Főzés - hogy erről is legyen bejegyzés

Elég sok blogon láttam ilyen napraforgó "tortát". Nagyon tetszett, de kellett idő, mire nekiduráltam magam az elkészítésének. Két kisgyerek mellett nehéz olyan süti elkészítését bevállalni, aminek macerás az elkészítése. Keleszteni is kell, ami néha egyéb teendők miatt elúszik, ezért a tészta túlkel.

A recepten nem változtattam, erről a blogról valót használtam. Talán több margarint olvasztottam, ill. nem olvasztottam meg teljesen, inkább kenhető állagú volt, és mandulát használtam. De szerintem dióval is ilyen finom lett volna. Frissen foszlós, édes (de nem túl), olvad a szájban.

Körülbelül három óra volt elkészíteni. Bár nagyon finom volt, kell még idő, mire mégegyszer elkészítem.

Anyák napja

Bár elmúlt, már régen készülök megmutatni a kis büszkeségemet. Tavaly és azelőtt csodálkoztam, hogy az ismerőseink, megünnepelték az anyák napját, bár csecsemő korú gyerekük volt. A férj vett virágot és ünnepeltek. Nekem, nekünk, eszünkbe se jutott.

Ebben az évben viszont, Ábel megtanult egy nagyon kedves anyáknapi verset és többször is elmondta. Nagyon meghatott és örültem, hogy akkora fiacskám van, hogy már érti és tudja, mi az az anyák napja és szeret engem, mint anyukáját.

Közkincsé teszem hát, hogy mások is gyönyörködjenek benne.

Igazából ennél sokkal szebben elmondta többször, de pont mikor fel akartam venni, kicsit elkajláskodta a dolgot, de nem bántam, azért látszik, milyen aranyos.

Könyvajánló - Ki az úr a háznál?

Ismét egy hasznos gyereknevelési könyv. Ilyet nem sokat láttam a piacon, pedig eléggé körülnéztem, mióta gyerekeim vannak és ki vagyok éhezve mindenféle nevelési könyvre, hátha majd ez mondja meg a tutit.

Hát, ez megmondja. Ritkán találok ennyire célravezető, világos gondolatmenetű, gyerek és egyben szülőközpontú nevelési könyvet. A martonvásári könyvtár tulajdona, de lehet, hogy beszerzem, mert hosszú távon is nagyon hasznos lehet.

Alapvetően az a koncepció, hogy a gyerekekben benne van az ösztönös uralkodási vágy, hogy ő irányítsa a dolgokat a családban, hogy a kívánságai szerint alakuljanak a dolgok mindig. Ezzel szemben a szülőnek nehéz a dolga, mert igyekszik kielégíteni a gyerek igényeit, de a sajátjaira is figyelnie kell, ill. ha nem figyel ez benne is fusztrációt és keserűséget szül.

A könyv szerint a gyerekeket együttműködésre és kedvességre kell nevelni, amit csak tanulással tundnak elsajátítani. Ez viszont nem könnyű. Ha felborul a családi erőviszony, vagyis a gyerek mondja meg, hogy mikor mit kell csinálni, az mindenkinek igen kellemetlen. A szülő hivatott a hatalmi (és itt nem rossz értelemben érti, nem diktátori hatalomra kell gondolni) poziciót elfoglalni a családi hierarchiába. Ha nem így van, azt a gyerek is megszenvedi, görnyedezik a neki adott túl nagy hatalom súlya alatt, a szülő is megszenvedi, mert folytonos harcba kell bocsátkoznia a saját érdekeinek az érvényesítéséért.

Megkülönböztet négyféle szülőtípust:

1. Engedékeny - folyton magyaráz, kér, győzköd, végül a gyerek győz, mert nem tudja érvényesíteni az akaratát.

2. Kényeztető - a fenti, csak még rosszabb.

3. Távolságtartó - aki nem sok érzelmet visz a nevelésbe, inkább feladatorinetált.

4. Megtorló - igen szigorú, folyton büntet, katonai szigorral egrecírozza a gyerekeit, soha semmi nem jó neki és gúnyolódik.

Egyik sem jó, a jó a Hatékony szülő. Ezzé kellene válni.

Sok példát hoz, részletesen leírja az egyes szülőtípusokat. Azt is mondja, hogy természetesen senki nem csak ilyen, vagy csak olyan, de a nevelési attitűdünk igen is valamelyik felé billen.

Magamról nem tudtam megállapítani, hogy melyikbe tartozom. Úgyhogy valószínűleg én hatékony szülő vagyok. :)

Ez persze nem igaz, Ábel még mindig pelusos, Áron nagyon akaratos és sokszor elfáradok tőlük. De alapvetően azt kell mondanom magunkról, hogy sok gond nincs a gyerekeinkkel. Ábel szófogadó, Áron meg nevelődik lassan, majd beletanul ő is.

A könyv módszere: a létra.

Érdekes, azt nem tudom, miért így hívja. Arra bíztatja a szülőket, hogy ne kérleljenek vég nélkül, hanem határozzák meg az egyes lépéseket és ahhoz tartsák magukat. Tulajdonképpen következetességre ösztönöz. Fontosnak tartja, hogy ha már felborult az egyensúly, akkor legyen egy korrekciós időszak, amikor a csemete szembesül vele, hogy innentől máshogy lesznek a dolgok a családban. Ilyenkor több lesz a cirkusz, de ezen át kell esni a cél érdekében. Ha nem most vesszük vissza a hatalmat a gyerektől, később (kamaszkorban) már lehetetlen lesz és neki is sokat ártunk vele. Úgyhogy harcra fel!

A létra lépései, röviden:

1. Kérjük a gyereket valamire, szépen, világosan.

2. Ha nem hallotta meg az első kérés, odalépünk hozzá, szigorúbban, de kedvesen is újra kérjük. Egyben figyelmeztetjük, hogy ha nem teszi meg, amire kértük, akkor a szobájába küldjük.

3. Ha nem teszi megy, bekísérjük a szobájába és azt mondjuk, akkor jöhet ki, ha szólunk.

Itt ad néhány tippet, hogy mikor mi legyen. Ha pl. kiszalad, rúgkapál, csúnyákat kiabál ránk, a szobában tombol, stb.

4. Ha rúgkapál, tombol, akkor le kell fogni. Ennek a fogásait részletesen leírja. Remélem, nekem soha nem lesz rá szükségem.

Tulajdonképpen abban egyet értek vele, hogy ha kérünk valamit és nem teszi meg a gyerek, annak legyen következménye valamilyen formában, mert egyébként nem lesz hitelünk, hiába beszülünk legközelebb. Ne mondjunk olyasmit, amit nem tudunk megtartani.

Részletes leírásokat ad arra nézve is, hogy ha boltban, ebédlőben hisztizik a gyerek, vagy nem viselkedik kulturáltan, mit lehet és kell tenni.

A szobába kísérés és ott tartás számomra nem túl életszerű. Szerintem nem nagy büntetés ez egy gyereknek. Inkább a helyzethez kell alkalmazkodni, véleményem szerint és olyan következményt kilátásba helyezni, ami épp megfelel a helyzetnek és amit a gyerek nagyon akar. Ha azt nem kapja meg, együttműködőbb lesz. Nem vagyok híve a lekenyerezésnek, a könyv írója sem. Pl. az ételt nem szabad jutalomként felajánlani, mert biztos, hogy ez rossz képet szül a gyerekben.

Most például mi azzal küszködünk, hogy rávegyük Ábelt a bilizésre, WC-be kakilásra. Nehéz. Ott tartunk, hogy elvettem a vonatait és nem nézhet mesét, amíg nem szól, hogy kakilnia kell. Tudom, hogy nem szabad erőltetni, de úgy érzem esetünkben az a helyzet, hogy Ábel fiam marha lusta és szórakozott és nem nagyon izgatj a wécézés. Engem viszont igen, mert mindjárt itt az óvoda és nem mehet, hacsak nem lesz szobatiszta. Nálánál sokkal fiatalabb gyerekek azok, nem hiszen, hogy nem lenne érett a feladatra, egyszerűen nem érdekli eléggé. Ebben próbálok neki segíteni, hogy legyen motivációja. Majd beszámolok.

A könyvet pedig ajánlom mindenkinek, akiben felmerült már, hogy nem tudja kezelni a dacos gyerekét, evési, alvási vagy szobatisztasági gondjai vannak.

Fejlődés - semmi különös

Nagyon élvezzük, hogy Ábel egyre nagyobb és egyre okosabb és olyan szövege van, hogy néha leesik az állunk.

Tegnap reggel: "Anya, te olyan szuper vagy! Köszönöm!" Ez nem szó szerint ezt jelenti, ám, de akkor is tudom, hogy azt akarta kifejezni, hogy szeret és örül nekem. Gyakran ezt is mondja, hogy szeret, ami nekem azért fura, mert én nem mondom neki. Valahogy nekem nem csúszik ki a számon olyan könnyen, hogy: "Ábel, úgy szeretlek!" Nekem ez olyan amerikai jellegű, távol áll tőlem. Nekem se mondták soha a szüleim, de mindig tudtam, hogy szeretnek.

Azért örülök, hogy ilyeneket mond.

Próbáljuk rászoktatni a bilire, ill. hogy szóljon, ha bármilyen dolga akad, de nem nagyon akar ráállni. Sokszor felkéredzkedik az emeletre és ott nagy nyugalomba akkorát rak a pelusba, hogy utána zuhanyoztatnom kell. Többször kértem, hogy szóljon és ne menjen fel kakilni, hanem üljünk a bilire-WCre és tegnap volt először, hogy fel akart menni, előtte ráültünk a bilire, de nem jött semmi, utána fentről egyszer csak lejött, hogy rá akar ülni ismét, mert kakilnia kell, aztán a bilibe sikerült is egy kisujjnyi kaki, a többi később fenn a pelusba került, mielőtt fürdettük volna. De látszott rajta, hogy azt is sajnálja, hogy nem a bilibe lett. Valószínűleg fura neki a blilibe engedni, várnunk kell.

Le is fényképeztem őket, amint este a bilin ülnek, mert persze Áronnak is azt kell tenni, amit Ábel tesz, szigorúan követni kell a tesót. Úgyhogy gyorsan ő is hozta a saját bilijét és tolta a nadrágját. Ült is rajta egy percet, aztán felállt és játszani akart tovább, mondanom sem kell nem sikerült bele semmi, de nem baj.

Ábelnek a múlt héten sajnos súlyos középfülgyulladása volt, amit nagyon megszenvedtünk mindannyian. Iszonyú lázas volt, mióta megvan nem volt ilyen magas láza és mindig este, éjszaka. Szuper éjszakáim voltak. Antibiotikum hatására úgy néz ki, most meggyógyult, csak kicsit süket maradt, ami azért remélem elmúlik. Az amúgy szófogadó, ügyes kisfiam nem is reagál, mikor kérek valamit, ha bicajozik kint ötször kell szólni, ami eddig nem így volt. Néhány napba beletelt, mire rájöttünk, hogy nem rossz, hanem nem hallja, amit mondjunk. Holnap visszavisszük kontrollra.

Áron csoda ügyes. Igazi nagyfiu ő is. Minden megért, ha valamit csak megemlítünk, már megy és csinálja. Kombinál és gondolkodik. Szeret olvasni, esténként mindig beül az ölembe és erősen mutogat a könyvespolc felé és mondja, hogy "bo-bo", ami annyit tesz Böngésző, vagy Boribon, vagy Bogyó és babóca. Elég sajátos ízlése van, mert nem mindegy, mikor mit olvasunk, megvan a saját elképzelése minden estére. Szeret az ablakban állni és figyelni az utcát. Nagyon szépen mondja, hogy Apa és hogy Ábel. Persze anya sehol nincs, de már megszoktam. Ábel is az apát mondta először. Mondja, hogy lába, gomb, bili, Zsigi (kis barát), be(beül, beszáll), pu(puding), brrr (mindenféle autó, traktor, kukásautó). Azt hittem sokára fog beszélni, de most már reménykedek, hogy mégsem, mert olyan szépen mondja ezeket, és benne van az akarás, hogy közölje magát valahogy. Szereti a mondókákat, főleg a gyí-gyí-seket, azokat minden formában. Imád hancúrozni, ha csikizzük és gyömöszöljük. Ezeket aztán csináljuk is gyakran. Továbbra is bújós kisfiu, ha bárki sír, igyekszik erejéhez mérten vígasztalni, ami abban merül ki, hogy simogatja és közben olyan hangsúllyal gagyog, mintha azt mondaná: "ne sírjál". Nagyon édes. Sok örömünk telik benne.

Húsvét képek nélkül

Húsvét

Annyira készültem fényképezni az ételeket, amiket főztünk, közösen Krisztiánnal és a fiukat, akikkel rengeteget játszottunk, sétáltunk azalatt a három szabadnap alatt, de semmi nem lett belőle.

Finomakat ettünk pedig, pl. pénteken, mivel régen Krisztiánéknál ilyenkor mindig bableves és pogácsa volt, én is ilyesmivel készültem (nálunk nem volt semmi különleges hagyomány). Volt finom zöldségleves és medvehagymás - krumplis pogácsa. Ezt később ismerősök is megkóstolták és állításuk szerint (még soha nem ettek medvehagymát) ilyen finom pogácsát rég ettek.

Volt igazi sonka, füstön füstölt négy kilós, amit természetesen elosztottunk több alkalomra, mert bár jó étvágyú család vagyunk, négy kiló hús ritkán fogy el egyszerre.

Volt szép sárga, foszlós - tejes kalács, Horváth Ilonka receptje szerint, ahogy tavaly is. Pont annyira volt édes és sós, amennyire kellett, gyönyörűen megkellt és mind elfogyott, ezért is sajnáltam, hogy elfelejtettem lefényképezni, ki tudja, mikor sikerül ismét ilyen jól, gondolom jövő húsvétkor.

A fiukkal sokat sétáltunk a parkban, mert gyönyörű idő volt, kivéve hétfőn. Ők is nagyon élvezték. Felfedeztünk egy utat, ahol senki nem járt, de rügyeztek a fák, nyíltak a virágok, méltóságteljes régi fákat találtunk és egy olyan csendes rétet, ahova még biztos visszatérünk néhányszor. Ábel nagyon élvezte a biciklizést, Áron meg a motorozást, bár ő nem nagyon tud még, de nagyon próbálkozik. Minden csatornafedelet észrevett a parkban (nekem is feltűnt, hogy milyen sok van), és gyorsan lepattant a motorról és ráállt a csatornafedélre, vagy tett pár kört rajta.

Ábel nagyon szófogadó volt, mivel Áron lassú volt, mindig szóltunk neki, hogy jöjjön vissza, ha túlságosan előre ment és mindig visszajött. Elégedettek voltunk vele.

Megláttak egy társaságot, akik egy fa ágán ugráltak, Ábel is ki akarta próbálni, viszont mikor apa feltette, gyorsan le akart szállni, ezzel szemben Áron fel se érte fejjel a faágat, mindenképp fel akart mászni.

Szóval szépen telt a Húsvét, bár nyuszi nem jött a gyerekekhez. Nálunk ennek semmi hagyománya nincs. Nálunk nem volt ajándék Húsvétkor, sem csoki, sem semmi más. Így mi se vettünk a gyerekeknek, igazából eszünkbe se jutott. Krisztiánt visszakültem, hogy legalább néhány csokit hozzon, de utána azt is mi ettük meg, mert olyanokat hozott, hogy a gyerekeknek nem nagyon ízlett. A nagyszülőktől kaptak csokikat, az pont elég is volt, így is egy hétig minden este ettek csokit. Nálunk úgy volt, hogy inkább elmentünk a templomba. Mivel most pont hétfőn kellett volna menni, most nem is gondoltunk rá, mert nagyon rossz idő volt, de igazából én azt szeretném, ha a gyerekeim megértenék, hogy Húsvétkor Krisztus váltsághalálát és feltámadását ünnepeljük. Ha nagyobbak lesznek, mindenképp az ünnep ezen oldalát szeretném előttük kidomborítani. Még nem tudom hogyan. Sajnos nálunk nem volt semmi hagyományos a templombamenésen és sonka, tojás, retek, kalács evésen kívül, ezért aztán nekem kell kialakítani, ami nehéz, de nem megoldhatatlan. Most még kicsik. Bár Ábelnek elmondtam, hogy Isten fia, Jézus meghalt és feltámadt értünk, ezt ünnepeljük, látszott, hogy nem fogta az adást.

Ha valakinek van jó öttlete, szívesen fogadom.

Mesejáték Ágónál

Nézzetek be ide! Gyönyörű varrott holmikat találtok és nem utolsósorban egy vonzó játékot.

Ábel most

Ahogy az már a gyerekeknél lenni szokott, a fiuk nagyot nőttek az elmúlt időszakban és sokat fejlődtek.

Ábel

Egy hónapja körülbelül észrevettük, hogy nem csak egy-egy epizódját meséli el a látott vagy olvasott mesének, hanem elejétől a végéig szóról-szóra az egész mesét. Természetesen olyan mesék ezek, amiket sokszor látott, de akkor is nagy teljesítménynek tartom egy három éves lesz kisgyerektől, hogy a mondatokat szóról-szóra elmondja.

Rengeteg mondókát is tud, ezeket is elszokta mondani egy - egy előadás keretében. Ez konkrétan úgy történik, hogy odaálla szekrény elé, akkor mi tudjuk, hogy valami produkció következik, lélegzetfisszafojtva figyelünk és miután elmondja a mondókát ezerrel tapsolunk. Ő erre felbátorodik és vég nélkül mondja a mondókákat. Nagyon édes, készítettünk videót is róla, hátha majd élvezi, ha nagyfiuként visszanézheti magát.

Az evés az továbbra is probléma. Mostanában legalább leül egyedül is enni, a kisasztalhoz, de a mennyiség, minimális. Úgy néz ki, elunja, mielőtt annyit enne, amennyire szüksége van. Fél óra múlva aztán megint éhes és kéri, hogy adjak valamit ennie. Ilyenkor nagyon ideges leszek, mert nem tudok egyszerűen mit adni. A kedvencek: üres főtt tészta, kifli, tej, puding, néha joghurt, hús, húsleves sok hússal, ugyanígy a gulyásleves, néhány krémleves krutonnal és csoki. Itt aztán vége is. Néha még rábírom, hogy egyen felvágottat, kennyérrel, zöldséggel, de ezt kizárólag ha én adagolom a tévé előtt. Annyira elveimmel elentétes volt, hogy ilyesmire szoktassam, de a cél érdekében már mindenre kapható voltam. Régen úgy evett az etetőszékben, hogy közben egy könyvet hajtogattam és mondtam a meséket. Kettőt -hármat kivégeztünk egy etetés alatt, aztán később a tévé töltötte be ezt a szerepet. Így néha olyan ételekből is meg tudom etetni egy minimális mennyiséggel, amit amúgy biztosan meg se kóstolna.

Remélem ez idővel jobb lesz. Én is igyekszem jókat főzni, hátha rászokik.

Zöldülünk

Ez a bejegyzés most nem a tavasszal kapcsolatos. Mikor Áron megszültetett és elég sok bajunk volt a bőrével, eldöntöttük, hogy kipróbálunk vegyszermentes mosószereket. Van nekem egy kedves barátnőm, aki már korábban mesélt a Mosószódáról. Hogy ő azzal mos mosóporral felesbe, és szuper, fehérít, vízlágyít, fokozza a mosópor hatékonyságát, és nem szennyezi agyon a környezetet. Felkeltette az érdeklődésemet és utánajártunk a dolgoknak. Sok cikket elolvastam a témában és rátaláltunk néhány szuper kis boltra, ahol beszerezhetőek a régi idők takarítószerei nagy mennyiségben.

www.zoldbolt.hu

ww.okoszolgalat.hu

Azóta én is felesben mosok mosószódával és mosóporral. A ruhák tiszták és jó illatúak (öblítőt azóta nem használok, mióta "zöldülünk".

A szódabikarbóna is tökéletes súrolószernek bizonyult, a fürdőszoba csempéi, és a csapok ragyogtak. Ugyanúgy súrolásra használom a citromsavat. Ezzel annyira nem szeretek dolgozni, mert durva szemcsés és a kezemet is radírozza, de szépen lehet vele súrolni, mert a gyenge sav marja is a koszt.

Igazából az számít, hogy próbálunk tudatosan figyelni rá, hogy ne öntsünk mindenféle szutykot a külvilágba, takarítás és mosás címén. Még nem vettünk soha pl. mosagatógép tablettából környezetbarátot, mert nem bírjuk megfizetni, a mosogatószerek is igen drágák. Sokszor pont ez a baj a környezettudatossággal, hogy a legtöbb egyszerű halandónak megfizethetetlen. A fentebb felsorolt szerek egyáltalán nem drágák, mindenki számára elérhetőek, ezért is ezzel kezdtük a kísérletezést.

Innen veszünk azóta mosószódát, szódabikarbónát, bóraxot, citromsavat, mosódiót (ezt csak egyszer, kipróbálásra vettük, de annyira nem tetszett). Ezeken kívül használok még mosóport és ecetet, ez utóbbit öblítő helyett a ruhákhoz. Ecetszaguk nem lesz, de lágyítja a nálunk igen kemény vizet és fertőtlenít. Mindennel meg vagyunk elégedve. Ezúton bíztatok másokat is, hogy próbálják ki.

Rosszabbul jártunk a házi tejjel. Nem messze tőlünk vagy egy tehéntelep, ahol lehet minden reggel friss tejet venni. Áron születése után egy-két hónappal elkezdtük onnan hozni a tejet. Sajnos olyan hasmenésem lett pár napon belül, hogy a házból nem tudtam kimozdulni. Nem az én elpuhult városi gyomromnak való volt. Áron is csupa kiütés lett, az is lehet, hogy pont ez váltotta ki, hiszen akkor még, ha minimálisat is, de szoptattam. Pedig finom volt az a tej. Joghurtot is próbáltam készíteni, ahogy anyukám régen, feltettem aludni a szekrény tetejére, na, abból meg olyan büdös holmi lett, hogy nem győztük orrbefogva kiönteni. Szóval néhány epizódja a "zöldülésnek" nem sikerült valami jól.

További terveink között szerepel a három kukás, szelektív hulladékgyűjtés, a komposztáló. Az ásványvízről leszoktunk, szódát iszunk, ami visszaváltható és nem is olyan drága. Természetesen a papírt eddig is külön gyűjtöttük, de ennél többre most nem futja. Martonvásáron, ahol lakunk, még arra se fordít gondot az önkormányzat, hogy a szelektív kukákat cseréltesse. Folyamatosan folyik ki belőle a szelektív szemét, hogy az embernek nincs is kedve vele foglalkozni. Így nehéz lesz rávenni az embereket, hogy szelektíven gyűjtsék a szemetet. Sajnos elég sok pelenkát használunk, amivel extrém módon terheljük a környezetünket. Mivel nálunk nincs csatorna és két pelenkás korúm van, nekem se türelmem, se kedvem, se pénzem mosható pelusra áttérni. Egyszerűen bonyolult lenne. Nem is tudom elképzelni, hogy a hányós - hasmenéses időszakban azok a szülők, mit csinálnak. Még a ruhájukból se igen jött ki a cucc, nem beszélve arról, hogy minden alkalommal öklendezve áztatgattam.

Szóval jó a környezettudatos élet, csak kicsit több nehézséggel jár néha, mint ha erre oda se figyelnénk. Hosszú távon persze mindenképp megérni, hiszen a mi gyerekeink fogják az a környezetet élvezni, amit mi most ahogy tudunk, védünk.

Muszaka

Ma ebédre muszakát készítettem. Elég sok macera van vele, ill. elég sok ideig tart mindent előkészíteni. Vettem három szép padlizsánt, ezért készült ma ez az ebéd, egyébként inkább nyáron szoktam ilyet készíteni. Először Nelli barátnőmnél ettem, és az ő receptje alapján készítettem el, de az sajnos elveszett, így csak az ízemlékekből főztem.

Hozzávalók:

3 szép padlizsán

1,2 kg krumpli

egy nagy fej hagyma

3 gerezd fokhagyma.

400 g darált hús (nálunk most sertéscomb volt, itthon darálva, de nagyon finom marhával is)

paradicsomkonzerv vagy passata

fűszerek: szerecsendió, fahéj, menta, friss petrezselyem levél, szegfűszeg, gyömbér, bazsalikom, fehérbors, só, pici cukor

besamell mártás

sajt

A padlizsánokat meghámozom, kockákra vágom és megsózom, egy szűrőben lecsöpögtetem. A krumplit megmosom és héjában odateszem főni. Ha megfőtt, megpucolom és pihenni hagyom. Addig a hagymát apróra kockázom és az olajon megdinsztelem, mikor már majdnem kész, hozzáadom a három fej fokhagymát préselve és egy percig azzal is párolom. Majd jön a hús amit beletéve folyton kavargatok. Mikor kifehéredik, leturmixolom a paradicsomokat (lehet frissből is, héját lehúzva) és hozzáöntöm. Fűszerezem, ízlés szerint és lassan összefőzöm. Elég sűrűnek kell lennie. Mikor kész, félreteszem, megsütöm olajban a padlizsánokat. Egyszerre keveset teszek a serpenyőbe, mert nagyon sok olajat szív be és most az a cél, hogy hamar megsüljön, ne legyen gumis. Ha már minden kész, a tepsi aljába terítem a krupliszeleteket, picit megsózom, elosztom rajta a padlizsánkockákat és a paradicsomost húst is. Majd készítek egy kis besamelt és azt is a tetejére öntöm. 200 fokon 20 percig sütöm, majd a sajtot is ráteszem és addig sütöm, míg a teteje megpirul. Ez se túl fotogén étel, de annál finomabb.

Szélfogó kutya

Az egyik Praktika magazinban láttam egy szélfogó, ajtó elé fektethető, tacskó formájú varrott kutyát. Rögtön eldöntöttem, hogy én is varrok egyet. A megvalósítás sokáig váratott magára, mert csak esténként tudtam szabni és varrni, de aztán egyszer csak készen lett.

A szabásminta megtalálható az újság mellékletében. Az anyagokat szabadon variáltam, mert természetesen pont olyanjaim nem voltak itthon, amilyeneket az újságban lévő kutyához használtak, de azért így is jó lett.

A gyerekek néha felszedik az ajtó elől és játszanak vele, mint egy plüsállattal. Nem bánom, örülök, hogy tetszik nekik.