Bár mi még soha nem vettünk több ezer forintért play doh gyurmát, a neten azt olvastam, ez ugyanolyan. Összehasonlítási alapom így nincs, de tény, hogy ezzel a gyurmával nagyon-nagyon jól lehetett dolgozni. Puha, kellemes tapintású, formázható, nem szárad ki, míg dolgozunk vele és illatos, valamint nagy mennyiség, aminek lesz még jelentősége.
A fiaim nem sok affinitást mutatnak a konyhai tevékenységek iránt, néha van kedvük segíteni, többnyire a süti sütésben, de rövid az az idő, amit türelemmel viselnek. Ez a gyurma azért is jó, mert nagy mennyiségben készül egyszerre, így nincsenek korlátozva, mint a normál gyurmánál, hogy csak kis dolgokat készíthetnek belőle. Azt kell mondanom, hogy nagyon-nagyon élvezték minden percét a gyurmázásnak és lelkesen újságolták másnap az apukájuknak, hogy milyen jó kis esténk volt.
A gyurma hozzávalói:
2 csésze liszt
1 csésze só
1 csésze nagyon meleg víz
0.5 csomag sütőpor
1 csomag Bolero italpor
(Nekem egyik erdei gyümölcsös volt, a másik citromos, sajnos színmegjelölés nincs a csomagon, így csak tipp alapján választottam. A sárga tészta kicsit halvány is lett, lehet.)
Mindent összekeverek, és először (míg forró a tészta) villával majd kézzel rugalmas, nem ragadós masszává gyúrom. Ha kell, lehet még hozzá adni lisztet.
Mivel ez igazi lisztből készül, a gluténmentesen tartott gyerek utána alaposan mosson kezet, ill. nagyon alaposan takarítsuk le az asztalt, amin játszanak.
Zacskóban a hűtőben tartom, nem tudom meddig marad meg.
Itt még tömbben a két frissen elkészült gyurma
Kezdődött az alkotás, Áron épp sütiket szaggat a gyurmás formákkal
Itt nyújtja a tésztát Ábel, meglepően ügyesen az én igazi nyújtófámmal. Egyenletes lett a süti alap, és
nagy műgonddal végezte a műveletet.
Majd rákente a krémet a sütemény alapra, később majd felgöngyöli és palacsintaként szervírozza nekem.
Készült nudli, és a zsemléhez Áron darabolja a világosabbik színű tésztát.