A könyvtárban legutóbb kezembe került ez a könyv és nagyon megtetszett.
Kikölcsönöztem és aztóa nézegetem, próbálom elképzelni, hogy meg tudom-e varrni azokat a játékokat. Végül, kb. egy hónap lamentálás után nekiláttam megkötni az egyik játékot belőle, a nyuszit. Egyszerűnek tűnt a leírás alapján. Idetetszem a könyvből kimásolt képeket is. Remélem, másnak is hasznára lesz.
Ilyen lett az én nyuszim.
Amint elkészült, Ábelnek nagyon megtetszett. Elmondtam vele két mondókát és egy éneket és azóta kedves játszótársa a nagyobbik fiamnak. Nem gondoltam, egyébként, hogy egy ilyen bumfordi játéknyuszi megnyeri a tetszését, de talán igazuk van a waldorf pedagógia képviselőinek, hogy a gyerekek nem nézik, hogy mennyire szép egy játék és hamara megszeretik a természetes anyagból készült, végtelenül egyszerű játékokat. Egy kis fonott dobozt kineveztünk a házikójának és abba tettük a polcra. Minden este szépen hazamegy a nyuszi aludni. Majd ide kerülnek a kisnyuszik, ha lesznek, egyszer. Azóta vittük már orvoshoz és egyéb helyekre, mert szereti magával hozni, ami fura, mert egyetlen játékát se vitte eddig sehova itthonról.
Mondókák a nyuszival való játékhoz:
"Nyuszi, nyuszi, nyulacskám,
Ne félj tőlem, nincs puskám.
Van ám nekem egyebem,
Zöld káposzta levelem."
Nyuszi, nyuszi vígan játszik.
Csak a két nagy füle látszik.
Hajnal óta ugrál sorba,
Reketyébe, sombokorba."
Erdő szélén házikó,
Ablakában nagyanyó.
Lám egy nyuszi ott robog,
Az ajtaján bekopog.
Kérlek segíts énrajtam!
A vadász a nyomomban!
Gyere nyuszi sose félj,
Megleszünk mi kettecskén."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése