Nagyon készültem, hogy Áron 3 éves szülinapját méltóképpen ünnepeljük. Persze, ahogy szokott ez most se sikerült. Hogy miért? Több oka volt, de az időhiány a legfőbb. Mikor az embernek nincs ideje végiggondolni, hogy mit kell beszerezni, mikor az ajándék az utolsó pillanatban érkezik és mikor a körülmények is összeesküsznek az ember lánya ellen.
Pedig készültem, igazán. Felhívtam az óvónőjét, hogy vihetünk-e tortát. Igen, sőt. Munka után nekiálltam tortát sütni. Egy egyszerű, nem gluténmentes hideg sajttortát tervezetem. Szép is lett, meg is dermedt a töltelék. Nem volt viszont tortatálam. Ezt a nagyon kis egyszerű eszközt már régóta hiányolom a háztartásomból és többször tettem kísérletet a beszerzésére, mindezideig sikertelenül.
Reggel próbáltam egy sütisdobozba helyezni a tortát, hogy valahogy szállítható állapotba hozzam, de sajnos félbetör, úgyhogy összeborult szépen a két oldal, a tetején a csoki összemaszatolódott. Ehetőnek éppen ehető maradt, de rettenetesen csúnya volt. Áron ráadásul aznap betegen ébredt. Tehát ugrott a mai ovis program. Nem baj, majd bepótoljuk. Viszont a családnak nem volt jó a torta, magunknak ismét Svéd mandulatortát terveztem, így még azt is megsütöttem péntek délután. Tortatál híján ezt is a csúnya szürke tálunkon tálaltam.
Azért nagy sikere volt. Tényleg finom volt. Más kép nem készült róla. Nekem ismét túl édes volt.
Farkasapa este későn érkezett meg az ajándékkal, ami egy gitár volt. Talán nagy hülyeségnek számít egy három éves gyereknek egy gitárt venni, de azért vettük, mert autót már nem akartunk, a társasjátékot nem értékeli és főleg, mert ő maga ezt kért.
Sajnos a gitár hibás volt, az egyik oldalon le volt szakadva a borítása, így, hogy ne menjen tönkre jobban, vissza tudjuk vinni a boltba, de ezt Áron érthető módon nem díjazta. Még jó, hogy kis bónuszajándékot is vett Farkasapa, így azt adtuk oda, és talán annak jobban is örült, mint a gitárnak.
Azóta persze minden rendeződött. Készítettem tortatálat Kifli és Levendula ötlete alapján, így már nem járhatok pórul, ha tortát sütök. Visszavittük a gitárt és Áron kérésére vettünk egy szintetizártort. :)
Azóta azt nyeszegteti a gyerek, a mi nagy elkeseredésünkre.
3 megjegyzés:
Szia Bogi! Utólag is boldog szülinapot kívánunk Ábelnek! (Marci is gitárt kapott a 3. szülinapjára :) De mondanom sem kell, hogy már egy húrja sincs a szegény nyomorult hangszernek, persze csak játékgitár volt.)
Puszi nektek, ne legyetek betegek: A.
Bocs, szóval Áronnak kívánunk boldog szült, ajjjajaj eltévesztettem, bocsbocs!
Köszi Anikó! Ha nem szólsz, észre se veszem. :)
Nálunk is ez lett volna a sorsa a gitárnak és nálunk is játékgitár volt, ahogy az első mozdulatait figyeltem, mikor kibontotta. :)
Megjegyzés küldése