Receptek vegyesen

Fekete retek krém, amit itt találtam. Nagyon finom és üdítő volt. A családnak nem ízlett, de nekem igen, meg is ettem az egészet. Így télen szerintem különösen jó, mert az ember a hideg miatt kívánja is csípőset.

Egy bevált süti. Ausztrál keksznek hívják, egy kedves barátnőmtől kaptam a receptet.

Itt az eredeti recept van, sokféleképpen variálható (szoktam is), és kevesebből is el lehet készíteni:

300 g vaj/margarin

6 evk méz

2 bögre liszt

1 bögre cukor

2 bögre kókuszereszelék

1 bögre mazsola

1 bögre dió

2 bögre zabpehely

4 kk szódabikarbóna

Ezen kívül: csoki, kakaó, vagy bármilyen más aszalt gyümölcs.

A vajat felmelegítjük a mézzel és mikor megolvadt, beleöntjük a korábban 3 evk langyos vízben feloldott szódabikarbónát. Érdemes várni kicsit, míg kihűl, mert nagyon tud pezsegni.

A száraz hozzávalókat összekeverjük és ráöntjük a vajas-mézes keveréket. Jól összegyúrjuk. Én kis lapocskákat szoktam belőlük formázni (az eredeti receptben úgy van, hogy gombócot kell formázni és majd ellapul sütés közben, hát nekem nem lapult el, és sületlen maradt, így legközelebb okosabb voltam), és sütőpapríros tepsire rakosgatom. Ha nem áll össze, kis langyos vízzel segítek. Rengeteg lesz belőle. Vigyázni kell, hogy ne égjen meg, ezért 160C-on sütöm úgy 20 percig.

Többnyire sütiket sütök. Az alábbiak készültek az elmúlt időszakban:

Almás kelt tészta

Már néhányszor készítettem. Most annyi változtatás történt, hogy a megsült tésztára készítettem egy Hulala tejszínhabot (tejszínpótló, nagyon jól megmarad, de nekem túl édes) és lehűtöttem. A kelt tészta, fahéjas alma, édes tejszínhab nagyon finom együtt. Receptet nem írok, mert annyira egyszerű.

A

Esti altatás

Mikor Ábel megszületett, rettentő szigorú akartam lenni, nehogy majd ringatni kelljen, vele aludni, vagy neki velünk. Szerettem volna olyan szokásokat kialakítani, ami kezdettől fogva jól működik, neki is megfelel és nekünk is. Hát, talán nem meglepetés, hogy nem voltam valami ügyes.

Nem akart cumizni, szoptatni nem tudtam, így a cicin alvás kilőve. Nyolc féle cumit vettem neki, egyiket se akarta elfogadni, de nem tudott elaludni. Az első három hónap rémálom volt, rengeteget ordított. Próbáltam ringatni, énekelni neki, hagytam ordítani. Sok módszert kipróbáltam (Suttogó összes), de semmi nem jött be. Aztán valahogy megkedvelt egy lapos macit, amit a szájához tartott és közben a nyelvét cumizta, ez a módszer bevált. Alvás előtt megetettem, büfi és betettem az ágyába hasra, aztán elaludt, nem sírt. Mikor felébredt nagyon édes volt mindig, sokat gügyögött - gagyogott.

Sokszor felébredt éjszaka, néha csak a macit kellett visszaadni, de sokszor enni akart, néha ott kellett ülnöm mellette, ritkán ringattam is. Egészen kilenc hónapos koráig tűrtem, aztán úgy döntöttem, leszoktatom az éjszakai etetésről. Két éjszaka ordított, követelete a kaját, de nem adtam, kitartottam és harmadik alkalommal átaludta az éjszakát. Szinte el se hittem. Onnantól sokkal jobban evett napközben, adtam is neki több tápszert, ha kért. Azért másfél éves koráig még voltak fárasztó éjszakák, és betegségek idején újra etettem, ha kellett, mert a teát nem fogadta el és inkább azon voltam, hogy fogyasszon sok folyadékot. Az egyedül alvást viszont teljesen megszokta, annyira, hogy nem jött át soha hozzánk, hogy inkább ott aludna, akkor sem, mikor már nem rácsos ágyban aludt. Áron érkezése előtt egy hónappal költöztettük ki a rácsos ágyból, amit nagyon szeretett, és egy nagy ágyba tettük (nem gyerekágy, hanem felnőtt méret), amit azonnal elfogadott. Ezt is szereti. Mikor kórházban voltam Áron születése miatt, a házban fellelhető összes plüsállatot begyűjtötte az ágyába, akiket úgy kellett lassan, egyenként kicsempészni, mert már nem fért el tőle, ill. nem találta éjjel a macit a sok állat között.

Egészen pici babakorától énekeltünk neki esténként. A Beli buba című, Szalóki Ági lemezén hallott altatót énekeltük neki együtt Krisztiánnal. Azt most is szereti. Aztán megszerette József Attila altatóját és azt kellett minden este elmondanom. Aztán a Kisvakond néhány meséjét kérte, amit fejből mondtam. Néha vetítettünk neki. Most épp semmi rituálé nincs, sajnos, mert Áronnal közösen alszanak és legtöbbször Áron már alszik, mikor felmegyünk. Néha elolvasunk előtte egy-egy könyvet, de mikor már ágyban van, nem tudok neki mesélni. Nem mintha lázadna, de én remélem, hogy ha Áron nagyobb lesz, együtt tudok nekik mesélni és újra lesz fektetéses rituálénk.

Áronnál egész másként alakult. Őt se kényeztettem holmi altatással, de a kezdeti időben nem voltam szigorú. Mivel ő szopott is kevés ideig, a cicizés lehetőség volt az első három hónapban is. Szerette is. Mikor két hónaposan kórházba kerültünk, észrevettem, hogy ő úgy szeret elaludni, hogy szemlélődik. Ezért hozzászoktattam a cumihoz. Alvás előtt a szájába adtam, de mellette maradtam. Aztán később megszeretett egy, az ágyában felejtett, régi takarót, úgyhogy neki az lett az alváshoz szükséges kelléke, meg a cumi. Nála nincs is semmi faxni. Felviszem aludni, megetetem, ha kell, beteszem az ágyába és odaadom a cumit és takarót. Befordul, dumálgat, elalszik. Ő is általában derűsen ébred, aminek szoktam örülni, hagyom is kicsit, hogy szokja. Kiegyensúlyozott gyerek, nem szenved attól, hogy egyedül alszik, ill. most már Ábellel egy szobában. Szépen meg is szokták egymást, egy - két hét volt, amíg nehéz volt az elalvás mindkettejüknek.

Szerintem az a fontos, hogy a gyereknek ne kelljen olyan kellék az alvás előtti komfortérzetéhez, ami arra kényszerítheti a szülőt, hogy ott maradjon mellette, míg elalszik. Rengeteg idő és szerintem felesleges. Mindenkinek meg kell tanulnia egyedül elaludni, mert a pihenés fontos dolog, ha olyasmihez szokik hozzá, amit nem lehet mindig biztosítani, az neki is szenvedés.

Azért írom le ezeket, hátha valakinek segítség. Sokan fordultak hozzám, főleg első gyerekesek, hogy hogyan csinálom, hogy hiszti nélkül alszanak a gyerekek. Hát, így.

Egy nap krónikája

Nyöszörgés, már jövök kifelé az álomból, ordítás, ugrom, telefon: 4.50. Szaladok. Kapom a vizes üveget a gyerek ágya mellől, tömöm a szájába félig vakon, mert alig bírom kinyitni a szemem. Iszik, játszócumi be, kiosonok. Visszafekszem, hason elhelyezkedem, lassan merülök vissza az alvásba. Nyöszörgés, ordítás, szaladok, közben kérdezem félhangosan, most akkor már éhes? Hát igen. Cumisüveg kihoz, mikróba melegít, sötétben belemer a tápszer (fele mellé, hány kanálnál is tartottam?). Ezerrel ráz, mert marha sűrű és idegesíti a bébit, ha nem jön. Elégedett cumizás, oké, mindjárt alhatsz. Büfi, fektet. Visszafekszem, elhelyezkedem, merülök, eszembe jut egy kényes téma, konfliktus, kipattan a szemem. Lejövök, férjet boldogítom, aki még aludt volna, de úgyse lehet neki, hát kirugdosom. Na jó, hozok kávét, legalább együtt kávézunk. Gyerek (kisebbik) fenn prüntyög, kiabál, szórakoztatja magát, röhörészik. Felmegyek, lehozom, ekkor még csak 5.30 van, legalább nem ébreszti fel a nagyot. 6.30-ig szórakoztatom, aranyos, nevetős, örül, hogy hancúrozhat velünk. A kávét követeli, a kenyeremre pályázik, igyekszik kiborítani, amit lehet, de mindegy, már edzettek vagyunk, felváltva kortyolunk, a másik védi a környéket és szórakoztatja a gyereket. Fél hétkor elmegy a férj, gyerek aludni. Végre le tudok ülni a géphez. Dolgozom intenzíven fél órát-egyet. Közben eltervezem a mai menüt, mit kell elintézni, bepakol a mosogatógép, elindít. Ábel ébred, csoszog a folyósón. Meglátnak, örülnek, a kicsi se akar már az ágyában maradni, mindegy, ma doki a program, jobb is, hogy így van. Nagy lehoz, kicsi fenn hagy, egyfolytában zsörtölődik, nagy tejez, átpelusoz. Befejez, vissza fel. Kicsi is kivesz, hálózsák le, alig bírja kivárni, fut-szalad. Nagyot közben öltöztet sétához, készséges, segítőkész. Kicsi közben kipakol a hálószobai szekrényeinkből, átmegyek, minden cucc össze-vissza a földön. Imádlak! Kicsi felöltöztet sétához (body, harisnya, pulcsi, plusz zokni). Nagy közben az ágyában hancúrozik. Én is felöltözök, dezodor elfelejt, gyerekszobában éktelen bűz. Ki kakilt be, senki nem jelentkezik, szagminta, a nagy. Na, minden le (nadrág, harsinya, pelus) Közben kicsi jön matatni, elhajt, inkább a hálószoba, még egy szekrénynek annyi. A száraz, hajtogatásra váró ruhák az ágyon, annak is neki kell állni, már három napja vár a sorára, alig bírok lefeküdni este. Minden ok. Lejövünk, barátnőnek kéne CD, nincs időm megkeresni. Indulás a dokihoz. Áron üvölt, utálja a sapkát, tépi, Ábel már felöltözve a folyósón flangál, üvöltözik. Áron babakocsiba, húzom a cipőm, kabát, hopp pisilni kell. Ajtó becsuk, gyerek üvölt kint, "Mindjárt kész van anya, ne ordítsatok!" Kint hűvös, hála Istennek már úton vagyunk. "Ábel sietnünk kell, mert a doktornénihez megyünk"" Igen, ott az a víztorony" Áron ne ordíts, te most nem jöhetsz ki, nem bírlak el. Ábel, erre, fogd meg a kezem. Igen, a csúnya bácsik itthagyták a csövet, igen, koszos és büdös. Gyere már, ne lépj bele a pocsolyába, na jó a kicsibe beleléphetsz, a nagyot kerüld ki. Ez nagy. Ez kicsi, nem az nagy. Nézd csak, lehet hogy ott vannak Lamóék! Érjünk oda gyorsan! Hát, nem Lamóék, de mindjárt látjuk a kamionokat. Nem, most a kutyuskát nem nézzük meg oldalt, mert sietünk, tudod, a doktornéni vár. Igen, az egy tartályos kamion. Most nem megyünk a zöldségesbe, mennünk kell, majd visszafelé. Igen, majd kiflit is veszünk, túró rudit is és pudingot is, de majd csak visszafelé. Odanézz, arra fára mennyi veréb szállt, lehet, hogy ott tartnak valami megbeszélést. Miről? Hát hogy hol találnak eleséget, elmesélik egymásnak. Tudod milyen épület ez? Igen, az ovi. Majd iskolába is mész, de előbb oviba. Nagyon jó lesz. Kati és Zsigi is jönnek majd, sokat lehet játszani egész nap és tanultok új mondókákat. Megmutatod Áronnak a nyuszikat? Oké, jé, egy malac, pedig itt nyuszik szoktak lenni. Szia Malac! Jól vagy? Áron, mit mond a malac? Röf - röf - röf. Igen, nagyon ügyes vagy Ábel, tényleg így csinál. De vicces! Milyen malackát ismerünk? Mazsola? Igen, de Tádé tengeri malac, nem ilyen, csak Mazsola ilyen. Ő is szeret túrkálni. Igen, cica. Áron, nézd, ott egy cica. Hogy csinál a cica:? Miáú-miáú. Sziasztok cicák, mi megyünk.

Doktornőnél esnek ki az ajtón. Levetkőztet mindkettő, rajtam még kabát, sapka, én is megszabadulok a gönceimtől, a váróban 10 szülő - 10 gyerek és még jönnek folyamatosan, ezer fok. Izzadok a kötött pulcsimban, amit most látom, hogy fordítva vettem fel. Mindegy, most nem tudok kimenni a mosdóba, megfordítani, le van tojva. A gatyámon három fehér folt, mintha sütimaradék lenne. Igaz, elfelejtettem otthon tükörbe nézni, mielőtt elindultunk, most már bánom, milyen lehet a fejem? Egyik gyerek teljes tüdőből ráköhög Ábelre, na, ezt visszük, akármi is. Jó sokat várunk, el is fáradok. Mielőtt bemegyünk lefertőtlenítem a kezüket a mindig nálam lévő száraz fertőtlenítővel, hátha kevesebb kórságot viszünk haza. Mikor kijövünk mégegyszer. Doktornő szuper aranyos, Áron kapaszkodik belém ezerrel, valahogy leszakítom és a doktornő ölébe taszítom, mert le kell vetkőztetnem Ábelt. Ő is ordít, magyarázok ezerrel, a doktornő szintén. Az Anna, Peti mese kapcsán megnyugszik, de csak addig, míg hallgatja, mikor a füle kerül sorra, ismét ordítás. Mindeközben Áron a lábamba kapaszkodva áll és néz kétségbeesetten, néha nekilát bömbölni. Alig hallom, hogy mit mond a doktornő a kezelésről (éjjel sokszor köhög Ábel, úgy, hogy nincs akut betegsége, egészségügyis anya izgul). Áron következik, addigra Ábel elmélyülten figyeli a halakat (szép az akvárium, tényleg) és fellváltva kekszért könyörög. Áron üvölt, már nem is nyugtatom, rá nem hat Anna és Peti mese. Igyekszem túllenni rajta, szerencsére semmi gond. Receptek a kezeben, táska a vállamon, Áron a karomon és fogom Ábel kezét kifelé. Ábel köszönjél! A felöltöztetés rémálom, szól a telefonom, most nem tudom elintézni. Végre kint. Ábel, megyünk a boltba. Ne menj ki előre a kapun! Én megyek elől! Veszek kiflit, nem ropit és kekszet nem, mert keksz van otthon. Vizet nem hoztunk, majd veszünk valamit. Bolt. Tényleg, nagyon helyes plüsállatok, milyen nagy. Igen, ez a bolté, nem visszük haza, nincs pénzünk rá. Veszünk: tejet, pudingot, kenyeret, kiflit, Fele Ároné!. Mehetünk. Telefon, nem hoznál cigit? Ok. Vissza. Boltokba be, boltokból ki. Kell néhány dolog. Hú a posta is lenne még, nem most már ahhoz tényleg nincs kedvem. Gyere Ábel, most már tényleg haza megyünk. Még a zöldségesbe be kell menni és Bogihoz, de utána megyünk haza. Telefon, férjjel. Lejelentkezünk a doki után. Semmi újság, minden rendben 'hál Istennek. Mit főzzek? Káposztás tészta jó? Ok, de a krumpli nem túl jó, édeskés és szétfő. Keverjem a száraz babot zsengével, egy levesen belül. Jól van na, ne ordíts, csak nem hallok jól, jönnek-mennek az autók. Ábel, várj meg! Ne menj közel, kutya! Nincs kedvem száraz babot venni, majd meglátom, akkor mit főzök. Ok. Majd meglátom, nem, nem maradtunk semmiben.

Zöldséges. Mi is kell ahhoz a recepthez? Tejszínes, karalábés pulykaragú. Hát remélem más nem. Kiflit most nem veszünk, a másik is itt van a kocsiban. Áron ne ordíts kérlek, mindját alhatsz! Bogi, nem tudom bemenjünk-e, mert Áron elég fáradt, Ábel várj, nem biztos, hogy maradunk! Jó, de vedd le a cipődet. Játék, fárasztás. Haza. Áron üvölt mikor beérünk a lépcsőházba és végig, míg én levetkőzöm és Ábelt leöltöztetem. Fáradt és éhes. Puding Ábelnek, joghurt Áronnak. Dél van. Alvás! Áron hányt a tejivás után, nála ez gyakori. Teljes gúnyacsere, ismét lefektet. Csend, néha mocorgás. 13. 30 ordítás. Ábel épp mászik vissza az ágyába, egyértelmű, hogy nem is aludt, Áront is felébresztette. Áron ordít. Otthagyom, Ábelnek ráverek a fenekére és leszidom, amiért felébresztette, lehozom. Felhívom Krisztiánt, panaszkodok, most hogy fogok dolgozni, ha ébren van Ábel, és ordít Áron és hogy főzzek? Végül Ábellel mesét nézünk, kicsit dolgozok. Átgyúrom a főzési tervet, rájövök, hogy el kell menni délután is a boltba. 15.30 Áron ébred, öltözés, evés, indulás. Jó kis séta, Áron a hátamon, Ábel gyalog, hozza a bevásárló kocsiját, csörög-zörög. Szúrós hideg van, a sapkám ottfelejtettem Bogiéknál. Hozunk mindent. Áron etetőszékbe, főzök. Tepsis palacsinta, fasírt, paradicsomos káposzta. Ez lett a menü. A palacsinta kész, mire férj megjön, 18.00, megeszi, plusz két kiflit is, abból amit hozott, főételt már nem kér. Játék, fasírtsütés, kergetjük a gyerekeket, áttúrjuk a kukászacskót, mert néhány játékot már így is látok, hogy benne van (sajnos sok minden eltúnt a napokban, valószínű Áron szortírozza a holmikat, ami neki nem jön be, egyszerűen kidobja. Pl. a céges mobilom). Ábel küzd valami duplós autóval. Hisztizik. Segítek Ábel mindjárt! Egy pillanat! Áron, hagyd a kukát! Apja ráver a kezére. Ordít és szalad hozzám. Én mondtam, kicsim. Apjuk újságot olvas, én mosogatok, gyerekek gyepálják egymást, ill. Ábel Áront. Apja feldühödik, kiabál. Ok, nincs baj Ábel, csak ne verd Áront! Ne sírjál, semmi baj, tudom, hogy nem akartad. Menj, békülj ki apával is! Még egy óra így zaljik. Bab, vigyük már őket fürdeni! Megőszülök már tőlük!

Csend, blogírás, horkolás.

Karácsonyi menü

Nekem minden barátnőm szerint nagyon jó dolgom van, mert a férjem szeret és tud is főzni. Persze azt nem vállalná, hogy holmi unalmas főzelékeket főzzön a hét minden napjára (azt nekem kell megoldanom), de a hétvégi főzést szívesen vállalja. Sőt, nem is enged a konyhába, még ha akarok főzni, akkor sem.
Szóval a karácsonyi menüt is ő tervezte és kivitelezte minden napra. Igaz, hogy a menü kialakításába volt beleszólásom, de tényleg minden mást ő csinált. És milyen jól tette!

Szentesete húsleves és lazac volt. Előre nem árulta el, hogy akarja elkészíteni, de sokáig nem tarthatta titokban. Lime, petrezselyem, só és bors, valamint citromfű szerepet a fűszerek között, ezekkel göngyölte zsírpapírba és sütötte meg a kis darabokra szeletelt lazacot. Nekem nagyon ízlett, ő szokás szerint elégedetlen volt. Én nem nagyon szeretem a halat, ezért is mindig aggasztó, mikor mi halat akarunk karácsonyra készíteni, de ez most tényleg finom lett. Egyik évben pisztrángot készítettünk (egy délutánt töltött a kibelezéssel, pikkelyleszedéssel és elkészítéssel, és azért annyira nem lett szenzációs) mandulával és petrezselyemmel, vajon párolva, másik évben pedig fogasfilét, valahogy tejfölös - pörköltes szafttal, tésztával. Hát az borzasztó lett, nagyon halíze volt és vastagok voltak a halszeletek, nem is tudtam enni belőle. Kicsit fázom, ezért mikor tervezgetjük a karácsonyi halvacsorát (egész évben nem ettünk halat, az előresütött halrudacskák kivételével, de azt nem is érdemes számolni) Szóval tényleg finom lett a lazac.
Karácsony másnapján rakott káposztát készített friss majorannával, nagyon tuti lett!
Ma vendégségben voltunk (harmadnap), ott is finomakat ettünk, így a karácsony számomra nem szólt a főzésről. Néha sütöttem egy mákos gubát, vagy egy szilvalekvárral töltött hókiflit és egy brownit a vendégségbe, de ennyi. Ezeknek a receptjei később következnek képekkel.

A karácsony gyerekekkel egész más, mint kettesben. Akkor tudott meghitt lenni, most csak próbálkozunk. Szerencsére míg aludtak (pont jó nagyon aludtak délután) el tudtunk rendezni mindent, amit akartunk és mikor felkeltek kezdődhetett az ünneplés. A fánk kicsi, nem is szeretem a nagyot, alig egy hetet húz ki nálunk, és egyszerű szalma díszekkel van feldíszítve.
Áron így is lelkesedett érte szenteste, talán jobban is, mint kellene, feltétlen magáénak akart tudni néhány díszt, de úgy tettük fel, hogy ne érje el, csak pöckölgetni tudta a gömböket és szúrta a tűlevél, úgyhogy mára már nem érdekelte. Mikor felébredtek, felöltöztünk szépen (persze nekem zuhanyozni már nem volt időm) és lejöttünk a nappaliba. Énekeltünk a fa előtt, ahova már odakészítettük az ajándékokat.

A vacsorát külön-külön fogyasztottuk el, a levessel megetettem a gyerekeket, utána próbáltam én enni, addig a Farkasapa vigyázott a csemetékre, mert valahogy mindig történik valami, utána evett ő. Szóval nem annyira hangulatos, mint régen. Az ajándékokat eltaláltuk, de sokáig nem kötötték le őket. Tudjuk, hogy így van, lassan fedezik majd fel maguknak a hét során.

Én három könyvet kaptam, amikre már nagyon régóta vágytam, nagyon örültem nekik. Természetesen estig, míg le nem fektettük őket, meg se tudtam nézni. Utána annál többet.
Nagy örömömre én is eltaláltam a férjem ízlését, egész hétvégén azt a filmsorozatot nézte, amit tőlem kapott. Már régóta szerettem volna neki megvenni, mert tudom, hogy szeretne így élni, ahogy a filmen látott szakács él. Persze mi nem tehetjük meg, de jó nézni, egyébként én is szeretem.

Mi nem mondjuk, hogy a "Jézuska hozza az ajándékokat". Valahogy eldöntöttük tavaly, hogy nem így akarjuk és nagyon jó így. Most már sokaktól hallom, hogy nagyon nehéz ezt az illúziót fenntartani később, hogy a gyerekek nagyobbak és olyan megjátszom magam jellege lesz, hiszen egy idő után úgyis tudják mi a helyzet, mégis elvárják, hogy játszák tovább a játékot.
Mi elmondtuk Ábelnek, mert ő a befogadóképes, Jézus születésének történetét (részletekben, nagy vonalakban) és mondtuk, hogy karácsonykor az Ő születésnapját ünnepeljük, ezért egymást ajándékozzuk meg és örülünk. Ő Isten fia, megszületett, hogy a Megváltónk legyen és most az égben van, de lát minket és tudja, hogy ünnepelünk. Az örömünk neki szól. Ez számára teljesen elég is volt.
A Mikulást azt misztifikáljuk, valami azért legyen. Meg az tetszik Ábelnek is. Mondjuk idén majdnem elfelejtettük kitenni a csizmákat az ablakba és bele az ajándékokat. Úgy rohantam le hétkor reggel és apikáltam az ablakba a cuccokat. Örültek neki, de délután amúgy is jött a Mikulás, mert a barátnőm apukája vállalta a kihívást és átjött hozzánk is Mikulást játszani. Aranyos volt.

Egy s más

Jaj, rengeteg dologról kellene írnom. Legtöbb akkor jut eszembe, mikor este lefekszem. Olyankor sajnos még jegyzetelni sem tudok. Kerek mondatok ugranak elő az elmémből, aztán elalszom és mikor már írhatnék, nem emlékszem semmire. Tudnám, a többi blogger hogyan csinálja.

A gyerekek.
Szépek, aránylag egészségesek is (néhány nátha, orrfolyás, köhögés végigvonul időnként a családon).
Áron egyre okosabb, amit nagyon élvezek. Néha azt játsza, hogy eszik. Van kis kanala és keres egy kis műanyag edényt, abba merítgeti a kanalat és csámcsog. Ha szépen kérem, nekem is ad, akkor én is csámcsogok. Szeret dolgokat be- és kipakolni, tologatni a dömpert, egymáshoz kapcsolni az autót és a pótkocsit. Egyébként járkál fel és alá a lakásban, mindent megvizsgál, megfigyel. Bedobja a kukába a szemetet (és egyéb más dolgokat, amiket úgy ítél, hogy oda való), kapargatja a gyurmát, fogja a tollat és próbál rajzolni. Nagyon kommunikatív. Ábel is az volt, nagyon szerette az embereket és a társaságot. Áron nem egészen ilyen, az idegenekkel bizalmatlan, bár ha szeretetet tapasztal, akkor hamar megbarátkozik. Akiket szeret, azokat viszont teljes erőből. Fél pillanatonként odaszalad hozzánk és megöleli a lábunkat. Egyébként is nagyon szeretetteljes. Sokszor bújik hozzánk, ölelget, simogat, ugrik a kezünkbe és néha alig lehet megszabadulni tőle. Persze legtöbbször nem is akarunk.
Ábel játékai is egyre élvezhetőbbek. Önálló, ő nem nagyon ölelget, de kisebb korában se volt ilyen. Sokszor játszik úgy, hogy az autók személyek. Tegnap pl. egy szamár (műanyag állat) és egy versenyautó találkozott az ágyon velem. Ilyenkor elég ötletesnek kell lennem, mert a párbeszéd úgy indul Ábel részéről, hogy: "Szia". Többet nem tesz hozzá, a többi az én kreativitásomon múlik, hogy kitudjam, vajon mit is akar a csacsi és mit a versenyautó. Izgalmas feladat. Számtalan ilyen adódik napról-napra.
ajnos vannak nem ennyire kellemes napi feladatok is. A fiuk közötti konfliktusok is szaporodnak azzal, hogy egyre nagyobbak. Áron akaratos, nem egykönnyen adja fel, bár tart Ábeltől és nem is veszi el a játékait, csak ha nem néz oda. Igyekszem is megakadályozni, hogy egymás játékának elvételével egymás örömét megrontsák, de nehéz mindig ott lenni. Néha persze hagyom is, hogy maguk oldják meg a konfliktusaikat, hogy nevelődjenek ezzel is. Ábel tudja, ha rosszat tesz Áronnal (fellöki, felpofozza, elveszi a játékát) akkor azonnal bocsánatot kell kérnie és puszit adnia. Ez nem nagyon van ínyére, de mindig megteszi, ebből is látom, hogy nagyon is tudatában van annak, hogy fájdalmat okozott. Áron meg irul -pirul és vigyorog mint a tejbe tök, ha Ábeltől puszit kap. Nagyon szereti a bátyját.
Ábel szeret meséket nézni, sajnos egyre inkább, pedig nagyon szűröm, mit nézhet, mit nem, mégis rá van kattanva a tévére. Lehet, hogy az a baj, hogy látja, hogy mi is bekapcsoljuk esténként, de egyébként is nagy hatással van rá a kép. Néha még az olvasásnál is többre értékeli, ez aggasztó. Tudatában vagyok, hogy most lehet még rajta változtatni, később egyre nehezebb lesz. Bob, a mestert szereti legjobban, talán, az nagyon inspiráló számára, utána sokszor eljátsza a saját játékaival. Csak ne lenne ennyire bárgyú az a mese, néha a falat kaparom tőle.
A legtöbbet olvasott könyv, az Anna és Peti sorozat. Vég nélkül el bírja hallgatni. Pedig annyira hétköznapi dolgokról van szó benne, ami velünk is történik. Régen szerette is nagyon azt is, ha este elmeséltem a napunkat, mostanában nincs ilyen, kiszorította az Anna, Peti. Ezekből nem tanul rosszat, én is szeretem neki olvasni. Magyar nő írta, magyar gyerekekről és cseppet sem bárgyú.
Karácsonyra kapott négyet, mert csak egy volt, a többit a könyvtárból kölcsönöztük. Úgy is jó volt, csak szétolvastuk, már féltem visszavinni. A legjobban Petikével azonosul, néha a könyvbeli kalandokat úgy emlegeti, mint a sajátjait, mintha ő is átélte volna. Édes.
A közös fürdés a feloldódás helye, ott nincs konfliktus, közösen pucérkodnak és élvezik a vizet. Vettünk nekik karácsonyra egy csempére "ragasztható" játékot, autók és út. Csak akkor ragad, ha vizes, szerintem nagyon ötletes játék és szépek a színei.
Szeretnek játszani a műanyag állatokkal, amiket egy kedves ismerőstől kaptunk nemrég. Áron is megy az állatokkal, mint Ábel (azt játsza, hogy mennek) és a szamárnál próbál hangot is kiadni. (mondjuk neki, hogy I-Á, ebből csak az Á-t mondja, de nagyon édesen, mélyen).

