Áron nemrég lett fél éves. Körülbelül egy hónapja bújt ki két fogacskája alul és esett át az un. három napos lázon. Azóta egészen megváltozott. Addig, ha ébren volt sokat nyekergett és nem tudott hosszabb ideig játszani. Valahogy sokat aludt még. Azóta kicsit jobb a helyzet. A kezei még ökölbe voltak szorítva, mostanában lazább és ezért könyebben fog.
Minden érdekli, amivel Ábel játszik. Legjobban a legnagyobb dömpert szereti. Most már, mivel mászik, a padlón kotor és ha eléri a dömpert akkor hangos üdvrivalgásban tör ki és forgatja, püfölgeti, vizsgálgatja a kerekét, meg ilyenek. A teherautók, autók a kedvencei. Sajnos a rágókák, fürdős könyvek, mindenféle színes mütyürök, amikkel elhalmoztam a járókáját, nem érdeklik.
A legjobban azt élvezi, ha leteszem a padlóra és felfedezhet. Püfölgeti a játékokat a padlón és mászik utánuk. Tetszik neki, hogy tud haladni és hogy hangot adnak ki a játékok, ahogy kergeti őket.
Nem gondoltam, hogy ilyen hamar megtanul mászni, de valószínűleg erős benne a motiváció. Néha látom, hogy figyeli Ábel száját, hogy mit mond.
Egy hónapja kezdett hangokat is kiadni. Addig az "őzéses" korszakon túl teljesen némán játszott. Már kezdtem aggódni, mert ugye csak Ábellel tudom összehasonlítani, de ő ebben a korban sokkal többet "dumált". Szinte állandóan, ha játszott. Szerencsére most már Áron is. Reggel, ha felébred, akkor elkezd gügyögni a halaknak és a képeknek, amik az ágya fölött vannak. Nagyon helyes!
Erika barátnőm nagyon jó képeket szokott a gyerekekről készíteni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése