túró házilag

A szomszédasszonyomtól kaptam három fél literes joghurtot, ami két nap múlva lejár. Készítettem kettőből túrót. Nagyon-nagyon finom lett, sokkal finomabb, mint gondoltam. A két fél literes joghurtot beleöntöttem egy konyharuhába (amit egy tál fölé tettem), bele tettem egy kvk sót és egy két kiskanál tejfölt. Összekevertem, megszorongattam. Tiszta savó folyt ki a konyharuhából. Aztán felakasztottam a mosogató fölé úgy, hogy egy fakanalat beleszúrtam keresztben. Kicsit néha még megszorongattam, mert akkor jobban csöpögött. Aztán este betettem a hűtőbe úgy, hogy kicseréltem a konyharuhát egy szárazra. Ott már nem csöpögött, csak a konyharuha lett nedves. Szépen összeállt, szerintem ha kicsit préselem, vágható állagú lett volna. De nekem így is megfelelt.
Először kapros lusta rétest szerettem volna, amit azt hiszem Dulminánál olvastam, de sajnos a zöldségesben nem volt kapor. Rémes ez a hely, ahol lakunk, alig van tavasszal friss gyümölcs és zöldség. Nincs cseresznye, nincs kapor, nincs borsó, szóval borzasztó és van 4 zöldséges.
A múltkor is vettem egy kg borsót, alig volt a láda alján, abból viszont csak egy marék kifejtett borsó lett, mert hüvelyek nagy része olyan lapos volt, hogy nem volt benne csak néhány csökött borsószem. Igen mérges voltam, a friss borsófőzelék végül mirelit borsóból készült.
Tegnap készítettem derelyét (recept a Horváth Ilonka szakácskönyv szerint ) és abba töltöttem cukorral, tojással elkeverve, de magában is nagyon finom íze volt. Jó vacsora lett belőle.
Derelye:
Fél kg lisztet három tojással és kis vízzel összegyúrtam. Jó sokáig gyúrogattam, mert nehezen állt össze. Vékonyra nyújtottam, bár ez nagyon nehéz volt, mert iszonyú kemény volt a tészta. Jól megizzasztott. Aztán az egyik felébe úgy 10 cm-ként tettem a túró töltelékből, a köztes részeket megkentem tojásfehérjével és aztán ráhajtottam a tészta másik felét. Lenyomkodtam, derelyevágóval szétvágtam és lobogó vízben megfőztem. Elég kemény lett a tészta megfőve is, de én így szeretem, lehet, hogy tovább kellett volna főzni, nem tudom, úgy milyen lett volna és nem mertem, mert mi mindent nagyon al dente szeretünk.