Míg ezt a posztot írom, háromszor ugrottam fel, pedig igazán nem hosszú, hogy újból és újból bemenjek hozzájuk, mert nem akarnak elaludni. Egyébként az alvási szokásoknak majd szentelek egy külön bejegyzést, ma nagyon fáradtak, mert a nagyinál voltunk, ilyenkor kimarad a délutáni alvás, csak a kocsiban alszanak hazafelé egy fél órát, így elég zizik este. Nehezen is alszanak el.

Így elég nehéz is a gondolataimat összeszedni (most épp a férjem ment fel rendet tenni köztük), de legalább ennyi megvan a postból, amire régóta készültem.

H1N1

Nagyon rég írtam, pedig rengeteg minden történt körülöttünk, velünk. Talán pont ezért is csökkent a bejegyzések száma.

Oltás
Nagyon sokáig azt gondoltam, hogy a gyerekeknek semmiképp se fogom beadatni a H1N1 oltást, hiszen még kicsik. Aztán egyre jobban elbizonytalanodtam. Persze nagy része volt ebben a médiának, és azoknak az ismerőseimnek, akik orvosként dolgoznak. Ők beoltatták a családjukat.
Végül én is beadtam a derekam, Áronon kívül, mindannyian be lettünk oltva, mind a szezonális, mind a H1N1 influenza ellen.
Nem szívesen ültem volna a gyerekem mellett az intenzíven, a fejemet a falba verve, hogy ugyan megvédhettem volna ettől, de nem tettem, mert valami bizonytalan valamitől féltem. Remélem, hogy ezzel meg is tettem mindent. Persze adok nekik vitaminokat, sokat sétálunk a friss levegőn és igyekszem mindent megtenni, de ez sokszor nem elég. Így is sokszor betegek, valahogy nem túl jó az immunrendszerük.
Sokaktól hallottam, hogy ők abban bíznak, hogy Isten vigyáz rájuk, és tudom, hogy ez működik, de ehhez az a fajta bizalom kell, amit ezek az emberek éreznek. Bennem nem volt ilyen biztonságérzet, hanem inkább úgy éreztem, hogy van egy lehetőség a kezemben arra, hogy megvédjem őket valami rossztól, én pedig nem élek vele.
Mindenkinek a belátása és hite szerint kell cselekednie.

Áron asztmája
Egyik nap Áron elkezdett szaporán lélegezni és egy kicsit fújtatni a kilégzéskor. Délután épp visszamentünk kontrollra az orvoshoz, jeleztem neki, hogy valahogy furcsának hallom a légzését, de ő nem hallott semmit. Akkor már én sem. Ez megismétlődött pénteken, de akkor igyekeztem elhitetni magammal, hogy túlparázom a dolgot, hiszen nem beteg, nem köhög, amúgy semmi baja nincs. Viszont péntek éjjel csúnyán befullad, úgy hogy Rectodelttel is meg kellett támogatnom a légzését és meg is páráztam az éjszaka közepén Beroduállal. Szombat délelőtt semmi, délután újra kezdődött, de akkor már tudtam, hogy nem tévedek. Székesfehérvári kórház, ügyelet, semmit nem hall a doki. Most mit tegyek? Mitől lehet? Csak arra tudtam gondolni, hogy mivel általában az ágyában, vagy onnan kivéve jelentkezett, valószínűleg abban van valami, vagy a matracában, vagy a szobában. A penészfoltokat kezeltük, az ágyát átköltöztettük, letiltottam a tejterméket és három napon belül elmúlt (hogy ettől, vagy amúgy is, nem tudom). Már visszaköltöztettük, és azóta elszórtan, egy-egy nap jelentkezett nehézlégzés, de nem volt vészes. Januárra van időpontunk a pulmonológiára, Fehérvárra, remélem ott kiderül valami, ha más nem vérvételből valami allergia, ami ellen lehet mit tenni, vagy felírnak neki rendszeres puffokat.

Karácsonyi vásárlás
Sajnos nincs nagy tehetségem a karácsonyi hangulat megteremtéséhez és ezt a férjem minden évben panaszolja. Persze vele elég nehéz éreztetni az advent - karácsony hangulatát, mert gyakorlatilag minden próbálkozásomat kudarcra ítéli.
Az ablakba nem lehet világító lámpácskákat tenni, mert az parasztos, ronda.
Az ablak párkányára nem lehet mécsest tenni, mert kigyullad a függöny és különben sem látszik, mert a sötétítőt behúzzuk este. Karácsonyi dalokat, feldolgozásokat nem lehet hallgatni (már több stílussal is próbálkoztam), mert az gej és őt idegesíti. Karácsonyfát az utolsó hét utolsó napján szoktuk venni, ezzel egyidőben hozzuk le a díszeket is a padlásról. Az adventi koszorúnak nincs hely, mert az asztal mindig tele van, (sőt a karácsonyfának sincs). Vásárolni utolsó hét utolsó előtti napján megyünk el és felét nem tudjuk megvenni azoknak a dolgoknak, amiket akarunk, ráadásul az ajándékok gondja csak az enyém. Találjam - egyeztessem le ki mit akar, hol fogjuk megvenni, mennyiért (ha ott nincs, találj ki mást, mert idő már nincs elmenni máshova). A karácsonyi menü egy-két nappal előtte körvonalazódik, de aztán a vásárolt holmik fényében módosul.
Szóval nálunk kicsit problémás ez a karácsonyi hangulat. Ha lenne időm, de nincs, arra, hogy kézzel készített ajándékokat adjak, lehet, hogy más lenne a helyzet.
Ha valakinek van ötlete, hogyan lehetnék ügyesebb, örömmel fogadom.

Sütik
Van egy jó kis mézes receptem és egy piparkakku (svéd vagy dán karácsonyi keksz) receptem, amit kötelező jellegel, valamikor karácsony előtt elkészítek. Sajnos van, hogy az ünnepre már nem marad. Most még nincs melaszom, ami a piparkakkuhoz elengedhetetlen, úgyhogy az biztosan fog maradni, mert csak jövő héten tudom megsütni.
Ha kész vagyok, ide teszek képet és recepteket.

Horgolás

Új időtöltésem a horgolás. Kitaláltam, hogy mivel a fiuk mellett mostanában varrni nincs időm és lehetőségem, azért mégis dolgozhassak valamit, horgolni fogok. A kis sógornőmnél találtam egy könyvet, ami az alapokat elmondja, és rengeteg babatakaró mintát közöl, kölcsönkértem és megtanultam belőle a horgolás alapjait. Szerencsére nem nehéz, persze ezek tényleg az alapok.

Haladósabb, mint a kötés, bár azt is szeretem.

Bevásároltam a Martonvásáron újonnan nyílt rövidáru boltban horgolótűt és fonalat és belefogtam egy babatakaróba, amit Orsi barátnőm leendő kisfiának készítek. Majd lesz fénykép is, de ma lemerült a gép és még úgyis csak pár blokk van meg, majd a végén lefotózom.

Áronnak persze nem tetszik, hogy horgolok, állandóan összegabalyítja a fonalamat és szedi ki a tűt a kezemből, így nem is mindig könnyű, de legalább valami hasznos tevékenység.

Ábel pedig a múltkor a fonalaimat piszkálgatta a szekrényben, apukája kérdezte tőle, mit csinál. A válasz: "Cérnálkodok". Azóta a férjem, ha meglátja a kezemben a fonalat és tűt, rögtön megkérdezi, mit csinálsz? Cérnálkodsz? :)

Ezzel kapcsolatban böngészgettem a neten is és olyan sok jó fonalat találtam, amik viszont igen drágák. Kiszámolva olcsóbb megvenni egy 6000 ft-os babatakarót, mint a fonalat hozzá és elkészíteni, mert nem jön ki annyiból, ha igazán finomat és szépet szeretnél. Én most sima akril fonalat vettem, de igazán csodásak is vannak, gyapjú és pamut fonalak, sőt bambusz és ezeknek a keverményei. Mindegy, majd egyszer hátha azokra is sor kerül.

Elkészült az első horgolt munkám, egy babatakaró. Íme:

Horgoltam blokkokat, az általam kiválasztott akryl fonalakból és a tervezés után meghorgoltam őket teljesen egyszerű kispálcákkal. Amikor mindegyik kész volt, összehorgoltam őket, és egy kis keretet is készítettem neki. A barna árnyalatait használtam, mert kisfiunak lesz, de hogy ne legyen nagyon komor, fehérrel kereteztem. A net gazdag tárháza a horgolásnak is sok jó anyagot találtam, pl. itt. Ezúton is köszönöm neki a horgolás kezdőknek "tananyagát", nagyon hasznosnak bizonyult. Köszönöm a mintákat is, hogy nem titkolja, hanem közzéteszi. Meglepetésemre még a youtub-on is rengeteg videó van horgolásról-kötésről.

Ebből a könyvből dolgoztam:

Főzés

Semmi tehetségem ahhoz, hogy amikor elkészül a finom étel lefényképezzem valamilyen előnyös pózban és azon melegében feltegyem a blogra. Egyszerűen nem megy. Hol fényképezni felejtek el, hol ronda és homályos lesz a kép, hol meg nem ízlik az étel senkinek.

Sütőtökös tészta

Egy barátnőmnél ettem talán tavaly előtt ősszel és nagyon ízlett. Azután elkészítettem itthon vagy kétszer, és itthon is nagyon finom lett. Most ősszel már alig vártam a sütőtökszezont, hogy újra elkészíthessem, de valahogy nem esett jól. Lehet az is, hogy túl sok koriandert raktam bele. Krisztián egyáltalán nem evett belőle, sajna ment a kukába, pedig tényleg jó kis recept ez és finom.

Hozzávalók:

sütőtök

koriander

tejföl

tojás

tészta

olaj

ső

sajt

Az olajon megpattogtattam az egész koriandermagokat, belekockáztam a megpucolt sütőtököt, pároltam. Majd mikor már puha lett, a tejfölt is hozzákevertem és rottyanás után a robotgépben pürésítettem. A tojást én nem tettem hozzá, gazdagítás céljából van rá szükség. A kifőtt tésztával összekeverni és tepsibe simítani, majd sajttal megszórni és megsütni a végén.

Szilvás-diós pite

Tulajdonképpen nem is pite, de nem jutott jobb szó eszembe rá.

Az édes kelttésztát szét kell nyomkodni egy tepiben, megszórni cukrozott dióval és megpakolni bőségesen kimagozott, megmosott felfelé fordított fél szilva szemekkel. Nekem nem volt elég szilvám, így almagerezdeket is tettem rá, nem rontotta el. Nagyon fimon lett! Erről készült kép is.

Kipróbáltam még Napmátka gombalevesét, de sajnos valószínűleg sok borsot tettem rá, mert nagyon csípős lett és senkinek nem ízlett. (Krisztián szerint nem túl fantáziadús leves) és kipróbáltam Max feleségének almás sütijét. Ez mindenkinek nagyon ízlett, csak nekem nem. Darabos diót szórtam a tetejére, az finom volt, de a süti csak édes, semmi extra, az alma nem is érződött rajta.

Rétesek

Sok gasztroblogon téma mostanában a rétes. Én is kedvet kaptam. Készítettem körtéset, almás -diósat és meggyes-tejberizseset. Mind finom volt. Bolti rétestésztából dolgoztam. A körtéshez a körtét megpároltam vajon, cukorral és mandula aromával ízesítettem (sajnos Amarettó likőröm épp nem volt itthon). Csak egy fajtát sikerült lefényképezni. A kence, amivel a réteslapokat és a tettejét kentem innen származik.

A férjem csodálatos rakott káposztája

Az elmúlt hétvégén finom savanyúkáposztát vettünk a helyi zöldségesnél és rögtön megkívántuk családilag a rakott káposztát. A férjem állt neki szombaton az elkészítésének. Készített egy jó gazdag pörköltalapot és a darálthúsból friss majoránnával finom pörköltet főzött, majd összekeverte a rizzsel és összerakta a káposztával, a tetején tejföllel. Olyan gyorsan elfogyott, hogy nem tudtam fényképezni. Mmmm....

Délutáni rajcsúrozás

Itt a telepen, ahol lakunk nagyon jó kis társaság jött össze. Persze összehoz a közös sors és a gyerekek, de azt gondolom, hogy igazán kedves és segítőkész emberek barátságát élvezhetem.

Mikor Áron születésekor kórházba kellett mennem, a szomszéd lány jött át (akinek van egy Ábel korú kislánya) és 6 órától itt ült a nappalinkban, hogy ha Ábel felkelt, fel tudjon menni hozzá.

Amíg korházban voltam főztek ebédeket a férjemnek és az apósomnak, küldtek nekem a kórházba mogyorót, kesudiót, újságot és könyveket. Sokszor ellátnak zöldséggel, vesznek nem csak a saját gyereküknek zoknit, ha jó áron kapnak, hanem nekem is. Rengeteg mindent köszönhetek nekik, tényleg. Jó, hogy itt vannak. Mikor a gyerekeink kicsik voltak, sokat sétáltunk együtt, most már ez nehézkes, mert mindannyiunknak más az időbeosztása és vannak külön programjaink, ráadásul nekem már két gyerekem van, de azért délutánonként összejövünk.

Tavaly, mikor terhes voltam Áronnal, az ősz beköszöntével ők jöttek délután játszani hozzánk. Nyáron mi dekkolunk a kertjeikben. (A képeken a városunk játszóterén vagyunk, az utolsó szép és meleg őszi napot kihasználva csoportosan kivonultunk és sokat játszottunk. Sajnos a hideg miatt mostanában csak sétákra megyünk, játszótérre nem.)

Tavaly kicsit jobb volt a helyzet, mert ált. volt forralt bor, süti, mostanában csak egy finom teára futja, de azért a hangulat így is jó. Tegnap is így volt ez. Készítettem néhány videót és képet a srácokról, nagyon aranyosak voltak. Betettem az Alma együttes egyik lemezét és úgy beindultak, hogy a hasunkat fogtuk. Még Áron is rázta a fenekét. :)

Jó, mert nem csak mi, hanem a gyerekek is jóban vannak, kissebb-nagyobb összezördüléseket leszámítva. Most Zsigi a nagy kedvenc és viszont. Tegnap összevesztek valamink, mire szóltunk nekik, hogy ti jó barátok vagytok, ne veszekedjetek. Erre Ábel odament egész közel Zsigihez megfogta az arcát két oldalt és mondta neki: "Ne veszekedjünk!" és mintha egy puszit is adott volna neki. Édesek voltak. Mostanában már tudnak együtt is játszani, nem csak egymás mellett. Labdáznak és sokat dumálnak, de azt nem tudom mit, mert általában én nem értem, de láthatólag ők jól megértik egymást.

Mikor a szomszéd srác bejött, Áron óriási üvöltést csapott, gyorsan ideiszkolt hozzám, bebújt a hátam mögé, és az üvöltést abbahagyva, onnan nézdegélt Szabolcsra. Nagyon aranyos volt. Furcsa volt látni, hogy milyen kis félős, Ábelnél soha nem figyeltem meg hasonló reakciót.

A videón pont egy lassú szám megy, de azelőtt gyorsakra táncoltak a srácok. Áron is megjelenik rajta, átsétál a képen, de legalább látszik, hogy tényleg egyedül megy, végre sikerült lekapnom.

Összeköltöztetés

Ezen a hétvégén nagy munkában voltunk. Kaptunk egy komódot és egy gardróbszekrényt egyik barátnőmtől és szerettünk volna újra összebútorozni a férjemmel a hálószobába. Egy ideje mindketten máshol aludtunk.

Áron születése után, nem mertük a fiukat összeereszteni, és egy szobába altatni, így Áron hozzánk került. Az éjszakai riasztásoknak hála, a férjem leköltözött a nappaliba, mert ő elég korán kel amúgy is, és így még legalább négyszer ébredt éjszaka Áron bömbölésére.

Aztán fél éves korában én is elköltöztem Áron mellől, mert már éjszaka nem nagyon ébredt, reggel, ahogy kinyitotta a szemét és meglátott azonnan bömbölni kezdett és azt akarta, hogy azonnal vegyem ki az ágyából. Nekem meg valahogy ez nagyon nehezemre esett, rögtön miután kinyitom a szemem, kiugrani és cipelni Áron komát. Úgyhogy megszöktem, Ábelnél aludtam.

Aztán hogy Áron már kilenc hónapos elmúlt, amúgy is felmerült, hogy nem kellene-e összeköltöztetni őket, de mindig fáztam a gondolatra, mert elég különböző módon és időben alszanak és nem tudtam elképzelni, hogyan fogom megoldani.

Már két napon túl vagyunk, eddig valahogy azért ment a dolog, bár a tegnapi délutáni alvásuk kicsit megviselte az idegeimet. Áron elaludt volna, de Ábel folyton ugrált az ágyán, kiabált, hiba szóltam rá, addig-addig, míg Áron szeméből is kiverte az álmot és miután kemény fegyelmezéssel ő csendben maradt, Áron kezdett neki fesztiválozni. Egy órán keresztük kuksoltam mellettük, úgy a falhoz lapulva, hogy Áron ne lásson, de Ábelre elég nyomást gyakoroljak.

A szoba kicsit zsúfolt lett, mert van egy nagy kék ágyunk (ami persze eddig jól jött), de szeretnék helyette egy matracot, mert nagyon sok helyet foglal. A jó kis fotelt is ki kellett paterolni, mert nem maradt helye, ezért kellett a falhoz lapulva várakoznom az elalvásukra.

Szóval újra összebútoroztunk a férjemmel a hálószobába. Már alig várom, hogy belerakhassam a ruhákat az új szekrényekbe és mindennek meglegyen a helye.

A lakásunkba még sokmindenre volna szükség, ahhoz, hogy valamennyire (amennyire a gyerekektől lehet) rendet tudjak tartani, mert annak előfeltétele, hogy mindennek legyen helye. Pl. még nem tudunk hova tenni a porszívót a lenti szinten, nincs hova akasztanunk a kabátokat, a háti hordozó is állandóan útban van. Nem beszélve a patchwork holmiaimról.