Áron kontra Ábel

Már régóta készülök egy ilyen bejegyzést írni. Sajnos, nem tudok mást tenni, mindig összehasonlítom őket.

Ahogy Áron fejlődik, nő, eszembe jut, hogy Ábel milyen volt ebben a korban. Két képet is kerestem, ezek közel egy korban készültek, mindketten hét hónaposak.

Ábel az első három hónapban nagyon nyűgös kisbaba volt, de ahogy telt az idő egyre szelidült. Mosolygós és barátságos lett. Nagyon sokat játszott egyedül is, imádta a rágókákat, hosszan bírt rágni mindent, ami a keze ügyébe került. Úgy aludt el, hogy hasra fordítottam (ő nem tudott megfordulni egészen 9 hónapos koráig) és gyűrte a Macit, a lepedőjét, simogatta a fejét és erősen dolgozott az elalváson, aztán egyszer csak elaludt. Mászni hét hónapos korában kezdett, ezzel egyidőben felült egyedül (mászásból) és felállt a hetedik hó végén, illetve kijött három foga. A december így elég nyűgösen is telt.

Áron most fogja betölteni a hét hónapot. Ővele kevesebbet foglalkoztam kisbabaként. Kénytelen volt hamar elaludni, mert nem jutott idő a ringatásra, tutujgatásra. Mikor két hónapos volt és kórházban voltunk észrevettem, hogy úgy szeret elaludni (mellette feküdtem, szoptatgattam), hogy szemlélődik. Kicsit szopizott, kicsit nézelődött, egyszer csak elaludt. Ezután itthon is próbáltam biztosítani számára ilyen körülményeket. Mivel a szopizásról leszokóban volt, cumit adtam neki este, az elalváshoz. Azóta is így alszik el, hogy ölelget egy takarót és cumizik. Néha a cumi se kell. Dumálgat magában, szemlélődik és elalszik.

Áron nagyon erős, masszív kisfiu. Kövérnek néz ki, húsos combokkal, de ez nem nehezíti el, nagyon ügyesen mozog. Mászik, ül és mostanában kezd felállni. Sajnos. Most valahogy még nem vagyok felkészülve rá, hogy rohangáljak utána. Kimászik a folyósóra és felmászik az első két lépcsőfokra. Nem játszik rágókákkal és csak rövid ideig érdeklik a játékok. Nagyon rám van kattanva. Ha nem lát, még csak eljátszik, de ha megjelenek a látóterében, azonnal felkéredzkedik, elkezd nyekeregni, úgy, hogy azt nem lehet hosszan hallgatni. Sokkal erőszakosabb mint Ábel volt, mindent kiharcol magának.

Nagyon szereti Ábelt, míg Ábel nem igen vesz róla tudomást. Néha-néha megmutatja neki, hogy mit játszik, de nem puszilgatja, nem keresi a társaságát. Ha sír a járókában, néha odamegy hozzá és szól, hogy "ne sírjál, Ájon!".

Ábelt nem nagyon érdekelték a labdák, Áron rajong értük és a lufikért.

Ábel nyugis gyerek volt, általában megült az ölemben is és játszott nyugodtan, Áron három másodpercig nincs meg nyugodtan, állandóan izeg-mozog és az ölemben egyfolytában ugrál. Még este is, amikor illene elpillednie, büfizés közben is ugrál, kapaszkodik, rángatja a ruhámat.

Ábel négy hónapos korától ügyesen evett, a kanál nem jelenetett gondot, minden megevett amit adtam neki, egészen egy éves koráig. Rágcsált ropit, kiflit és nyugodtan evett mindig. Viszont mikor még csak cumizott, sok fejfájást okozott, mert nagyon ritkán volt hajlandó megenni az adagját, ha köhögtem, megmozdultam akkor többet nem volt hajlandó enni. Ha 10 percel korábban adtam a kaját, mint hogy igazán érezte volna, hogy éhes, nem ette meg. Sokszor kellett a babakocsiba etetnem, esőben, városban, mert mielőtt elindultunk nem volt hajlandó enni.

Egy éves koráig a darabos ételektől öklendezett, csak a teljesen pépeset fogadta el. Ha gyümölcsöt kevertem a tejpépbe, kiköpte. Egyébként is kiköpött mindent, amit elsőre nem ízlett neki, és sajnos a legtöbb kaja nem ízlett. Egyedül a Sinlac tejpép, joghurt (most már az se), puding, krémtúró, tejbegríz-, zabpehely és üveges paradicsomos kaják jöttek be neki. Semmilyen általam főzött ételt nem akart megenni. Aztán 16 hónapos kora után megelégeltem. Nem vettem több krémtúrót és addig nem adtam mást, míg a mi ételünkből meg nem evett pár falatot. Így eljutottunk oda, hogy most már a mi ételünket eszi, de csak akkor eszik mennyiséget, ha a tévé előtt én tömögetem. Egyedül nem eszik csak kenyeret és paradicsomot, ill. a pudingot. Nem könnyű vele még most sem. Pl. nem evett egy falatot sem a kétéves szülinapi tortájából.

Áron ezzel szemben imádja a kaját. Cumizik ezerrel, ő akarja fogni az üveget. Mindig képes enni, őt csak egyszer kellett a városban megetetnem. Viszont a kanál nem barátja. Úgy szereti enni a gyümölcsöket, ahogy Isten adta, egyben, rágja, szopogatja és gyűri magába. Sokszor viszont öklendezik, mert nagy darabokat szaggat le belőle. Szereti a barackot, dinnyét, paradicsomot, almát, körtét és mindent, amit a szájába adok. Eddig semmit nem utasított el. Persze még nem értünk el az ominózus egy éves kort, de szerintem vele közel se lesz annyi gond, mint Ábellel. Már most szereti a darabosat és állandóan azt akarja enni, amit mi. Reménykedem.

Éjszaka Ábel is gyakran felébredt és nem nagyon tudtam vele mit tenni, néha felvettem és ringattam, simogattam, összességében sok időt töltöttem éjszakánként az ágya mellett, ill. egyszer még evett is éjszaka 1-2 óra között valamikor, akkor is, ha este megtömtem. 9 hónapos korában szoktattuk le róla, de egyészen másfél éves koráig 5-kor hajnalban így is felkelt és kérte a tejet. Soha nem fogadott el semmilyen más italt éjszaka. Ordított, hogy ha cumit dugtam a szájába éjjel, legyen az innivaló, vagy játszócumi. Egy idő után nem is próbálkoztam. A mai napig (a legnagyobb melegben sem) kér vizet vagy mást éjszaka. Most már csak a reggeli ébredés után kap tejet.

Áron is ébred néha éjszaka, de ha egy pár korty vizet adok neki, akkor azt megissza és visszafordul a takarójához, hogy alszik tovább. 4-5 körül eszik egyszer, aztán már csak reggel, de ez nem csoda, mert a vacsiját 8-kor fogyasztja el, így az nem tart ki reggelig.

Valószínűleg más természetű gyerekek lesznek, bár külsőre a képek tanúsága szerint hasonlítanak.