A férjem születésnapja

A zsályás májat a férjem "főzte". Az alapreceptet innen nézte ki, de eltért tőle, mert koriander nem volt itthon. Azért készült ez az étel, mert nagyon-nagyon rég ettünk már májat.

Anyukámnak volt egy csodás receptje, ami állítólag a máj zsidó módra való elkészítését követte.

Odatette némi oljaba a tisztított májat sülni és felöntötte tejjel. Nyomott bele fokhagymát és a végén megsózta. A tej teljesen elsült róla, gyakorlatilag zsírjára sült és nagyon finom puha, szaftos lett. Sajnos, amikor legutoljára e recept szerint készítettem magunknak májat az történt, hogy néhány nagy légy beleesett a hűlő ételbe és kidobtam az egészet, de onnantól gondolni se tudtam arra, hogy újra májat egyek.

Most viszont kikelt és megnőtt a zsálya a "fűszerkertünkben", ami azért egy vicc, mert a drágán létrehozott főszerkertben ez az egyetlen növény eresztett gyökeret. Eddig akárhol, akármilyen fűszernövénnyel próbálkoztunk, azt mindig kudarc volt. Kiszáradt, ki se kelt, megették a bogarak stb. Másoknál virul a bazsalikom, citromfű, rozmarig szép kaspóban, cserépben, nálam meg kihalnak két nap alatt. Nem értem miért, de lehet, hogy a kisugárzásommal van baj és a növények érzékenyek rá.

Tény az, hogy a zsálya kikelt és megnőtt, learattuk és abból lett ez a finom és a férjem jóvoltából gusztusosan tálalt étel. Nekem sajnos ehhez semmi tehetségem.

A "torta" az tényleg a születésnapjára készült. Az alaja egy csokis keksz volt, amit összetörtem és olvasztott vajjal összekverertem. Belesimítottam a tepsibe. Egy 3 dcl tejszínhabot fölvertem kevés cukorral és összekevertem fél l joghurttal. A tetejére öntöttem és belenyokodtam szisztematikusan a málnákat.

Nagyon-nagyon finom volt.

"Mindenből ugyanannyi" süti

Ezt a receptet minden háziasszony ismeri, még a kezdők is. Nekem eddig valahogy kimaradt, de egy barátnőm hozott a múltkor konyharuhába kötve pár marékkal és ahogy megkóstoltam tudtam, ezt gyorsan nekem is meg kell sütnöm. (ez a barátnőm három gyerekes anyuka, akkor, mikor a sütit hozta, a legkissebb egy hónapos volt, hogy neki ilyesmire mikor van ideje?)

Mindenből ugyanannyi kell bele:

25 dkg margarin

25 dkg túró

25 dkg liszt

só ízlés szerint

a tetejére egy tojás és magok vagy sajt ízlés szerint.

Mindent összegyór, egy éjszakát, vagy pár órát pihentet. Vastagra nyújt (minnél vékonyabbra nyújtjuk, annál ropogósabb lesz) és tésztametőlével elvág. Még amikor egyben van a tészta, akkor szoktam megkenni a tojással és megszórni a magokkal, mert így nekem egyszrűbb, mint szétvágva a tepsiben. De kinek hogy tetszik.

Játszótéren

Nagy szívfájdalmam, hogy itthon a kertünkben nincs játszóterünk. Szinte minden szomszédunknak van már, nekünk sajnos, anyagiak hiányában még nincs. Majd jövőre, mondjuk, már három éve. Sajnos sok minden hiányzik még hozzá, földet kellene hozatni, füvesíteni és utána megvásárolni a játszóteret.

Mindegy, azért szoktunk a fiukkal játszótérre menni.

Most épp az érdire, mert az nagyon jó kis játszótér. Sokféle játék van, lehet motorozni és biciklizni is, mert a burkolatok is nagyon szuperek. A homokozó elég tiszta, nincsenek üvegcserepek, csikkek és kulturált szülők és gyerekek járnak oda.

Szóval a tegnapi napot gyakorlatilag ott töltöttük, kivéve míg a fiuk aludtak, ill. a déli órák előtt hazajöttünk, majd délután ismét elmentünk. Nagyon jól érezték magukat és kellőképpen elfáradtak estig.

Ennek a szuper kis csigának a receptje Ottistól származik, akinek már sok receptjét kipróbáltam és még sohase csalódtam.

Szóval egy kis sós kelt tészta, kinyújtva, megkenve fokhagymás vajjal (margarinnal), és megszórva újhagymával, sonkával, füstölt sajtal. Felteker és trapéz alakban vág. A tepsibe téve meg kell kenni tojással és meg lehet szórni magokkal és jelen esetben mákot szórtam rá.

Már többször elkészítettem, mindig kicsit más lett a töltelék, de mindig finom volt.

Kókusztej és kókuszpép felhasználás

Sajnos, mire oda kerülök, hogy lejegyezzem egy -egy receptemet, addigra már el is felejtem, hogy honnan vettem, milyen volt.

Egy vegetáriánus blogon olvastam a kókusztejkészítés receptjét. Mindenem megvolt hozzá, így kipróbáltam.

Nagyon szeretem a kókuszt, nyeresen, sütibe, tejberizsbe, csak a kókusztej elég drága, ezért mostanában nem veszek.

A képen szereplő kókusztej előállítása olcsó, de azért nem is olyan finom, mint a bolti.

Szóval a recept, ahogy emlékszem

1 csomag kókuszreszelék

fél liter, vagy annyi víz, amennyivel el lehet turmixolni

cukor, méz, édesítő

Egy jó turmixgépbe beletesszük a hozzávalókat és elturmixoljuk, amíg selymes lesz. Ha jól csináljuk, akkor a tetején kicsapódik a kókuszzsír.

Aztán leszűrjük, a pépet eltesszük a hűtőbe.

A kókusztejet üvegbe töltöttem és szintén betettem a hűtőbe. Később tejberizs készítéshez használtam, nagyon finom lett.

A pépet is felhasználtam. Ezt a sütit készítettem belőle. Szerintem nem lett olyan finom. Sajnos tényleg elfelejtettem, honnan vettem a recepteket.

A süti tésztája egy kakaós kevert volt, nem túl nagy mennyiség, mert vékonynak illik lennie, a pépet összekevertem zselatinnal, cukorral és kevés tejszínnel. A tetejére pedig étcsokit öntöttem, amit előtte egy pici olajjal megolvasztottam.

Esküvő a szabadban

Nagyon élveztük azt a szombat délutánt, amit Alcsúttoboz arborétumában töltöttünk. Egy kedves régi barátnőm ment féjhez és ott tartották a szertartást. A gyerekekkel kicsit nehéz volt eljutni a helyszínre a szúnyogfelhők viharában, de azért sikerült fejenként 10 -10 csípéssel megúszni. Sok régi baráttal, ismerőssel találkoztam, némelyiket a gimi óta nem láttam. Nagyon jól érzeztem magam. Sajnos a gyerekek miatt nem sokat lehettünk ott, de azért egy kis beszélgetésre akadt idő. Ábel és én táncoltunk is kicsit a kápolna ajtajában, de egyedül buliztunk, még akkor nem indult be a hangulat, pedig nagyon jó zene volt. A képet egy gimis osztálytársam készítette titokban. Hogy miért vagyunk ilyen kis morcosak Ábellel, azt nem tudom.

Könyvajánló - Komfortos mennyország

Ennek a könyvnek az elolvasása is a legutóbbi napok (konkrétan múlt éjszaka) termése. Nagyon izgalmas volt, bár igazából nem történtek benne igazán nagy dolgok.

Egy átlagos de nagyon szép életet élő lányt brutálisan megerőszakolnak, meggyilkolnak. Utána valamilyen módon, ugyan már nem a földön, de folytatja az életét. Részt vesz a családjának az életében, végig kíséri őket és a gyilkosát, ill. a szerelmét 8 éven át, míg végül elköltözik megnyugodva és kielégülve a komfortos (nem ideiglenes) mennybe.

A mennyország az írónő látásmódjában olyanfajta hely, ahol a vágyak teljesülnek, nekem mégis nagyon nyomasztónak tűnt. Elméletileg mindenki halála után, a családok egyesülnek itt, de valahogy én semmi célját nem láttam az itteni életnek. Rá kellett jönnöm, hogy bármilyen szép is lenne, ha ilyen lenne a menny, semmi értelme nem volna. Milyen jó, hogy én olyan mennyben hiszek, ahol ezek is megvannak, de ott van Isten, aki Atyaként vár és Jézus, aki Fiúként vár, és nem egyedül leszek, hanem velük.

De mindegy, vissza a könyvhöz.

Szépen megírt történet, nagyon jó keretekkel, szép mondatokkal. Magával ragadó. Nem is érzi az ember közben a tragédia fájdalmát, mert olyan objektíven van elmesélve, nem csöpögős, mégis üt.

Akinek gyereke van, nem ajánlom. Nekem mindig belesajdul a szívem, mikor ilyen történeteket olvasok, ahol gyerekeket bántanak, hiszen velünk is megtörténhet és ennek a gondolatnak egy fikarcnyit se örülök.

Könyvajánló - A viskó

Hát igen, hozzám is elért végre. Már jó ideje próbáltam becserkészni, de valahogy senkinek nem volt meg a környezetemben. Aztán sikerült elolvasnom.

Újat biztosan nem tudok írni róla, sok jó kritikát kapott, sokakra volt hatással. Most én is azok táborához csatlakozom, akik megírják, bennük milyen hullámokat vetett a könyv.

Nagy várakozással voltam, de ahogy hallottam az alapsztorit, el se tudtam képzelni, hogy oldja fel az író azt az keserűséget, hogy valaki elveszíti a gyerekét, sőt, brutálisan meggyilkolják. El se tudtam képzelni, mit tud Isten mondani egy ilyen embernek (mármint az író szerint)

A végén csodálkoztam, engem is meggyőzött. A könyv nagyon pozitív, még ha ilyen iszonyú tragédiával kezdődik is.

A végén, a fülszövegben ott a figyelmeztetés, hogy nem teológiai művet tart a kezében az olvasó, hanem regényt. Hát igen is, meg nem is, szerintem. A Biblia Istenről kijelentett igazságai, amik igazán fontosak, olyan közérthetően vannak megfogalmazva, ahogy egy teológus sose tudná, de mégiscsak alapgondolatai a szentírásnak, hiszen ezt hiszik a keresztyének.

Isten megértő, elnéző, és nagyon-nagyon szeretetteljes a találkozó során.

Nekem a legmeghatóbb rész az volt, amikor Sophiával találkozott Mack és el kellett döntenie, hogy melyik gyerekét küldi a pokolra, melyket a mennybe. Annyira át tudtam érezni a gyötrődését, hiszen ilyen döntést nem lehet meghozni, hiszen képtelenség egyiket is a pokolra küldeni. Rájöttem, hogy Isten így érez velünk kapcsolatban. Hiszen gyermekei vagyunk. Ha mi tudjuk szeretni annyir a gyerekeinket, hogy nem vagyunk képesek ártani nekik, akkor beláthatjuk, hogy Isten szeretete még sokkal nagyobb irántunk. Miért is félünk tőle mint bírótól, hiszen nem az elveszésünkönk, hanem a megmentésünkön munkálkodik.

Tragédiák vannak (persze ilyenkor azt gondolom, csak engem ne próbálj meg Istenem ilyesmivel, mert az nem élném túl), de Isten szeret, feltétel nélkül, igazán, ahogyan csak a Teremtő tud.

Ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, keresztyénnek és ateistának egyaránt, bár lehet, hogy a keresztyéneknek jobban fog tetszeni és többet merítenek belőle, de hiszem, hogy mindenkinek áldás elolvasni.

Nekem nagy hála, és szeretet fakadt a szívemben, miután letettem, Isten iránt, aki soha nem feledkezett meg rólam

Főzés - hogy erről is legyen bejegyzés

Elég sok blogon láttam ilyen napraforgó "tortát". Nagyon tetszett, de kellett idő, mire nekiduráltam magam az elkészítésének. Két kisgyerek mellett nehéz olyan süti elkészítését bevállalni, aminek macerás az elkészítése. Keleszteni is kell, ami néha egyéb teendők miatt elúszik, ezért a tészta túlkel.

A recepten nem változtattam, erről a blogról valót használtam. Talán több margarint olvasztottam, ill. nem olvasztottam meg teljesen, inkább kenhető állagú volt, és mandulát használtam. De szerintem dióval is ilyen finom lett volna. Frissen foszlós, édes (de nem túl), olvad a szájban.

Körülbelül három óra volt elkészíteni. Bár nagyon finom volt, kell még idő, mire mégegyszer elkészítem.

Anyák napja

Bár elmúlt, már régen készülök megmutatni a kis büszkeségemet. Tavaly és azelőtt csodálkoztam, hogy az ismerőseink, megünnepelték az anyák napját, bár csecsemő korú gyerekük volt. A férj vett virágot és ünnepeltek. Nekem, nekünk, eszünkbe se jutott.

Ebben az évben viszont, Ábel megtanult egy nagyon kedves anyáknapi verset és többször is elmondta. Nagyon meghatott és örültem, hogy akkora fiacskám van, hogy már érti és tudja, mi az az anyák napja és szeret engem, mint anyukáját.

Közkincsé teszem hát, hogy mások is gyönyörködjenek benne.

Igazából ennél sokkal szebben elmondta többször, de pont mikor fel akartam venni, kicsit elkajláskodta a dolgot, de nem bántam, azért látszik, milyen aranyos.