Tegnap fejeztem be A. Huxley: Szép új világ című könyvét. Ez egy disztópia, az utópia ellentéte. Sok filozófiai kérdést boncolgat benne a szerző, amiken érdemes elgondolkodni. Az ő "szép új világában" az embereket palackokban "gyártják" és úgy fejtik le, mikor elérik a 9 hónapot. Közben pedig eldöntik a sorsukat. Akit trópusi vidékre szánnak, azt iszonyú melegben tarják, így "kondicionálva" a későbbi nehézségekre, akit repülőpilótának, azt fejjel lefelé tartják és akkor biztosítják a jó érzést, pl jóllakotságot, hogy megszeresse ezt az helyzetet. Vannak Gamma, Delta, Epszilon, Béta és Alfa palackok. Mind más típusú emberek lesznek. Az Alfák az elit, a többiek dolgoznak. A nem alfáknak pl. alkoholt kevernek a magzati vérébe, hogy ne legyen az agyfejlődésük megfelelő, hiszen ők csak kerti és gyári munkára kell hogy alkalmasak legyenek. Hogy ne is vágyjanak többre, minden előítéletet és egyéb gondolatot álmukban plántálnak az agyukba. Egy suttogó hang minden éjszaka mondja-mondja az információkat, mindegyik kasztnak mást. Ez biztosítja, hogy elégedettek legyenek az élettel.
Tulajdonképpen mindenki boldog, van munkája, biztonsága, szórakozása, nem is vágyik semmi többre. Mégis rettenetes az a világ, amit leír Huxley. Nincsenek drámák, nincsenek szülők és szeretők és férjek. Mindenki mindenkié. Ez az egyik fő szlogen, amit beléjük plántálnak. A gyerekek is szexuális játékokat játszanak, senki nem tíltja, sőt. Nincsenek háborúk, járványok, az embereket hatvan éves korukig egészségesen és fiatalon tartják. Szexhormonos rágógumit rágnak, tapiba járnak (a mozi bizonyos formája), labdajátékokat játszanak stb. Mégis, nem támad kedves egy mai embernek egy ilyen világban élni. Mert az egyéni érdeklődést semmibe veszik, mindenki egyforma, mert egyetlen petesejtből 87 embert készítenek. Nincs miről szóljanak a hírek. Mai embernek unalmas lenne. Belegondolva érdekes, hogy igazából a nehézségekre és bajokra szükségünk van, hogy megedzenek és képessé tegyenek egy jobb életre. Bár lázadozunk ellenük, elképzeljük, milyen lenne, ha nem kellene dolgozni, de mikor belegondolunk, rájövünk, hogy unalmas és értelmetlen élet lenne az.
Szóval érdekes volt a könyv, nehéz is visszaadni. Sok gondolatot ébresztett, amelyeket a közeljövőben fogok végigondolni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése