Cifra palota

A MÜPÁ-ban jó kis program van minden hétvégén, az elnevezése Cifra Palota. Bábelőadás, koncert, sok kézműves asztal, ahol a gyerekek elfoglalhatják magukat az előadások közben. Az emeleten meg csodás játszóház.
Eldöntöttük, hogy kipróbáljuk a fiukkal. Azért vagyunk szkeptikusak, mert néha rosszul jártunk, mikor Ábellel elmentünk koncertre, nem jött be neki, és elég sokszor haza kellett jönni idő előtt, vagy egészen más kötötte le, pl. kavicsdobálás a szökőkútba. Először úgy volt, hogy csak én és Ábel megyünk, vonattal, de aztán Farkasapa is meggondolta magát, lévén, hogy Áron sikítófrászt kap, ha ő nem jöhet.
Végül is autóba ültünk és elmentünk. A program nagyon jó, az előadás igényes, ma pont az Apacuka együttes lépett fel, nagyon helyesek voltak, bár mi nem ismertük a számaikat. Nem baj, majd ezután, tényleg jó zene volt. Kár, hogy a fiuknak nem jött be. Morcos képpel nézelődtek, Ábel percenként megkérdezte, mikor megyünk haza, elég lehangoló volt. Végül egy dekorgumis asztalnál leparkoltunk és készítettek a fiuk a mi hathatós segítségünkkel egy cicát és egy kutyát. Ez kb. 10 percig lekötötte őket, majd felmentünk a játszóházba. Szakavatott segítőkkel, színvonalas játékokkal várják a számosan érkező gyerekeket és szülőket. A mieinket nem sok játék érdekelte, pedig mi a Farkasapával szívesen játszogattunk volna. Régi stílusú játékok is voltak: pl. egy asztalszerű forgott körbe, és fel voltak állítva rajta akadályok, amiket helyes kis pulikutyáknak át kellett ugrani a gyerekek segítségével, aztán volt óriáskígyó csörgőkkel, amit lehetett rángatni, voltak táblák, amikre filc leveleket és virágokat kellett fölaplikálni úgy, hogy közben forgott és mindenféle ötletes, hasznos kis játék. Sajnos egy órát alig bírtunk ott tölteni, az is győzködéssel telt, hogy maradjunk még. Ábel folyamatosan kérdezgette, hogy oké, hogy vannak játékok, de hol vannak az autók, mert azt mindenki tudja, hogy a játék az csak autó lehet.
Ilyenkor elkeseredek, mert nem értem, miért nem élvezik az ilyen kiruccanásokat, másrészt azt gondolom, hogy ha nem megyünk el, soha nem is fogják megismerni ezeket a helyeket, játékokat, így később még elzárkózóbbak lesznek.
Képek nem készültek, egyrészt, mert elfelejtettem elvinni a gépet, másrészt mert a savanyú kis képüket úgyse lett volna kedvem megörökííteni.
Szóval, nem könnyű két autómániás fiúval egy anyukának, aki arra vágyik, hogy együtt varrjanak, ragasszanak vele.

A fiuk

Régen adós vagyok egy bejegyzéssel, amiben a fiuk jelenlegi fejlődési szintjét dokumentálom. 

Ábelnél nem olyan kiugró a fejlődés, mert ő kis léptékekben fejlődik most, hogy már óvodás. Bizony, bizony. Szeptember 3-án megkezdhette az óvodát. Az apukája nehezebben viselte mint bárki a családban, főleg úgy, hogy néha neki kellett bevinnie az első héten. Szívszorító volt szerinte, ahogy a gyereket beadtuk a közösbe. Én is nehezen viseltem, de nagyon igyekeztem, hogy ezt Ábel ne vegye észre és ne szoronjon fölöslegesen miatta. Meg mindig azt hallom, hogy a gyerek az anyukája érzései tükrözi vissza, de mi van az apukákkal?

Mindegy, nem sokat járt, szegény. Az óvónénik aranyosak és segítőkészek voltak. Ábel hamar meg is szokta a szabályokat, még ha némelyiket nehezen tartotta is be. Mintaovis, mondták róla már az első héten, mi meg nagyon büszkék voltunk.

Közben, a körömrágás miatt elvittem a helyi pszichológushoz, aki az ülés alkalmával végig velem beszélgetett Ábel jelenlétében. Aztán következő héten mégegyszer mentünk hozzá, akkor már csak Ábellel játszott. Azóta nem rágja a körmét. Hogy minek köszönhető ez, nem tudom. Kétlem, hogy a pszichológusnak, mert nem esett szó ilyesmiről, de nagyon örülök neki. Annyira sajnáltam a helyes kis körmeit!

Eléggé hangulatgyerek Ábel, ha jó kedve van, akkor tündéri kisfiu, de néha rossz kedve van és akkor mindenkivel zsörtölődik, semmi nem jó és hisztizik is. Nem tudom, mi az oka ezeknek a hangulatváltásoknak. Valószínűleg összefügg a vele töltött idővel, és a foglalkozással. Egészen kisimúlt, amikor én voltam velük otthon.

Áron beszédfejlődése beindult. Mondatokban beszél. Minden szót kimond utánunk, a nehezeket is, pl. ilyet, hogy "fantasztikus". Az hogy "elpukkant" (már a buborék) úgy mondja: "elpampukk". De ilynek beleférnek. Nagyon élvezzük, hogy tulajdonképpen mindent megért, a legtöbb kérdésre válaszol is. El lehet vele beszélgetni. Ami a legjobban megdöbbent, hogy már egy ideje (úgy fél éve) a "mi az" korszakban vagyunk, mindenre rákérdez, de most már hirtelen két hete a "miért" korszakba léptünk. Nem hagy békén minket, minden válaszra a kérdés: miért? Nem igazán érdekli a logikai okfejtés, csak az, hogy meséljünk neki mindenről. Minden este hosszasan nézegetjük a képeskönyveket. Sok türelme nincs a mesékhez, inkább a gyors magyarázatok érdeklik. Hiába, minden gyerek más! Amíg Ábelnek rengeteget lehett mesélni, addig Áron nem kíváncsi ilyesmire, csak tényfeltárásra. 

Az éneket, hogy Boci, boci tarka ő ezzel a szöveggel énekli: 

Boci barka, nem barka, elment a barka

Belátom, nem egészen az eredeti, de nagyon eredeti feldolgozás. :) Majd videózom, ha tudom. 

Élvezzük vele az együttlétet, olyan jó ez az időszak!

Persze megvan a maga akarat és néha nehéz meggyőzni arról, hogy mi jobban tudjuk, mi jó neki, de azért általában belátja. Egyre jobb a helyzet. 

A kettejük kapcsolata is sokat javult mostanában. Talán, hogy Áron kommunikál, Ábelnek is könnyebb elfogadni. Most már szereti. Néha, esténként, mikor valamit közösen rajzolunk, odamegy Áronhoz, megfogja két oldalt az arcát és azt mondja neki: "imádlak, te kis manó!" 

Megegyeznek többnyire a játékokon is. Tudják, hogy az a legjobb, ha kompromisszumot kötnek és várnak türelemmel, míg a másik befejezi a játékot, anélkül, hogy kimarnák a kezéből, amivel épp játszik, mert így mindenki jobban jár és anya se lesz síkideg. Néha kiborul a bili, de ennyi belefél két fiu kapcsolatába még szerintem is. 

Tegnap, mivel egész nap esett az eső lehoztam a padlásról az autóikat, és megengedtem, hogy bent autózzanak. Hát, volt nagy buli. Alig hallottuk a saját hangunkat. Majd teszek fel képeket, ha előkerítem egyszer őket.

Helyzetjelentés - mezítlábas park

Az Ünnepet és a hétvégét nagyon szépen töltöttük a gyerekekkel. Előre örültünk a sok szabadnapnak, amit együtt tölthetünk. Anyagiak rendelkezésre állása hiányában olyan programokat szerveztünk, amihez nem kell nagy anyagi befektetés.
Ilyen az alábbi linken megismerhető mezítlábas park is.
www.mezitlabaspark.hu
Tabajdon, tőlünk nem mesze, a központból indul egy kis út, ahol szakaszonként különféle dolgokon lehet mezítláb gyalogolni. A kellemes séta végén egy szép játszótér várja a lelkes gyerekeket. A mieink elé kicsik, de nagyon élvezték a "túrát". Ábel elől haladt, bátran, mi hol felvettük, hol letettük Áront. Az igazán nagy dagonyába nem mentünk bele és a köveken nehéz volt menni, de mi is élveztük. Kicsit hűvös volt még reggel, ahol a nap besütött az ösvényre, ott jó volt, de a föld valójában hideg volt. Szerencsére nem fáztunk meg, de volt egy szép délelőttünk.
Sajnos Pestre nem tudtunk bejönni, pedig érdekelt volna minket néhány program. Pl. a Mesterségek ünnepére szívesen elvittük volna a srácokat, míg ők nem voltak, nem hagytunk ki egyet sem, de annyira megdrágult a belépő, hogy még azt is nehezen fizettük volna ki, nem beszélve arról, hogy a sok szépséget csak néztük volna, semmit nem tudtunk volna venni, így nem is indultunk el.

Szilvásgombóc

Tavaly nyáron rájöttem, hogy a szilvásgombóc készítése nem ördöngósség és nem is csak tapasztalt háziasszonyok állhatnak neki. Tavaly nem készült róla fénykép, szinte pillanatok alatt elfogyott. Háromszor ismeteltem. Idény nyáron ez volt a második adag. Az elsőből ígértem egy barátnőmnek, de mire feleszméltem négy darab árválkodott a tál alján, az jó volt nekem másnap ebédre, ezért gyorsan ismételni kellett, hogy az ígéretemnek eleget tehessek. Annyira finom a friss szilva fahéjjas cukkoral és a finom krumplis tészta, hogy fejedelmi ebédnek érzem.

Most segítségem is volt a konyhában. Néha bemerészkednek a fiuk is, főleg, ha látják, hogy előveszem a tojást a hűtőból, azt szeretik feltörni. Igaz, hogy több jut belóle a konyhaasztalra, de nem bánom, mert szeretném őket beszoktatni a konyhába.
Áron elmélyülten pakolgatta a fél szilvákat egy tésztadarabra. Le- és fel, nagyon jól szórakozott én meg elégedett voltam, mert közben el tudtam készíteni a gombócokat.

A recept a Horvát Ilonka szakátcskönyvből származik.
1 kg krumli
25 dkg liszt
1 tojás
só
1 evőkanál búzadra
2 evőkanál olaj
Összegyúr, miután a krumpli kihűlt. Ez fontos, mert ha krumpli meleg, sok lisztet vesz fel és ragacsos marad a tészta. A szilvát kimagvalom és felenként, vagy ha apró egy egészet csomagolok a tésztába úgy, hogy közben a mag helyére jó sok bőven fahéjas cukrot töltök.
Tényleg nagyon finom, bátran próbálja ki mindenki.

Fogyókúra

Még nem tudok "ilyen volt", "ilyen lett" képeket feltenni ehhez a bejegyzéshez, de már régóta készülök megírni.

Úgy három hónapja kezdtem el komolyan foglalkozni vele, hogy hogyan nézek ki. A terhességeim előtt természetesen folyamatosan jártam edzeni és elég kevesett ettem. Igazából örök életemben figyelnem kellett a súlyomra, ill. arra, hogy ne egyek sokat és mindig találjak valamilyen mozgásformát. Már általános iskolában is. Míg a gimiben mindenki vékony volt, én voltam a szobánkban a legkövérebb, mégis én voltam az egyedüli, aki néha elmentem futni, aki nem akartam kihagyni a tesiórát, bár sokat szenvedtem alatta, mert soha nem bírtam az iramot, és én voltam aki igyekeztem találni alkalmat arra, hogy elmenjek aerobikra. Nem ettem a kantinban, inkább gyümölcsöt fogyasztottam és éheztem. Ehhez képest mégis nekem volt a legrosszabb alakom.

Ez sajnos mit sem változott az évek során. Míg valaki végig tudja úgy csinálni a terhességeit és az utána következő embert próbáló időszakokat, hogy ugyannannyi marad a súlya, mint előtte volt, addig nekem ez az időszak plusz 20 kg eredményezett. Nálam ez katasztrófának számít, mivel olyan lassú az anyagcserém, hogy nagyon hosszú idő, mire leadom. Ráadásul nehéz koncentrálnom a feladatra, mert sok minden más van körülöttem, ami elviszi az energiámat. A gyerekek mellett nem tudok magamra figyelni. Másoknak ez nem is probléma, vagy legalább is sokaknak, de nekem nagyon is az.

Módszerem nincs. Vettem néhány hónapja csökkentet szénhidráttartalmú kenyeret, két hétig azt ettem. Igyekszem sok gyümölcsöt és zöldséget enni, ez nem is esik nehezemre, mert szeretem, a húst viszont nem, így sokszor kell gabonát, kenyeret fogyasztanom. Ráadásul a krumlit, tésztát imádom, emiatt elég nehéz, ezeket nem is tudom kiküszöbölni az étrendemből.

Vettem a Müllerben egy fogyókúrás italport, ami tulajdonképpen a Turbó diéta jellegű fogyis por. Finom ízű és csak 2000 Ft körül van. Az áfonyás ízlett a legjobban, esténként néha abból ittam egy csészével, mikor már nagyon korgott a gyomrom.

Nem arról van szó, hogy addig csokit ettem minden nap, nassoltam ezerrel, cukrot-cukorral ettem, hanem csak annyit ettem eddig is, mint más átlagos ember, csak nekem ez valamiért duplán számít. Én eljártam futni, szinte minden nap, otthon tornáztam (sok jó tornát sikerült megszereznem), nem vacsoráztam és amit lehetett korlátoztam.

Két hónap alatt két kg fogytam. Ez jó, de elég kevés, főleg annak viszonylatában, hogy néha olvas az ember sztorikat, miszerint egyesek 15 kg-ot fogynak egy hónapban. Nekem is jó lenne valami csodaszert felfedezni, ami ilyen eredményt hoz, ha valaki tud ilyenről, szóljon. Bár életem során megtapasztaltam, hogy fogyás terén csodaszer nincs, vagy szenvedsz, vagy kövér maradsz. Szóljon, ha valaki mást tapasztalt.

Konklúzió: hátha másnak segítség, amit leírtam. Biztos, hogy lehet fogyni, még ha nagyobb szenvedés árán is és még ha sokkal lassabb ütemben is, mint mások, ha az ember igyekszik egészségesen étkezni, keveset, édesség és cukor nélkül, és mozog-mozog-mozog.

Olvasónapló

Már visszavittem a könyvtárba a nemrég elolsvasott könyveket, de azért van néhány, amiről említést kell tennem itt is.

Ez nem volt egy kellemes olvasmány, mégsem tudtam abbahagyni, letenni, míg a végére nem értem.

A stori számomra nem volt hihető. A karakterek olyan szerencsétlen, akaratgyenge emberek, akiknek valahogy semmi sem sikerül és mindig rosszul döntenek, hogy szerintem ennyire szerencsétlen ember nincs. Izgalmas krimi is lehetne az eleje szerint, de nem az. Arról szól, hogy egy nő, aki nem volt semmilyen szempontból érdekes, hogyan megy hozzá egy tehetségtelen farmerhez, és hogyan őrül meg lassan a hőség és a semmittevés folyományaként. Nyomasztó volt, mégis érdekes. A borító tükrözi a tartalmat.

Ez vidámabb olvasmánynak bizonyult. Sokat megtudtam Shanghajról, az ottani társadalomról, a városról. Igazából érdekes olvasmány volt. Egész más világ, mint Magyarország, elvarázsolt világ, ahol a pénz nem számít, a gyárakban iszonyatos állapotok vannak, az emberek százai veszítik el naponta kezüket, lábukat, mégis a gazdagság elképzelhetetlen. Aki itt tud, az hamar meggazdagszik. A sztori nem túl izgalmas, már az elején sejteni lehet, hogy mi lesz a vége, de élvezetes volt olvasni. Az írót annyira nem szeretem, néhány könyvét már olvastam, de ez elég jól van megírva. Aki családos, annak talán többet is mond, mint annak, akinek még nem volt férje, gyereke.

Flow - Az áramlat, Csíkszentmihályi Mihálytól, aki egyik kedvenc íróm. Nem regényeket ír, az igaz, de nagyon élvezetes olvasni minden írását. Sajnos ez is csak a könyvtárban van meg, de ha lesz rá módom megszerzem magamnak is.

Ez a korábban olvasott könyve folytatása, vagy előzménye, igazából nem is tudom.

Ez is arról szól, hogy hogyan lehet értelmes életet élni. Nem érdemes úgy leélni az életünket, hogy nem találunk örömet a mindennapi tevékenységekben, mert ezekből a tevékenységekből áll a napunk nagy része. Sok kutatási eredményt is felvonultat, beszél híres kutatókról, akik azért értek el csodás eredményeket, mert szerették, amit csináltak, mert hajtotta őket a felfedezés vágya. Nagyon szeretném, ha soha nem szűnne meg bennem sem az érdeklődés. Most úgy gondolom, hogy rengeteg minden érdekel, de nincs időm semmire. A gyerekek és a napi házimunka, saját munka annyira lefoglal, hogy nincs időm hobbira, olyan dolgokra, amiket csak úgy, szeretnék megismerni. Mindig azt gondolom, hogy majd ha öreg leszek és nyugdíjas, megvalósítom az álmaimat, mert előre láthatólag addig nem lesz rá módom is időm. A könyv arra bíztat, hogy most kezdj neki, kis lépésekben az álmaid, a valódi vágyaid megvalósításának. Tanulj, tudj meg többet a világról, amiben élsz, kirándulj, utazz, kertészkedj, varrj, olvass, alkoss. Szóval gondolatébresztő volt a könyv és sokat tanultam belőle. Most már csak a megvalósítás van hátra. :)

Hát, senki nem vádolhat, ezt a bejegyzést végignézve azzal, hogy egysíkú az érdeklődésem. Egy igazi tini romantikus regény. Úgy akadt a kezembe, hogy a könyvtárban az új könyvek között válogatva kivettem egy romantikus regénynek látszót, hogy hát, jobb híján elolvasom. Közben egy néni hozott vissza egy adag könyvet, amiben szinte csak romantikus regények voltak. A könyvtáros hölgy pedig az előző választásomból ítélve odatett a könyvkupacomra a frissen visszahozott romantikus regényekből még kettőt, hogy biztosan tetszeni fog.

Végül is nem rossz. A fülszöveg és a borító tükrözi a könyv tartalmát. Azért van benne dráma is és sok nehézség, amivel a főhős, egyébként szerintem átlagos lány megbírkózik. Elég jól van megírva, de természetesen a magas irodalomtól távol áll.

Ez a másik könyv, amit a könyvtáros hölgy jóvoltából vihettem haza. Igazi értelem és érzelem stílusú kis írás, elég hamar átrágtam magam rajta. A gazdag, gyönyörű bárónő szárnyi alá veszi a szegény és nehéz sorsú, de elég csinos özvegyet, aki gyakorlatilag a mindenese lesz. Megejelenik két sikeres, de néhány szempontból érdekes férfi a szinen és úgy alakul, hogy tulajdonképpen mindketten a szegény övegyet akarják elvenni. Persze a végén a helyére kerül minden. Könnyed olvasmány, nem terheli le az ember lelkivilágát, szórakozásnak megteszi.

Fiuk most

Ilyenek a fiuk mostanában.

A képek sorrendben:

1. A kis adonisz a nagy melegben várja, hogy tálaljam a vacsorát

2. Bohóc a kedvenc kajájával

3. A közös cipőpucolás (vagy annak imitálása) összekovácsolja a testvéreket

4. Igazi tej, igazi bögrében anya lába alatt ülve a konyhában

5. A mama jóvoltából megismerkedünk a nyalókával

Mostánában sokat verekszenek, hatalmi harcokat vívnak. Áron (kicsi) álnok, a stratégiája, testi erő hiányában az, hogy ellopja a játékot a nagyobb keze alól, majd gyorsan futás közben eldobja, vagy csak rángatja, piszkálja, hogy valahogy megzavarja a nyugodt játékot. Szeret hancúrozni, bírkózni, de ezt nem értékeli a tesó, sőt.

Ábel, ha békén hagyja, akkor játszik nyugodtan. Néha oktatja: "Áron, azt nem úgy kell mondani, nem usz, hanem busz", meg hasonlók. Néha tényleg jót is tesz, pl. rászól, ha veszélyes helyre mászik, hogy leeshet és csodák -csodája a kicsi hallgat rá.

Az utcán is egyre jobb velük, mert Áron igazodik Ábelhez. Ha autó jön akkor annyit mondok csak, hogy "Áron! Ábel mellé!" és lehúzódnak az út szélére mindeketten. Ez nagy megkönnyebbülés.

Ábellel voltunk a nyíregyházi állatkertben, amígy anyukámnál nyaraltunk. Nagyon szép és tágas az az állatkert. Az állatok csak korlátozott ideig érdekelték. A bringázás jobban bejött a szép utakon. A szürke kis gombócok a fűben, amikre felhívtam a figyelmét (konkrétan manguszták voltak) egyáltalán nem érdekelték. Tetszettek neki a majmok (tényleg nagyon helyesek voltak a borneói orángutánok), mert azok még az állatkert elején helyezkedtek el és a nagy állatok, mint az elefánt. De az oroszlánra rá se pillogott. Megsimogatta a kiskecskéket, mert az kötelező, ha az ember állatkerbe megy. Az óceán házban pánikrohamot kapott, mikor jeleztem, hogy az üvegfal mögött ott a krokodil. Menekülni kellett sürgősen. Ordított, mint a sakáll, a ház meg vízhangzott, úgyhogy menekültünk.

Ha Áron egyedül van, szépen játszik. Sok szót mond már: kutya, mókus, nyuszi, róka, cica stb. Igéket is használ: "Ana tessek", alszik, játszik, eszik. Mostanában próbálja utánozni amit mondunk. Szinte mindent megért, ezért egyre könnyebb vele. Meg egyre akaratosabb, úgyhogy egyre nehezebb.

Tegnap elesett bent a motorral, a száját sértette meg, a fél oldala feldagadt, belül is meghorzsolódott, aztán később elesett vele az utcán is, szintén a szájára, de "szerencsére" pont a másik oldalára, így a másik oldala is feldagadt, Úgy nézett ki, mint akinek frissen töltötték a felső ajkait. De szerencsére a fogai épek maradtak, lehetett volna rosszabb is.

Egyébként nagyon ügyes a motorral. Lejtőkön is lejön, bátor és nagyon sok esést elkerül, mert gyorsan reagál.

A férjem születésnapja

A zsályás májat a férjem "főzte". Az alapreceptet innen nézte ki, de eltért tőle, mert koriander nem volt itthon. Azért készült ez az étel, mert nagyon-nagyon rég ettünk már májat.

Anyukámnak volt egy csodás receptje, ami állítólag a máj zsidó módra való elkészítését követte.

Odatette némi oljaba a tisztított májat sülni és felöntötte tejjel. Nyomott bele fokhagymát és a végén megsózta. A tej teljesen elsült róla, gyakorlatilag zsírjára sült és nagyon finom puha, szaftos lett. Sajnos, amikor legutoljára e recept szerint készítettem magunknak májat az történt, hogy néhány nagy légy beleesett a hűlő ételbe és kidobtam az egészet, de onnantól gondolni se tudtam arra, hogy újra májat egyek.

Most viszont kikelt és megnőtt a zsálya a "fűszerkertünkben", ami azért egy vicc, mert a drágán létrehozott főszerkertben ez az egyetlen növény eresztett gyökeret. Eddig akárhol, akármilyen fűszernövénnyel próbálkoztunk, azt mindig kudarc volt. Kiszáradt, ki se kelt, megették a bogarak stb. Másoknál virul a bazsalikom, citromfű, rozmarig szép kaspóban, cserépben, nálam meg kihalnak két nap alatt. Nem értem miért, de lehet, hogy a kisugárzásommal van baj és a növények érzékenyek rá.

Tény az, hogy a zsálya kikelt és megnőtt, learattuk és abból lett ez a finom és a férjem jóvoltából gusztusosan tálalt étel. Nekem sajnos ehhez semmi tehetségem.

A "torta" az tényleg a születésnapjára készült. Az alaja egy csokis keksz volt, amit összetörtem és olvasztott vajjal összekverertem. Belesimítottam a tepsibe. Egy 3 dcl tejszínhabot fölvertem kevés cukorral és összekevertem fél l joghurttal. A tetejére öntöttem és belenyokodtam szisztematikusan a málnákat.

Nagyon-nagyon finom volt.

"Mindenből ugyanannyi" süti

Ezt a receptet minden háziasszony ismeri, még a kezdők is. Nekem eddig valahogy kimaradt, de egy barátnőm hozott a múltkor konyharuhába kötve pár marékkal és ahogy megkóstoltam tudtam, ezt gyorsan nekem is meg kell sütnöm. (ez a barátnőm három gyerekes anyuka, akkor, mikor a sütit hozta, a legkissebb egy hónapos volt, hogy neki ilyesmire mikor van ideje?)

Mindenből ugyanannyi kell bele:

25 dkg margarin

25 dkg túró

25 dkg liszt

só ízlés szerint

a tetejére egy tojás és magok vagy sajt ízlés szerint.

Mindent összegyór, egy éjszakát, vagy pár órát pihentet. Vastagra nyújt (minnél vékonyabbra nyújtjuk, annál ropogósabb lesz) és tésztametőlével elvág. Még amikor egyben van a tészta, akkor szoktam megkenni a tojással és megszórni a magokkal, mert így nekem egyszrűbb, mint szétvágva a tepsiben. De kinek hogy tetszik.

Játszótéren

Nagy szívfájdalmam, hogy itthon a kertünkben nincs játszóterünk. Szinte minden szomszédunknak van már, nekünk sajnos, anyagiak hiányában még nincs. Majd jövőre, mondjuk, már három éve. Sajnos sok minden hiányzik még hozzá, földet kellene hozatni, füvesíteni és utána megvásárolni a játszóteret.

Mindegy, azért szoktunk a fiukkal játszótérre menni.

Most épp az érdire, mert az nagyon jó kis játszótér. Sokféle játék van, lehet motorozni és biciklizni is, mert a burkolatok is nagyon szuperek. A homokozó elég tiszta, nincsenek üvegcserepek, csikkek és kulturált szülők és gyerekek járnak oda.

Szóval a tegnapi napot gyakorlatilag ott töltöttük, kivéve míg a fiuk aludtak, ill. a déli órák előtt hazajöttünk, majd délután ismét elmentünk. Nagyon jól érezték magukat és kellőképpen elfáradtak estig.