnan menti meg a jelenlegi férje. A kapcsolatuk nem indul jól, egy olyan tragédia árnyékolja be a szerelmüket, ami örökös bűntudatot okoz Pippának. A lakóparki szomszéd flúgos fia is belekeverdik a képbe és erősen fűszerezi a történetet. Szerintem szórakoztató, szines sztori volt, egy olyan nő nehézségekkel bőven terhelt életréről, aki nem tartja lehetetlennek 50 évesen, mindenen túl, az újrakezdést egy teljesen más életben.
Végül igazán vidáman befejezve Jill Mansell: Miranda nagy tévedése, igazi felüdülés a mindennapokban. Nagyon vicces, szórakoztató és kikapcsolódást nyújtó olvasmány volt. Olyan színes karakterket vonultat fel az írónő, hogy folyamatos csodálkozásra késztet, nem sablonos, eredeti szövegeket ad a szájukba és a helyzetkomikum leírásai tökéletesek. Nagyon élveztem. Sztori nincs, csak egy rövidke idézet, hogy kedvet kapjatok:
"Micsoda hálátlanság! Az ember óriási erőfeszítéssel rendbe teszi a barátai reménytelenül sivár életét, megkeresi nekik a tökéletes társat... aztán egyszer csak arra eszmél, hogy elhajóznak az örök boldogság földjére, és azt se mondják, fapapucs. Huh, az ember még örülhet, ha megszánják egy képeslappal."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése