A zsályás májat a férjem "főzte". Az alapreceptet innen nézte ki, de eltért tőle, mert koriander nem volt itthon. Azért készült ez az étel, mert nagyon-nagyon rég ettünk már májat.
Anyukámnak volt egy csodás receptje, ami állítólag a máj zsidó módra való elkészítését követte.
Odatette némi oljaba a tisztított májat sülni és felöntötte tejjel. Nyomott bele fokhagymát és a végén megsózta. A tej teljesen elsült róla, gyakorlatilag zsírjára sült és nagyon finom puha, szaftos lett. Sajnos, amikor legutoljára e recept szerint készítettem magunknak májat az történt, hogy néhány nagy légy beleesett a hűlő ételbe és kidobtam az egészet, de onnantól gondolni se tudtam arra, hogy újra májat egyek.
Most viszont kikelt és megnőtt a zsálya a "fűszerkertünkben", ami azért egy vicc, mert a drágán létrehozott főszerkertben ez az egyetlen növény eresztett gyökeret. Eddig akárhol, akármilyen fűszernövénnyel próbálkoztunk, azt mindig kudarc volt. Kiszáradt, ki se kelt, megették a bogarak stb. Másoknál virul a bazsalikom, citromfű, rozmarig szép kaspóban, cserépben, nálam meg kihalnak két nap alatt. Nem értem miért, de lehet, hogy a kisugárzásommal van baj és a növények érzékenyek rá.
Tény az, hogy a zsálya kikelt és megnőtt, learattuk és abból lett ez a finom és a férjem jóvoltából gusztusosan tálalt étel. Nekem sajnos ehhez semmi tehetségem.
A "torta" az tényleg a születésnapjára készült. Az alaja egy csokis keksz volt, amit összetörtem és olvasztott vajjal összekverertem. Belesimítottam a tepsibe. Egy 3 dcl tejszínhabot fölvertem kevés cukorral és összekevertem fél l joghurttal. A tetejére öntöttem és belenyokodtam szisztematikusan a málnákat.
Nagyon-nagyon finom volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése