Mostanában több könyvet olvasok egyszerre. Nem nagyon szeretem ezt, de most nincs más megoldás. Minden szinten a házban tartok épp aktuálisan olvasott könyveket, hogy soha ne unatkozzam, még ha néhány percem van, akkor sem. Sokszor csak ülni kell a gyerekek mellett, mert szépen játszanak, de semmi értelmes munkát nem tudok végezni rövid idő alatt, ilyenkor olvasok.
Egyik most olvasott könyv: Elizabeth Moon: A sötét sebessége. A címéből ítélve először valami ezoterikus írásra gondoltam, de szerencsére nem olyan. A fülszöveg egy autista fiu életéről számol be röviden, ezért felkeltette az érdeklődésemet. Jó könyv volt. Szépen van megírva, mégis érzi az ember, hogy ezek tényleg egy autista szavai lehetnek. Fikció, mert olyan korban játszódik, amikor az autizmus elvileg gyógyítható és az újszülötteket is szűrik, amikor a bűnözők agyába csippet ültetnek, és onnantól nem hajlandók bűnt elkövetni. Voltak benne érdekes gondolatok, mint ez a sötét sebessége. A főhős, Lou, aki autista, vívni tanul, különösen inteligens, mert a szülei sokat foglalkoztak vele, elfogadták és szerették, saját kocsija és lakása van, dolgozik, sokat gondolkodik rajta, hogy a fénynél gyorsabb kell hogy legyen a sötétség, hiszen hamarabb ér oda, bár a suliban ők is azt tanulják, hogy a sötét a "nincs fény".
Sok kérdést felvet, hogy miért is normálisak a "normálisak", miért rossz az autistáknak, bár kívülről nézve Lou szinte mindennel rendelkezik, amivel egy normális fiatal, mégis rossznak látja, hogy autista.
Szóval ajánlom mindenkinek, mert érdekes regény.
A másik két könyv is nagyon jó volt. Schaffer Erzsébet könyvei soha nem okoztak még csalódást. A történetek nagyon jól vannak megírva, szépen és a mondanivalót nem szájba rágva. Élvezet olvasni. Olyan, mintha az ember kicsit beszélgetne azokkal, akikkel ő találkozik, mély bepillantást nyer más, érdekes emberek életébe. Szívből ajánlom. Örülök, hogy a martoni könyvtárvezető is szereti az írásait. :)
Lángh Júlia nagyon érdekes személyiség. Újságíró, de nagyon sok mindent csinált. Volt Afrikában, élt Párizsban és még sok helyén a világnak. Ez a regény a gyerekkoráról szól, amikor kemény pártrendszer volt Magyarországon. Nekem nagyon tetszett. Keveset tudok arról a világról. Őszinte és megható, mégis kemény. Érdemes elolvasni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése