Vasárnap reggel azzal jött le Ábel, hogy: " Anya! Kitaláltam egy egy nagyon finom rizspitét. Megcsinálod?" Elmondta részletesen, hogy hogyan is képzelte és biztosan megvalósítható lett volna úgy is, de aztán anya kezében ez lett belőle.
Nem is írok receptet, mert annyira egyszerű. Egy csészényi kölest szűrőben alaposan megmostam. Egy vastag falú lábasba tettem, ráöntöttem háromszoros mennyiségű tejet, majd lassú tűzön forralni kezdtem. Mikor majdnem beszívta a tejet, beleszórtam a vaníliát és xilitet ízlés szerint. Egy kis kuglófformába tettem a masszát és a hűtőbe tettem dermedni. Ebédre éppen készen lett, kiborítottam egy tányérra (érdemes pici margarinnal, vajjal kikenni a formát, hogy szépen kijöjjön, én nem tettem, de szerencsére így is kijött). Ábel nagyon örült és büszke volt magára, hogy egy általa kitalált "receptet" valósítottam meg. Édes volt: "Anya, ugye milyen szuper ötlet volt!" Tényleg az volt, mert egy könnyű, tápláló, finom édesség lett belőle.