A fiuk

Néha rájövök, hogy olyan édesek a gyerekeim. Ábel ma egyszerűen szenzációs volt. Reggel, hallottam, hogy ébren van, bementem a szobájába, az ágyon játszott szépen az autóival. Nagyon édes volt. Nem is igényelte a társaságom. Később átjött hozzánk, felemelte az ásványvizes üveget, ügyesen kitekerte a kupakját és kijelentette: "igyunk". Aztán a csipeszekkel szeretett volna játszani. Megmutattam neki, hogyan kell összecsippenteni a végüket és föltenni a szárítóra. Onnantól azzal foglalatoskodott, hogy felcsíptesse őket. Minden sikerült neki. Utána olvastunk egy képeskönyvet, nagy élvezettel, majd mikor invitáltam, hogy menjünk le a nappaliba, kijelentette, hogy ő itt játszik inkább egyedül. Otthagytam és több mint egy fél órán keresztül, csendben, egyedül játszott a szobájában. Kakilt, kicseréltük a pelust és lejöttünk. Kérte, hogy olvassak "egy kis annapetit". Utána megírtam ezt a blogbejegyzést. Ami nem túl érdekes, csak nekem. Mert tudom, hogy más gyerek mennyire igénybe veszi a szüleit, mennyit kell szórakoztatni, hogy rendben legyen, Ábel viszont nagyon önnálló. Kedves és szolgálatkész. Mindig, ha befejezi valahol a játékot elrakja a játékait, addig nem megy sehova. Nem én tanítottam, egyszerűen ilyen. Nyílván szerettem volna, ha így viselkedik, de soha nem kellett kényszeríteni, benne van meg erre az igény. Biztos nem rám hasonlít.

Áron is korán kelt ma, sajnos. Nem volt vele gond, mert fél nyolcig eljátszott az ágyában. Most már össze-vissza forog, úgyhogy mindenféle mutatványokat végez az ágyában. Minden játék érdekli (eddig nem nagyon) és ezért tök jól elvan. Kb. fél hétkor ébredt, én nagyon álmos voltam, úgyhogy csak a fülemmel figyeltem rá, de tényleg eljátszott, egy kicsit sem nyekergett. Éjjel is csak ötkor evett, bár egykor meg kellett itatni, de az ilyen nagy melegben nem csoda. Ábel soha nem aludta át az éjszakát ebben a korban, mindig evett 2 körül, majd 5-6 körül, úgyhogy ki kell jelentenem, Áron jó fiu.

Nagyon szeret babakocsizni, most már hanyatt is. Csak nézelődik és csendben van.

Nagyon szereti, ha Ábel mögöttünk jön a lépcsőn. Akkorákat ugrik és síkít az ölemben, hogy néha attól félek, elesünk. Ábelre amúgy is egész nap vigyorog. Szeretem ezt látni.