Összeköltöztetés

Ezen a hétvégén nagy munkában voltunk. Kaptunk egy komódot és egy gardróbszekrényt egyik barátnőmtől és szerettünk volna újra összebútorozni a férjemmel a hálószobába. Egy ideje mindketten máshol aludtunk.

Áron születése után, nem mertük a fiukat összeereszteni, és egy szobába altatni, így Áron hozzánk került. Az éjszakai riasztásoknak hála, a férjem leköltözött a nappaliba, mert ő elég korán kel amúgy is, és így még legalább négyszer ébredt éjszaka Áron bömbölésére.

Aztán fél éves korában én is elköltöztem Áron mellől, mert már éjszaka nem nagyon ébredt, reggel, ahogy kinyitotta a szemét és meglátott azonnan bömbölni kezdett és azt akarta, hogy azonnal vegyem ki az ágyából. Nekem meg valahogy ez nagyon nehezemre esett, rögtön miután kinyitom a szemem, kiugrani és cipelni Áron komát. Úgyhogy megszöktem, Ábelnél aludtam.

Aztán hogy Áron már kilenc hónapos elmúlt, amúgy is felmerült, hogy nem kellene-e összeköltöztetni őket, de mindig fáztam a gondolatra, mert elég különböző módon és időben alszanak és nem tudtam elképzelni, hogyan fogom megoldani.

Már két napon túl vagyunk, eddig valahogy azért ment a dolog, bár a tegnapi délutáni alvásuk kicsit megviselte az idegeimet. Áron elaludt volna, de Ábel folyton ugrált az ágyán, kiabált, hiba szóltam rá, addig-addig, míg Áron szeméből is kiverte az álmot és miután kemény fegyelmezéssel ő csendben maradt, Áron kezdett neki fesztiválozni. Egy órán keresztük kuksoltam mellettük, úgy a falhoz lapulva, hogy Áron ne lásson, de Ábelre elég nyomást gyakoroljak.

A szoba kicsit zsúfolt lett, mert van egy nagy kék ágyunk (ami persze eddig jól jött), de szeretnék helyette egy matracot, mert nagyon sok helyet foglal. A jó kis fotelt is ki kellett paterolni, mert nem maradt helye, ezért kellett a falhoz lapulva várakoznom az elalvásukra.

Szóval újra összebútoroztunk a férjemmel a hálószobába. Már alig várom, hogy belerakhassam a ruhákat az új szekrényekbe és mindennek meglegyen a helye.

A lakásunkba még sokmindenre volna szükség, ahhoz, hogy valamennyire (amennyire a gyerekektől lehet) rendet tudjak tartani, mert annak előfeltétele, hogy mindennek legyen helye. Pl. még nem tudunk hova tenni a porszívót a lenti szinten, nincs hova akasztanunk a kabátokat, a háti hordozó is állandóan útban van. Nem beszélve a patchwork holmiaimról.