Néha kínszevedés, néha észre sem veszem. Minden nap főzök, ahogy még sohasem (rettenetes). Muszáj háromfogásos menüt vinnie minden nap az óvodába, úgy, hogy az ételek száma, amelyeket egyáltalán hajlandó elfogyasztani kb. 20. Ebből kell variálni hónapról-hónapra napi három fogás. Finoman szólva, nem egyszerű. Én már kimondhatatlanul unom a húslevest, pörköltet, tejberizst, sültkrumplit, rántott húst, bablevest vagy babfőzeléket. Körülbelül ennyi főétel és leves, amit szívesen fogyaszt. Azért próbálkozunk, mindig egy-egy új ízt, ételt bevezetve, de a legtöbbször ilyesmit kell főzni. A halat, a szószos tésztákat, a gombát, a gyümölcsök nagy többségét, a főzelékeket, a gyümölcslevest nem eszi meg, ezek már kiestek a rostán. Nemrég a tejbe köles, avagy köleskása volt nagy sláger. Nagyon bizalmatlan volt, méregette, húzta a száját, miután végre megkóstolta pedig azt mondta: Anya, ez nem is olyan rossz, mint gondoltam!", hát, ennél nagyobb dícséretet még nem kaptam!
A zsemlék sütésében is fejlődtem. Eddig kizárólag muffin formában tudtam őket sütni, most már formázni is próbálom és sokkal jobb. Csak nagyon hamar rágós - gumis lesz, de sebaj, felkockázom, megpirítom sütőben, azt eszik a krémlevesekhez és a joghurthoz.
Sütök neki: amarántos zsömlét, mákosat, tökmagosat, szezámosat, napraforgó magosat, mogyorósat, lenmagosat, vagy csak simát. Eddig ezeket próbáltam ki.
Nemrég, a cukor rengeteg káros hatásáról olvasva elhatároztam, hogy teljesen kivonom az étrendjükből a csokit. Eddig se ettek mérhetetlenül sokat, de azért desszertként néha kapnak, főleg a Kinder csokit, vagy Tibit, mert az lisztmentes és általában van itthon. Most már azt sem (még elfogy a tartalék, és után indulunk). A sütikbe még cukrot teszek, mert az édesítő rosszul túri a hőt, de már felfedeztem a Xukor, nyírfacukor lelőhelyeket, ahol lehet rendelni ezeket a csodákat, amik édesítenek de nem hízlalnak és nem rongálnak, mint a finomított cukor.
Ezzel egyidőben néhány különleges lisztet rendeltem egy reformboltból, mint a csicseriborsóliszt, szójaliszt, kölesliszt, hajdinaliszt. Ezeket is szeretném kipróbálni. A jól sikerült recepteket majd közkincsé teszem.
Most egyébként is kutatom és keresem a lehetőségeket, hogy ha más nem, én magam teljesen leszokjak a húsról. Nekem ez nem túl nagy áldozat, inkább az az áldozat, hogy húst kell ennem. A lustaság és az időhiány volt az akadálya eddig is, mert nagyon nehéz két-három féle ételt főzni, hogy mindenkinek a diétáját, szája ízét kielégítsem. Ezért inkább lemondok a saját vágyaimról, ebben úgyis nagyon gyakorlott vagyok, és megeszem, amit a család eszik akár kívánom, akár nem. A múltkor el is csodálkozott Farkasapa, hogy ahhoz képest, hogy mennyire szeretek recepteket olvasni és ételeket nézni, milyen igénytelen vagyok, ha a saját étkezésemről van szó. Ebben sajnos teljesen igaza van. Borzasztó, hogy néha mit meg nem bírok enni! Igazi konyhamalac vagyok.
Bár mostanában rendeltem magamnak (három-három napra) zsírégető diétát, de azt is kínszevedve tolltam le. Végül is mit lehet enni, húst salátával. Egyik se a kedvencem. Vettem Norbi - féle lisztből készült kenyeret is, mivel nekem a szénhidrát, a kenyér a legnagyobb kísértés. Borzalmas az íze, szerintem. Nem akarom Norbi üzletét rontani, de tényleg nem finom. Farkasapa egy reggel panaszkodott, hogy miért kell neki három napos kenyeret ennie. Mondtam, hogy bocs, nem vettem észre, hogy már nem friss, szerintem elég puha, és hozzátettem, hogy ha egy hétig ő is a Norbi - féle kenyeret rágná, biztos nagyra értékelné, hogy ma reggel három napos fehér kenyeret ehet. Fogyásról még nem tudok beszámolni, annak ellenére, vagy talán épp azért, mert kettlebel órára is járok, persze csak hébe-hóba. Tudom én, hogy a rendszeresség milyen fontos, de mit tegyek, ha állandóan közbeszól az élet. Hol anyák napja, hogy az oktató hiányzik egy hétig, hol Farkasapa utazik Németországba. Az elmúlt két hónapban, mióta beiratkoztam, össze-vissza 5x tudtam elmenni. Ez is valami, örülök neki, az ember lánya ne legyen telhetetlen. Ez a kettlebel óra egyébként elég gyilkos, de nem bánom, legalább érzem, hogy a tonna háj alatt azért izmaim is vannak.
Nekünk sem ártana egészségesebben élnünk. Nagyon bánt, hogy szinte minden, amit megfőzök, megeszünk valamilyen formában mű étel. Nehéz igazán természetes hozzávalókhoz jutni, ha nem lehetetlen. Pedig mi, őszintén, olyan család vagyunk, akik egy bevásárlás alkalmával sok zöldésggel, gyümölccsel, hússal, tejtermékkel (joghurt, tej, vaj, sajt) jövünk haza. Nem veszünk chipseket, kólát, üdítőket, de veszünk felvágottakat, virslit, margarint és ebből elég sokat fogyasztanak a fiuk is. De csak ha a joghurt feliratait megnézzük, elrémülünk, és ki tudja mi van a húsban és a zöldségekben. Sajnos ezek nem kivédhető dolgok. Drága méregtelenítő kúrákra nekünk nincs pénzünk és időnk se. Néha elég kétségbeejtő belegondolni.
Farkasapa vett múlt hétvégén egy igazi tanyasi tyúkot, ill. csak részeit, abból főzött levest, és egészen más, sokkal finomabb íze volt, mint a máskor vett csirkének. Ugyanakkor vett másféle módon nevelt csirkerészeket is, főleg combokat. Mikor a feldolgozásánál tartott, erősen szorította magát, hogy ki ne dobja a nem tanyasi csirke részeit (meg persze én is győzködtem, mert nincs kidobni való pénzünk), mert az előzőhöz képest nagyon másként nézett ki. Szó mi szó, undorító volt. Nem is evett az elkészült sörös csirkéből, gondolom elege lett a feldolgozás során belőle. Ilyenkor ő is vágyik a vegetarianizmusra, de sajnos utána hamar elfelejti és megint húst akar főzni hétvégére.
