Karácsonyi menü

Nekem minden barátnőm szerint nagyon jó dolgom van, mert a férjem szeret és tud is főzni. Persze azt nem vállalná, hogy holmi unalmas főzelékeket főzzön a hét minden napjára (azt nekem kell megoldanom), de a hétvégi főzést szívesen vállalja. Sőt, nem is enged a konyhába, még ha akarok főzni, akkor sem.
Szóval a karácsonyi menüt is ő tervezte és kivitelezte minden napra. Igaz, hogy a menü kialakításába volt beleszólásom, de tényleg minden mást ő csinált. És milyen jól tette!

Szentesete húsleves és lazac volt. Előre nem árulta el, hogy akarja elkészíteni, de sokáig nem tarthatta titokban. Lime, petrezselyem, só és bors, valamint citromfű szerepet a fűszerek között, ezekkel göngyölte zsírpapírba és sütötte meg a kis darabokra szeletelt lazacot. Nekem nagyon ízlett, ő szokás szerint elégedetlen volt. Én nem nagyon szeretem a halat, ezért is mindig aggasztó, mikor mi halat akarunk karácsonyra készíteni, de ez most tényleg finom lett. Egyik évben pisztrángot készítettünk (egy délutánt töltött a kibelezéssel, pikkelyleszedéssel és elkészítéssel, és azért annyira nem lett szenzációs) mandulával és petrezselyemmel, vajon párolva, másik évben pedig fogasfilét, valahogy tejfölös - pörköltes szafttal, tésztával. Hát az borzasztó lett, nagyon halíze volt és vastagok voltak a halszeletek, nem is tudtam enni belőle. Kicsit fázom, ezért mikor tervezgetjük a karácsonyi halvacsorát (egész évben nem ettünk halat, az előresütött halrudacskák kivételével, de azt nem is érdemes számolni) Szóval tényleg finom lett a lazac.
Karácsony másnapján rakott káposztát készített friss majorannával, nagyon tuti lett!
Ma vendégségben voltunk (harmadnap), ott is finomakat ettünk, így a karácsony számomra nem szólt a főzésről. Néha sütöttem egy mákos gubát, vagy egy szilvalekvárral töltött hókiflit és egy brownit a vendégségbe, de ennyi. Ezeknek a receptjei később következnek képekkel.

A karácsony gyerekekkel egész más, mint kettesben. Akkor tudott meghitt lenni, most csak próbálkozunk. Szerencsére míg aludtak (pont jó nagyon aludtak délután) el tudtunk rendezni mindent, amit akartunk és mikor felkeltek kezdődhetett az ünneplés. A fánk kicsi, nem is szeretem a nagyot, alig egy hetet húz ki nálunk, és egyszerű szalma díszekkel van feldíszítve.
Áron így is lelkesedett érte szenteste, talán jobban is, mint kellene, feltétlen magáénak akart tudni néhány díszt, de úgy tettük fel, hogy ne érje el, csak pöckölgetni tudta a gömböket és szúrta a tűlevél, úgyhogy mára már nem érdekelte. Mikor felébredtek, felöltöztünk szépen (persze nekem zuhanyozni már nem volt időm) és lejöttünk a nappaliba. Énekeltünk a fa előtt, ahova már odakészítettük az ajándékokat.

A vacsorát külön-külön fogyasztottuk el, a levessel megetettem a gyerekeket, utána próbáltam én enni, addig a Farkasapa vigyázott a csemetékre, mert valahogy mindig történik valami, utána evett ő. Szóval nem annyira hangulatos, mint régen. Az ajándékokat eltaláltuk, de sokáig nem kötötték le őket. Tudjuk, hogy így van, lassan fedezik majd fel maguknak a hét során.

Én három könyvet kaptam, amikre már nagyon régóta vágytam, nagyon örültem nekik. Természetesen estig, míg le nem fektettük őket, meg se tudtam nézni. Utána annál többet.
Nagy örömömre én is eltaláltam a férjem ízlését, egész hétvégén azt a filmsorozatot nézte, amit tőlem kapott. Már régóta szerettem volna neki megvenni, mert tudom, hogy szeretne így élni, ahogy a filmen látott szakács él. Persze mi nem tehetjük meg, de jó nézni, egyébként én is szeretem.

Mi nem mondjuk, hogy a "Jézuska hozza az ajándékokat". Valahogy eldöntöttük tavaly, hogy nem így akarjuk és nagyon jó így. Most már sokaktól hallom, hogy nagyon nehéz ezt az illúziót fenntartani később, hogy a gyerekek nagyobbak és olyan megjátszom magam jellege lesz, hiszen egy idő után úgyis tudják mi a helyzet, mégis elvárják, hogy játszák tovább a játékot.
Mi elmondtuk Ábelnek, mert ő a befogadóképes, Jézus születésének történetét (részletekben, nagy vonalakban) és mondtuk, hogy karácsonykor az Ő születésnapját ünnepeljük, ezért egymást ajándékozzuk meg és örülünk. Ő Isten fia, megszületett, hogy a Megváltónk legyen és most az égben van, de lát minket és tudja, hogy ünnepelünk. Az örömünk neki szól. Ez számára teljesen elég is volt.
A Mikulást azt misztifikáljuk, valami azért legyen. Meg az tetszik Ábelnek is. Mondjuk idén majdnem elfelejtettük kitenni a csizmákat az ablakba és bele az ajándékokat. Úgy rohantam le hétkor reggel és apikáltam az ablakba a cuccokat. Örültek neki, de délután amúgy is jött a Mikulás, mert a barátnőm apukája vállalta a kihívást és átjött hozzánk is Mikulást játszani. Aranyos volt.

Egy s más

Jaj, rengeteg dologról kellene írnom. Legtöbb akkor jut eszembe, mikor este lefekszem. Olyankor sajnos még jegyzetelni sem tudok. Kerek mondatok ugranak elő az elmémből, aztán elalszom és mikor már írhatnék, nem emlékszem semmire. Tudnám, a többi blogger hogyan csinálja.

A gyerekek.
Szépek, aránylag egészségesek is (néhány nátha, orrfolyás, köhögés végigvonul időnként a családon).
Áron egyre okosabb, amit nagyon élvezek. Néha azt játsza, hogy eszik. Van kis kanala és keres egy kis műanyag edényt, abba merítgeti a kanalat és csámcsog. Ha szépen kérem, nekem is ad, akkor én is csámcsogok. Szeret dolgokat be- és kipakolni, tologatni a dömpert, egymáshoz kapcsolni az autót és a pótkocsit. Egyébként járkál fel és alá a lakásban, mindent megvizsgál, megfigyel. Bedobja a kukába a szemetet (és egyéb más dolgokat, amiket úgy ítél, hogy oda való), kapargatja a gyurmát, fogja a tollat és próbál rajzolni. Nagyon kommunikatív. Ábel is az volt, nagyon szerette az embereket és a társaságot. Áron nem egészen ilyen, az idegenekkel bizalmatlan, bár ha szeretetet tapasztal, akkor hamar megbarátkozik. Akiket szeret, azokat viszont teljes erőből. Fél pillanatonként odaszalad hozzánk és megöleli a lábunkat. Egyébként is nagyon szeretetteljes. Sokszor bújik hozzánk, ölelget, simogat, ugrik a kezünkbe és néha alig lehet megszabadulni tőle. Persze legtöbbször nem is akarunk.
Ábel játékai is egyre élvezhetőbbek. Önálló, ő nem nagyon ölelget, de kisebb korában se volt ilyen. Sokszor játszik úgy, hogy az autók személyek. Tegnap pl. egy szamár (műanyag állat) és egy versenyautó találkozott az ágyon velem. Ilyenkor elég ötletesnek kell lennem, mert a párbeszéd úgy indul Ábel részéről, hogy: "Szia". Többet nem tesz hozzá, a többi az én kreativitásomon múlik, hogy kitudjam, vajon mit is akar a csacsi és mit a versenyautó. Izgalmas feladat. Számtalan ilyen adódik napról-napra.
ajnos vannak nem ennyire kellemes napi feladatok is. A fiuk közötti konfliktusok is szaporodnak azzal, hogy egyre nagyobbak. Áron akaratos, nem egykönnyen adja fel, bár tart Ábeltől és nem is veszi el a játékait, csak ha nem néz oda. Igyekszem is megakadályozni, hogy egymás játékának elvételével egymás örömét megrontsák, de nehéz mindig ott lenni. Néha persze hagyom is, hogy maguk oldják meg a konfliktusaikat, hogy nevelődjenek ezzel is. Ábel tudja, ha rosszat tesz Áronnal (fellöki, felpofozza, elveszi a játékát) akkor azonnal bocsánatot kell kérnie és puszit adnia. Ez nem nagyon van ínyére, de mindig megteszi, ebből is látom, hogy nagyon is tudatában van annak, hogy fájdalmat okozott. Áron meg irul -pirul és vigyorog mint a tejbe tök, ha Ábeltől puszit kap. Nagyon szereti a bátyját.
Ábel szeret meséket nézni, sajnos egyre inkább, pedig nagyon szűröm, mit nézhet, mit nem, mégis rá van kattanva a tévére. Lehet, hogy az a baj, hogy látja, hogy mi is bekapcsoljuk esténként, de egyébként is nagy hatással van rá a kép. Néha még az olvasásnál is többre értékeli, ez aggasztó. Tudatában vagyok, hogy most lehet még rajta változtatni, később egyre nehezebb lesz. Bob, a mestert szereti legjobban, talán, az nagyon inspiráló számára, utána sokszor eljátsza a saját játékaival. Csak ne lenne ennyire bárgyú az a mese, néha a falat kaparom tőle.
A legtöbbet olvasott könyv, az Anna és Peti sorozat. Vég nélkül el bírja hallgatni. Pedig annyira hétköznapi dolgokról van szó benne, ami velünk is történik. Régen szerette is nagyon azt is, ha este elmeséltem a napunkat, mostanában nincs ilyen, kiszorította az Anna, Peti. Ezekből nem tanul rosszat, én is szeretem neki olvasni. Magyar nő írta, magyar gyerekekről és cseppet sem bárgyú.
Karácsonyra kapott négyet, mert csak egy volt, a többit a könyvtárból kölcsönöztük. Úgy is jó volt, csak szétolvastuk, már féltem visszavinni. A legjobban Petikével azonosul, néha a könyvbeli kalandokat úgy emlegeti, mint a sajátjait, mintha ő is átélte volna. Édes.
A közös fürdés a feloldódás helye, ott nincs konfliktus, közösen pucérkodnak és élvezik a vizet. Vettünk nekik karácsonyra egy csempére "ragasztható" játékot, autók és út. Csak akkor ragad, ha vizes, szerintem nagyon ötletes játék és szépek a színei.
Szeretnek játszani a műanyag állatokkal, amiket egy kedves ismerőstől kaptunk nemrég. Áron is megy az állatokkal, mint Ábel (azt játsza, hogy mennek) és a szamárnál próbál hangot is kiadni. (mondjuk neki, hogy I-Á, ebből csak az Á-t mondja, de nagyon édesen, mélyen).

Míg ezt a posztot írom, háromszor ugrottam fel, pedig igazán nem hosszú, hogy újból és újból bemenjek hozzájuk, mert nem akarnak elaludni. Egyébként az alvási szokásoknak majd szentelek egy külön bejegyzést, ma nagyon fáradtak, mert a nagyinál voltunk, ilyenkor kimarad a délutáni alvás, csak a kocsiban alszanak hazafelé egy fél órát, így elég zizik este. Nehezen is alszanak el.

Így elég nehéz is a gondolataimat összeszedni (most épp a férjem ment fel rendet tenni köztük), de legalább ennyi megvan a postból, amire régóta készültem.

H1N1

Nagyon rég írtam, pedig rengeteg minden történt körülöttünk, velünk. Talán pont ezért is csökkent a bejegyzések száma.

Oltás
Nagyon sokáig azt gondoltam, hogy a gyerekeknek semmiképp se fogom beadatni a H1N1 oltást, hiszen még kicsik. Aztán egyre jobban elbizonytalanodtam. Persze nagy része volt ebben a médiának, és azoknak az ismerőseimnek, akik orvosként dolgoznak. Ők beoltatták a családjukat.
Végül én is beadtam a derekam, Áronon kívül, mindannyian be lettünk oltva, mind a szezonális, mind a H1N1 influenza ellen.
Nem szívesen ültem volna a gyerekem mellett az intenzíven, a fejemet a falba verve, hogy ugyan megvédhettem volna ettől, de nem tettem, mert valami bizonytalan valamitől féltem. Remélem, hogy ezzel meg is tettem mindent. Persze adok nekik vitaminokat, sokat sétálunk a friss levegőn és igyekszem mindent megtenni, de ez sokszor nem elég. Így is sokszor betegek, valahogy nem túl jó az immunrendszerük.
Sokaktól hallottam, hogy ők abban bíznak, hogy Isten vigyáz rájuk, és tudom, hogy ez működik, de ehhez az a fajta bizalom kell, amit ezek az emberek éreznek. Bennem nem volt ilyen biztonságérzet, hanem inkább úgy éreztem, hogy van egy lehetőség a kezemben arra, hogy megvédjem őket valami rossztól, én pedig nem élek vele.
Mindenkinek a belátása és hite szerint kell cselekednie.

Áron asztmája
Egyik nap Áron elkezdett szaporán lélegezni és egy kicsit fújtatni a kilégzéskor. Délután épp visszamentünk kontrollra az orvoshoz, jeleztem neki, hogy valahogy furcsának hallom a légzését, de ő nem hallott semmit. Akkor már én sem. Ez megismétlődött pénteken, de akkor igyekeztem elhitetni magammal, hogy túlparázom a dolgot, hiszen nem beteg, nem köhög, amúgy semmi baja nincs. Viszont péntek éjjel csúnyán befullad, úgy hogy Rectodelttel is meg kellett támogatnom a légzését és meg is páráztam az éjszaka közepén Beroduállal. Szombat délelőtt semmi, délután újra kezdődött, de akkor már tudtam, hogy nem tévedek. Székesfehérvári kórház, ügyelet, semmit nem hall a doki. Most mit tegyek? Mitől lehet? Csak arra tudtam gondolni, hogy mivel általában az ágyában, vagy onnan kivéve jelentkezett, valószínűleg abban van valami, vagy a matracában, vagy a szobában. A penészfoltokat kezeltük, az ágyát átköltöztettük, letiltottam a tejterméket és három napon belül elmúlt (hogy ettől, vagy amúgy is, nem tudom). Már visszaköltöztettük, és azóta elszórtan, egy-egy nap jelentkezett nehézlégzés, de nem volt vészes. Januárra van időpontunk a pulmonológiára, Fehérvárra, remélem ott kiderül valami, ha más nem vérvételből valami allergia, ami ellen lehet mit tenni, vagy felírnak neki rendszeres puffokat.

Karácsonyi vásárlás
Sajnos nincs nagy tehetségem a karácsonyi hangulat megteremtéséhez és ezt a férjem minden évben panaszolja. Persze vele elég nehéz éreztetni az advent - karácsony hangulatát, mert gyakorlatilag minden próbálkozásomat kudarcra ítéli.
Az ablakba nem lehet világító lámpácskákat tenni, mert az parasztos, ronda.
Az ablak párkányára nem lehet mécsest tenni, mert kigyullad a függöny és különben sem látszik, mert a sötétítőt behúzzuk este. Karácsonyi dalokat, feldolgozásokat nem lehet hallgatni (már több stílussal is próbálkoztam), mert az gej és őt idegesíti. Karácsonyfát az utolsó hét utolsó napján szoktuk venni, ezzel egyidőben hozzuk le a díszeket is a padlásról. Az adventi koszorúnak nincs hely, mert az asztal mindig tele van, (sőt a karácsonyfának sincs). Vásárolni utolsó hét utolsó előtti napján megyünk el és felét nem tudjuk megvenni azoknak a dolgoknak, amiket akarunk, ráadásul az ajándékok gondja csak az enyém. Találjam - egyeztessem le ki mit akar, hol fogjuk megvenni, mennyiért (ha ott nincs, találj ki mást, mert idő már nincs elmenni máshova). A karácsonyi menü egy-két nappal előtte körvonalazódik, de aztán a vásárolt holmik fényében módosul.
Szóval nálunk kicsit problémás ez a karácsonyi hangulat. Ha lenne időm, de nincs, arra, hogy kézzel készített ajándékokat adjak, lehet, hogy más lenne a helyzet.
Ha valakinek van ötlete, hogyan lehetnék ügyesebb, örömmel fogadom.

Sütik
Van egy jó kis mézes receptem és egy piparkakku (svéd vagy dán karácsonyi keksz) receptem, amit kötelező jellegel, valamikor karácsony előtt elkészítek. Sajnos van, hogy az ünnepre már nem marad. Most még nincs melaszom, ami a piparkakkuhoz elengedhetetlen, úgyhogy az biztosan fog maradni, mert csak jövő héten tudom megsütni.
Ha kész vagyok, ide teszek képet és recepteket.

Horgolás

Új időtöltésem a horgolás. Kitaláltam, hogy mivel a fiuk mellett mostanában varrni nincs időm és lehetőségem, azért mégis dolgozhassak valamit, horgolni fogok. A kis sógornőmnél találtam egy könyvet, ami az alapokat elmondja, és rengeteg babatakaró mintát közöl, kölcsönkértem és megtanultam belőle a horgolás alapjait. Szerencsére nem nehéz, persze ezek tényleg az alapok.

Haladósabb, mint a kötés, bár azt is szeretem.

Bevásároltam a Martonvásáron újonnan nyílt rövidáru boltban horgolótűt és fonalat és belefogtam egy babatakaróba, amit Orsi barátnőm leendő kisfiának készítek. Majd lesz fénykép is, de ma lemerült a gép és még úgyis csak pár blokk van meg, majd a végén lefotózom.

Áronnak persze nem tetszik, hogy horgolok, állandóan összegabalyítja a fonalamat és szedi ki a tűt a kezemből, így nem is mindig könnyű, de legalább valami hasznos tevékenység.

Ábel pedig a múltkor a fonalaimat piszkálgatta a szekrényben, apukája kérdezte tőle, mit csinál. A válasz: "Cérnálkodok". Azóta a férjem, ha meglátja a kezemben a fonalat és tűt, rögtön megkérdezi, mit csinálsz? Cérnálkodsz? :)

Ezzel kapcsolatban böngészgettem a neten is és olyan sok jó fonalat találtam, amik viszont igen drágák. Kiszámolva olcsóbb megvenni egy 6000 ft-os babatakarót, mint a fonalat hozzá és elkészíteni, mert nem jön ki annyiból, ha igazán finomat és szépet szeretnél. Én most sima akril fonalat vettem, de igazán csodásak is vannak, gyapjú és pamut fonalak, sőt bambusz és ezeknek a keverményei. Mindegy, majd egyszer hátha azokra is sor kerül.

Elkészült az első horgolt munkám, egy babatakaró. Íme:

Horgoltam blokkokat, az általam kiválasztott akryl fonalakból és a tervezés után meghorgoltam őket teljesen egyszerű kispálcákkal. Amikor mindegyik kész volt, összehorgoltam őket, és egy kis keretet is készítettem neki. A barna árnyalatait használtam, mert kisfiunak lesz, de hogy ne legyen nagyon komor, fehérrel kereteztem. A net gazdag tárháza a horgolásnak is sok jó anyagot találtam, pl. itt. Ezúton is köszönöm neki a horgolás kezdőknek "tananyagát", nagyon hasznosnak bizonyult. Köszönöm a mintákat is, hogy nem titkolja, hanem közzéteszi. Meglepetésemre még a youtub-on is rengeteg videó van horgolásról-kötésről.

Ebből a könyvből dolgoztam:

Főzés

Semmi tehetségem ahhoz, hogy amikor elkészül a finom étel lefényképezzem valamilyen előnyös pózban és azon melegében feltegyem a blogra. Egyszerűen nem megy. Hol fényképezni felejtek el, hol ronda és homályos lesz a kép, hol meg nem ízlik az étel senkinek.

Sütőtökös tészta

Egy barátnőmnél ettem talán tavaly előtt ősszel és nagyon ízlett. Azután elkészítettem itthon vagy kétszer, és itthon is nagyon finom lett. Most ősszel már alig vártam a sütőtökszezont, hogy újra elkészíthessem, de valahogy nem esett jól. Lehet az is, hogy túl sok koriandert raktam bele. Krisztián egyáltalán nem evett belőle, sajna ment a kukába, pedig tényleg jó kis recept ez és finom.

Hozzávalók:

sütőtök

koriander

tejföl

tojás

tészta

olaj

ső

sajt

Az olajon megpattogtattam az egész koriandermagokat, belekockáztam a megpucolt sütőtököt, pároltam. Majd mikor már puha lett, a tejfölt is hozzákevertem és rottyanás után a robotgépben pürésítettem. A tojást én nem tettem hozzá, gazdagítás céljából van rá szükség. A kifőtt tésztával összekeverni és tepsibe simítani, majd sajttal megszórni és megsütni a végén.

Szilvás-diós pite

Tulajdonképpen nem is pite, de nem jutott jobb szó eszembe rá.

Az édes kelttésztát szét kell nyomkodni egy tepiben, megszórni cukrozott dióval és megpakolni bőségesen kimagozott, megmosott felfelé fordított fél szilva szemekkel. Nekem nem volt elég szilvám, így almagerezdeket is tettem rá, nem rontotta el. Nagyon fimon lett! Erről készült kép is.

Kipróbáltam még Napmátka gombalevesét, de sajnos valószínűleg sok borsot tettem rá, mert nagyon csípős lett és senkinek nem ízlett. (Krisztián szerint nem túl fantáziadús leves) és kipróbáltam Max feleségének almás sütijét. Ez mindenkinek nagyon ízlett, csak nekem nem. Darabos diót szórtam a tetejére, az finom volt, de a süti csak édes, semmi extra, az alma nem is érződött rajta.

Rétesek

Sok gasztroblogon téma mostanában a rétes. Én is kedvet kaptam. Készítettem körtéset, almás -diósat és meggyes-tejberizseset. Mind finom volt. Bolti rétestésztából dolgoztam. A körtéshez a körtét megpároltam vajon, cukorral és mandula aromával ízesítettem (sajnos Amarettó likőröm épp nem volt itthon). Csak egy fajtát sikerült lefényképezni. A kence, amivel a réteslapokat és a tettejét kentem innen származik.

A férjem csodálatos rakott káposztája

Az elmúlt hétvégén finom savanyúkáposztát vettünk a helyi zöldségesnél és rögtön megkívántuk családilag a rakott káposztát. A férjem állt neki szombaton az elkészítésének. Készített egy jó gazdag pörköltalapot és a darálthúsból friss majoránnával finom pörköltet főzött, majd összekeverte a rizzsel és összerakta a káposztával, a tetején tejföllel. Olyan gyorsan elfogyott, hogy nem tudtam fényképezni. Mmmm....

Délutáni rajcsúrozás

Itt a telepen, ahol lakunk nagyon jó kis társaság jött össze. Persze összehoz a közös sors és a gyerekek, de azt gondolom, hogy igazán kedves és segítőkész emberek barátságát élvezhetem.

Mikor Áron születésekor kórházba kellett mennem, a szomszéd lány jött át (akinek van egy Ábel korú kislánya) és 6 órától itt ült a nappalinkban, hogy ha Ábel felkelt, fel tudjon menni hozzá.

Amíg korházban voltam főztek ebédeket a férjemnek és az apósomnak, küldtek nekem a kórházba mogyorót, kesudiót, újságot és könyveket. Sokszor ellátnak zöldséggel, vesznek nem csak a saját gyereküknek zoknit, ha jó áron kapnak, hanem nekem is. Rengeteg mindent köszönhetek nekik, tényleg. Jó, hogy itt vannak. Mikor a gyerekeink kicsik voltak, sokat sétáltunk együtt, most már ez nehézkes, mert mindannyiunknak más az időbeosztása és vannak külön programjaink, ráadásul nekem már két gyerekem van, de azért délutánonként összejövünk.

Tavaly, mikor terhes voltam Áronnal, az ősz beköszöntével ők jöttek délután játszani hozzánk. Nyáron mi dekkolunk a kertjeikben. (A képeken a városunk játszóterén vagyunk, az utolsó szép és meleg őszi napot kihasználva csoportosan kivonultunk és sokat játszottunk. Sajnos a hideg miatt mostanában csak sétákra megyünk, játszótérre nem.)

Tavaly kicsit jobb volt a helyzet, mert ált. volt forralt bor, süti, mostanában csak egy finom teára futja, de azért a hangulat így is jó. Tegnap is így volt ez. Készítettem néhány videót és képet a srácokról, nagyon aranyosak voltak. Betettem az Alma együttes egyik lemezét és úgy beindultak, hogy a hasunkat fogtuk. Még Áron is rázta a fenekét. :)

Jó, mert nem csak mi, hanem a gyerekek is jóban vannak, kissebb-nagyobb összezördüléseket leszámítva. Most Zsigi a nagy kedvenc és viszont. Tegnap összevesztek valamink, mire szóltunk nekik, hogy ti jó barátok vagytok, ne veszekedjetek. Erre Ábel odament egész közel Zsigihez megfogta az arcát két oldalt és mondta neki: "Ne veszekedjünk!" és mintha egy puszit is adott volna neki. Édesek voltak. Mostanában már tudnak együtt is játszani, nem csak egymás mellett. Labdáznak és sokat dumálnak, de azt nem tudom mit, mert általában én nem értem, de láthatólag ők jól megértik egymást.

Mikor a szomszéd srác bejött, Áron óriási üvöltést csapott, gyorsan ideiszkolt hozzám, bebújt a hátam mögé, és az üvöltést abbahagyva, onnan nézdegélt Szabolcsra. Nagyon aranyos volt. Furcsa volt látni, hogy milyen kis félős, Ábelnél soha nem figyeltem meg hasonló reakciót.

A videón pont egy lassú szám megy, de azelőtt gyorsakra táncoltak a srácok. Áron is megjelenik rajta, átsétál a képen, de legalább látszik, hogy tényleg egyedül megy, végre sikerült lekapnom.

Összeköltöztetés

Ezen a hétvégén nagy munkában voltunk. Kaptunk egy komódot és egy gardróbszekrényt egyik barátnőmtől és szerettünk volna újra összebútorozni a férjemmel a hálószobába. Egy ideje mindketten máshol aludtunk.

Áron születése után, nem mertük a fiukat összeereszteni, és egy szobába altatni, így Áron hozzánk került. Az éjszakai riasztásoknak hála, a férjem leköltözött a nappaliba, mert ő elég korán kel amúgy is, és így még legalább négyszer ébredt éjszaka Áron bömbölésére.

Aztán fél éves korában én is elköltöztem Áron mellől, mert már éjszaka nem nagyon ébredt, reggel, ahogy kinyitotta a szemét és meglátott azonnan bömbölni kezdett és azt akarta, hogy azonnal vegyem ki az ágyából. Nekem meg valahogy ez nagyon nehezemre esett, rögtön miután kinyitom a szemem, kiugrani és cipelni Áron komát. Úgyhogy megszöktem, Ábelnél aludtam.

Aztán hogy Áron már kilenc hónapos elmúlt, amúgy is felmerült, hogy nem kellene-e összeköltöztetni őket, de mindig fáztam a gondolatra, mert elég különböző módon és időben alszanak és nem tudtam elképzelni, hogyan fogom megoldani.

Már két napon túl vagyunk, eddig valahogy azért ment a dolog, bár a tegnapi délutáni alvásuk kicsit megviselte az idegeimet. Áron elaludt volna, de Ábel folyton ugrált az ágyán, kiabált, hiba szóltam rá, addig-addig, míg Áron szeméből is kiverte az álmot és miután kemény fegyelmezéssel ő csendben maradt, Áron kezdett neki fesztiválozni. Egy órán keresztük kuksoltam mellettük, úgy a falhoz lapulva, hogy Áron ne lásson, de Ábelre elég nyomást gyakoroljak.

A szoba kicsit zsúfolt lett, mert van egy nagy kék ágyunk (ami persze eddig jól jött), de szeretnék helyette egy matracot, mert nagyon sok helyet foglal. A jó kis fotelt is ki kellett paterolni, mert nem maradt helye, ezért kellett a falhoz lapulva várakoznom az elalvásukra.

Szóval újra összebútoroztunk a férjemmel a hálószobába. Már alig várom, hogy belerakhassam a ruhákat az új szekrényekbe és mindennek meglegyen a helye.

A lakásunkba még sokmindenre volna szükség, ahhoz, hogy valamennyire (amennyire a gyerekektől lehet) rendet tudjak tartani, mert annak előfeltétele, hogy mindennek legyen helye. Pl. még nem tudunk hova tenni a porszívót a lenti szinten, nincs hova akasztanunk a kabátokat, a háti hordozó is állandóan útban van. Nem beszélve a patchwork holmiaimról.

Lumbágó és egyebek

A gyerekek nőnek én meg öregszem. Ezt most volt alkalmam megtapasztalni, mert eddigi életem legfájdalmasabb lumbágója tört rám tegnap előtt. Haza kellett hívnom a férjemet is, mert nem bírtam emelgetni a gyerekeket, sem lehajolni, sem felállni, leülni. Masszívan szenvedtem, mígnem a férjem rám parancsolt, hogy valamit csináljak, hallva, hogy néha felordítok és elsírom magam, mikor fel kell állnom az ágyról, így kihívtam az ügyeletet. Még nem voltak nálunk. Két olyanforma ember jelent meg, mintha a közeli építkezésről ugrottak volna be egy kezelésre, de igazából értették a dolgukat, mert egy fájdalomcsillapító injekció nagyon sokat segített. Másnap meglátogattam az egy éve hanyagolt háziorvosomat, és kértem tőle gyógyszereket. Remélem hosszú távon nem lesz rá szükség.

Persze nem csodálkozom, hogy így jártam, nem mozgok, húsz kilóval több vagyok, mint három éve és teljesen merevek az izületeim. Na, mindegy, lesz ez még így se.

Áron kilenchónapos volt 13.-án és lehet, hogy hihetetlen, de elindult. Igazából pont azon a napon tett meg több lépést is egyedül. Már kitotyog egyedül, fogódzó nélkül a konyhába, vagy bárhova. Legjobban az apja és köztem szeret egyedül menni. Nagyon édes, mint egy kis robot, és a kezei az égben. Nagyon-nagyon tetszik! Szerettem volna lefényképezni, de eddig nem sikerült. Ha meglátja a gépet, rögtön rástartol, így nem tudom lefotózni. Amúgy is sokat nyílt, a világ is elkezdte érdekelni. Minden autót úgy vizsgál meg, hogy a földön tologatja és "háromkerekűzik" mellette. Ha lendkerekes, azt imádja, akkor húzogatja, felemeli és figyeli, hogy pörög a kerék. A saját játékai továbbra se érdeklik, már nem is próbálkozom. Lassan eladom mindet a teszvesz-en.

Ábel szépen beszél. Nagyon élvezetes lett vele az együttlét. Figyelnünk kell arra, hogy mit mondunk, mert hihetetlen módon ragad rá minden. Azt szokta mondani nekem, hogy "szeretem, a kis pofádat", ezt az apja szokta mondani neki és akkor örvendeztet meg ezzel, mikor a szeretetét akarja kifejezni. Folyton mesél. A kedvencei Anna, Peti és Gergő minden sztorija. Tényleg jók. Meg a Böngészőket szereti, most már egy-egy oldalról sokat tud mesélni.

Néha kiborítanak. Ábel sokat bántja Áront és nehéz megértenie, hogy nem lehet bármivel fejbeverni, csak mert közel megy hozzá. Már próbálkoztunk szépen, csúnyán, hogy megértessük vele, hogy ez nem módi, de látszik, hogy legtöbbször ösztönből cselekszik, és utána megbánja, de ez nem akadályozza meg abban, hogy a következő másodpercben újra nekirontson. Bár Áron is óvatosabb, inkább kikerüli Ábelt, ha lehet, de ha valamelyik játék nagyon csábító, elfeledkezik az óvatossaágról. Továbbra se tudok semmit csinálni tőlük. Áron üvölt a járókában, de néha muszáj kibírnia. Ábel sokat beszél nagyon, néha olyan kifejezéseket használ, hogy el kell gondolkodnom, honnan veszi. Pl: "Nincs választásom." :)) Valószínűleg a mesékből veszi, csak én nem mindig tudom, melyikből. Kedvencei: Vuk, Bob, a mester, Thomas (azt ritkán engedem nézni, mert néha éjszaka rosszat álmodik miatta), Éliás, a kis mentőhajó (ez nagyon édes norvég mese, mindenkinek ajánlom) és természetesen a Kisvakond történetei. Azt este is el kell mesélnem néha, és ilyenkor látom rajta, hogy maga elé képzeli a képeket.

Áronnak mindig az kell, amit nem szabad, pl. a mosogatógépet szereti püfölni, és mindent azonnal lerámol. A játékpolcot ugyanúgy, mint a vizes ruhával teli lavórt, vagy a már összehajtogatott ruhákat az ágyról, amiket még nem sikerült elraknom. Szóval néha kiborítóak. Persze megint betegek, ill. szeptember óta egyfolytában. A baj az, hogy drága a megelőzés, bár C vitamint és multivitamint vettem nekik. Most már a porszívó az orszívóval a szoba berendezésének része lett.

Eltört a kiskádunk, és ezért mostantól együtt fürdik a két srác. Rém aranyosak, Áron pancsol ezerrel és élvezi a fürdést, Ábel próbál játszani a hajójával. Néha zavarja Áron, de elnézi neki, ott nem bántja. Készítettünk képeket is.

Néhány, az elmúlt időszakban főzött étel

Erdőhorváti perec.
Recept itt.
Sajnos nekem nem sikerült. Mi Krisztiánnal nagyon szeretjük ezt a perecet, mikor egyszer egy évben eljutunk (már három éve nem voltunk) a mesterségek ünnepére a várba, akkor mindig vettünk, mert nekem volt Patakon egy erdőhorváti osztálytársam, ő néha hozott kóstolót. Tényleg, ez most jutott eszembe, a közösségi portálon esetleg megkérem, szerezzen nekem egy autentikus receptet. Nem kétlem, hogy a fentebbi helyen is autentikus a recept, de nekem egyszerűen puha, hatalmas perecek lettek. Egyrészt iszonyúan megkelltek, pedig az előírt élesztőmennyiséget tettem bele, és nem hogy feljöttek a víz színére, hanem le se szálltak. Szóval valami nem volt oké. Lehet, hogy a tej-tojás mentes változat jobb lenne. Azért elfogyott, az íze nem volt rossz, de nem erdőhorváti perec volt. Majd még kísérletezem.
Juhtúrós puliszka
Ezt sokszor ettük gyerekkoromban. Anya telemia sajtott tett akkoriban rá. Nagyon szerettük. Mivel Erdélyből hoztam jóféle juhtúrót és sós sajtot, és anyukám épp nálunk vendégeskedett, így elkészítettem az ő örömére is.
Az elkészítése egyszerű. Háromszoros vízben megfőzzük a kukoricadarát (sokféle puliszka recept van, én darából szoktam). A vízbe sót teszünk és főzzük, míg sűrű lesz. Utána kiolajozott tepsibe öntöttem, rászórtam a szalonnapörcöket, amit előszőleg húsos szalonnából kisütöttem és a sós sajtot ráreszeltem. Sütőben pirosra sütöttem, miután a tetejét tejföllel megpöttyöztem.
Sült zöldséges tészta
Valahol olvastam, talán Trinytinél, de már nem tudom. A zöldésgeket úgy válogattam össze, hogy mit tartalmaz a hűtő. Eszerint került bele: padlizsán, cukkini, kápia paprika, paradicsom.
A padlizsánt és a cukkinit külön-külön sütöttem meg, a cukkinit roppanósra a padlizsánt krémesre. Készítettem egy hagyma, fokhagyma, paradicsom alapot, beleszórtam a paprikát és megvártam míg eléggé szétfőztem a zöldésgeket. Utána összeöntöttem mindet és egyet rottyantottam rajta, majd al dentére főtt tészta és sajt volt a további hozzávaló.
Nem jellemző rám a túlzott pepecselés, de szeretem, ha a padlizsán nem gumis, és a hagyma nem ropog a fogam alatt, azért készítettem külön-külön a zöldségeket. A fűszere pedig csak só és bors volt. Szerintem nagyon finom lett, még Ábelnek is ízlett. Ő nagy kritikus.
Zöldséges fasírt
Ezt a szegény fasírtot alig tudtam megmenteni a fénykép kedvéért, azért árválkodik. Finom lett.
Maradék rizi-bizi, tojás, kevés sós sajt, kápia paprika, búzadara (elfelejtettem, hogy én ezt igazából zsemlemorzsával szoktam készíteni) és kevés panír (zsemlemorzsa) a tetejére. Bő olajban kisütni. Jó ízű fasírt lett.
Szilvalekváros bukta
A férjem imádja a kelt tésztákat. Szilvalekvárt anyukám tett el nekünk, nagyon finom. Kicsi buktákat csináltam, szépen megkeltek, tele is lett a tepsi és estére alig maradt öt darab. Igaz, kóstolót is vittem belőle.
A tészta a Horváth Ilonka nagybecsú szakácskövéből származik, semmi extra, vajas kelt tészta friss élesztővel.

A férjem főz

Szeptember 27.-én volt a szülinapom. A nagy csóróság miatt ajándékot nem kaptam, nem is vártam. Reggel azzal ébresztett a férjem, hogy boldog szülinapot kívánt és kifejezte, mennyire sajnálja, hogy így megöregedtem. Szóval jól indult a nap.

Egész nap így telt az idő. A srácok békések voltak és aranyosak. Krisztián egész nap főzött, és délutánra ilyen menüt rittyentett

Szallonnával tűzdelt csirkemell zöldségekkel sütve és tálalva, valamint petrezselymes burgonya.

A fiuk nélkül ettük meg. Nagyon-nagyon finom volt, vérré vált bennem. Sajnos nekem nem volt időm tortát sütni, alapanyagom se nagyon volt, úgyhogy én hoztam igazi cukrászdai krémest.